Ugron Gábor id.

Szombatfalva, 1847. április 15. – Budapest, 1911. január 23.

politikus

Régi primor székely család sarja. Jogi tanulmányait Bécsben és Pesten végezte. Egészen fiatalon részt vett az Almásy Pál-féle fegyveres összeesküvésben. Magas növésű, egy fejjel magasodott kortársai fölé. 1869-ben önkéntesnek állt be a József főherceg nevét viselő gyalogezredbe. Közben újságot szerkeszt már, a gyermekkori barát, a későbbi híres publicista Bartha Miklós társaságában adta ki az Ördögborda című, ellenzéki hangvételű élclapot, amely 16 alkalommal jelent meg.

1871-ben a porosz–francia háború idején Párizsba utazott, hogy felajánlja szolgálatait a köztársaságiaknak. Innen Itáliába ment, és Giuseppe Garibaldi Riciotti légiójában harcolt. A békekötés után – amelynek nyomán a szárd király jogara alatt egyesül a nemzeti állam, Olaszország – újra Párizsba sietett, ahol időközben különös fordulatot vettek az események. Ezek a kommün napjai, a minden oldalról körülzárt proletár városállam élethalálharcát vívta. Díszes egyenruhában sétálgatott a torlaszok között – mint diplomáciai útlevéllel rendelkező előkelő idegen s emellett közmegbecsülésnek örvendő garibaldista – mindent megnézett, mindenkit kikérdezett, mindenhol megjelent, és szorgalmasan küldözgette a helyzetjelentéseit az Ellenőrnek és más lapoknak. Tárgyilagos beszámolók ezek. Könyvben is megjelent a párizsi kommün magyar szemtanúinak írásgyűjteménye, amely nagyrészt Ugron leveleiből áll. Életét nem tette kockára, de a harcolók hősiessége határozottan imponált neki. Amikor egy tiszt torlaszépítéshez kívánta befogni, felháborodva mutatta fel okmányait, és sértetten elvonult, nem törődve a fenyegető szitkokkal.

Amikor 1872-ben visszatért Magyarországra, már volt valamelyes híre. Országgyűlési képviselővé választották Tisza-párti programmal. Akkor még birtoka is megfelelő háttér volt, hogy hivatásos politikusként lépjen a porondra. Megválasztották országgyűlési képviselőnek. 1877 a török–orosz háború esztendeje volt. A magyar közvélemény kezdettől fogva a Kossuth Lajost és társait befogadó Konstantinápollyal rokonszenvezett, a Monarchia hivatalos külpolitikája viszont semlegességről beszélt, és a kulisszák mögött a cárt támogatta. Ugron Gábor és ellenzéki társai – valószínűleg a kitűnő angol kapcsolatokkal rendelkező Simonyi közvetítésével értesültek egy már-már felelőtlenül merész tervről . Úgy képzelték, ha sikerül felfegyverezni néhány ezer székelyt, akkor azok el tudják vágni a cári csapatok romániai utánpótlási vonalait, összeroppan az orosz támadás, és a törökök lélegzethez, ellentámadási lehetőséghez jutnak. Az angoloknak érdekükben állt, hogy megállítsák a Balkánon előrenyomuló cári seregeket, így pénzzel is hajlandóak voltak támogatni a vállalkozást. Valószínűleg Klapka György személye volt a biztosíték. A három szervező: Ugron Gábor, Orbán Balázs és Bartha Miklós volt. Járták a székely megyéket, toborozták a székelyeket.

Az utóbbi Pista nem más, mint a székelykeresztúri toborzás lelke a Korona vendéglőben - Sebesi István obsitos őrmester. A székely puccs lelepleződik. Leesett egy láda. A székely lovacskák, a brassói piacra kanyarodva, belebillentették egy kátyúba a könnyű szekeret. A lőcs eltörött, lecsúszott a rakomány. Kihasadt a deszkafal, kibuktak a fegyverek. A kincstártól megvásárolt elavult fegyverek nem a Délvidéken hanem Háromszék, Udvarhely, Csík uradalmainak gazdasági épületeiben kötöttek ki. Kinn a hegyek között, a kis pásztorkalyibákban, ahol nem kellett attól tartani, hogy kitudódik a dolog. Most azonban mégis megtudták a hatóságok a fegyverszállítást. A Monarchia bürokráciája számára kínos az eset. Ha a világ nagy horderejű katonai akcióként könyvelné el a székely légió tervezett romániai betörését, egyáltalán az egész kalandos vállalkozást, az nagyon kellemetlen lenne. Ugron Gáborról – akár akarja Tisza, akár nem – kiderül, hogy egyike a fő szervezőknek, így elfogatására tesznek is néhány tétova lépést, de úgy, hogy bőségesen legyen ideje megszökni. Leborotválja bajuszát, szakállát, két szemüveget vesz fel és Olaszországba menekül. Nem először van ott, vannak barátai és ami a legfontosabb : nincs kiadatási egyezmény Itáliával. Nem tudni mennyi pénzt adott Bulwer angol képviselőházi tag, aki kormánya megbízásából a dolog financiális részét intézte. A toborzók minden regrutának 500 forintot ajánlottak, fegyvereket vettek, ötszáz fezt is beszereztek megtévesztésül. Egy biztos, az angolok nem firtatták a pénzek felhasználását. A fő toborzó Bozsi György csizmadia volt, Ugron Gábor főkortese a legutóbbi választásokon. A lelepleződés után házkutatások, kihallgatások háborítják a székely falvak életét, pert is rendeznek Marosvásárhelyen a királyi tábla előtt. Végül is a közcsendháborítással vádoltakat szabadlábra helyezték. A székely puccs történetét Cseres Tibor írta meg.1874-ben a balközéppárt programhű töredékéhez tartozott. A Függetlenségi Párt egyik alapítója lett.

Egész élete hasonlóan kalandos, regénybe illő. Barátja írja róla : „….Még most is mintha látnám, amint négy tarka lótól vont kocsija átrobog a bethlenfalvi poros országúton. A szegény székely nép talpraállításán gondolkodik, amikor útjába áll egy csíki székely kordés szekér. Gábor úr a revolveréből lőni akar, majd kiveszi az ostort a kocsis kezéből, és azzal hadakozik. A székely szekeresek pedig lőccsel és fadorongokkal rohannak rá, de a négy tarka már messze porzik az országúton.Erre lóra kap a székely büszkeségében megsértett szekeresnép, és apró lovaikon poroszkálnak Gábor úr után, fennen fenyegetvén, hogy baj lesz ha utolérik. Nem érték utol a négyes fogatot, és bántatlanul érkezett haza Gábor úr, hogy tovább szőhesse nagy terveit a székely népért való munkájában.”

Amikor Tisza Kálmán 1875-ben „szegre akasztva a bihari pontokat”, azaz feladva pártjának addigi függetlenségi programját, megalakítja a szabadelvű pártot magához ragadja hosszú évekre a kormányzati hatalmat Ugron Gábor a másik oldalra áll. Belép a függetlenségiek táborába, 1881-ben az erdélyrészi képviselők körében kezdeményezi egy külön nyilatkozat kibocsátását, amely tulajdonképpen első megfogalmazása sajátos politikai törekvéseinek , s egyben ideológiai alapja lesz a megalakuló Ugron-frakciónak. A csoport legfőbb célja, hogy visszaszorítsa a függetlenségi mozgalom radikálisabb elemeit, s így „kormányképessé” tegye magát a pártot. A frakció részt vesz a közös ügyek operatív irányítását ellenőrző , úgynevezett delegáció munkájában is, amire korábban egyetlen függetlenségi politikus sem vállalkozott, hiszen ezzel elismerte volna a közös ügyek meglétének törvényességét, megkérdőjelezve önnön politikai elveit. Ugronékat ez a körülmény egyáltalán nem zavarja, maga a frakcióvezér jelenti ki : „ őrhelynek „ tekintik képviseletüket a delegációban, posztnak, ahol a nemzet érdekeit képviselhetik. A szalonképesség megteremtését szolgálják Ugronnak a függetlenségi mozgalmon belüli mozgolódásai is. 1884-ben belépnek a közös függetlenségi és 48-as pártba. 1890-ben kilépnek az együttesből , de elviszik a párt nevét : attól fogva magukat neveztetik negyvennyolcasnak és függetlenséginek. Amikor ellenlábasuk Eötvös Károly lemond az anyapárt elnöki tisztéről ( Wekerle egyházpolitikai – a polgári házasságot szorgalmazó – törvényjavaslatának párton belüli vitái miatt ) és Justh Gyula veszi át a pártvezéri tisztet, Ugron és társai újra csatlakoznak. Ugron Gábor 1891. december 20-án Fejérváry Géza báróval párbajozik a Ferencz József lovaskaszárnyában, segédei ifj. Ábrányi Kornél és Bethlen Gábor gróf. Justh Gyula három év eltelte után, 1895 elején 34 társával együtt kiválik a pártból, csatlakozik azokhoz, akik Eötvöst követték. Ugronék újra egyedül maradnak. Most kevesebben vannak mint 20 évvel korábban, a párt többségét nem tudták megnyerni maguknak. Ugron mint az obstrukció vezéralakja, 1896. november 7-én megint párbajozik, ezúttal Kossuth Ferenccel. Egy rövid megszakítást kivéve- amikor rokona és gyűlölt ellenfele Bánffy üti ki a nyeregből – élete végéig tagja s egy időben vezető alakja a parlamentnek. Ugron Gábor (1847–1911)

A Széll-kormány idején is ellenzéki politikát folytatott, különösen a Monarchia külpolitikáját érintő hármas szövetséget támadta, hajlott a francia orientáció felé. Francia magyar bankot akart létrehozni. Saját pártján belül Justh Gyulával támadtak ellentétei. Élete utolsó esztendeiben Tisza István és a Fejérváry-kormány tevékenysége ellen lépett fel. A Wekerle-kormányt a koalíciós pártok soraiban támogatta. Nagy hatású szónok volt. Tehetséges szónok, a nemzeti ügyek, így a hadsereg közös státusa körüli viták harcosaként tekintélynek örvend. Helyzetét magánügyei illetve az ezek ürügyén vele szemben indított lejárató kampány rendítik meg. Hétezer holdas birtoka, adósságokkal betáblázva alig-alig fedezi már kiadásait, pénzt kell csinálni valahogyan, hogy talpon maradhasson. A kincstár a közös hadsereg számára zabot vásárol, melyre pályázatot nyújt be. Mindent bevetnek megrágalmazására ellenfelei. Terhére róják, hogy a nemcsak a saját, hanem a környékbeliek készleteit is eladja. Azt, hogy a hadseregnek szállít, holott a közös hadsereg esküdt ellensége. Valaki kiszivárogtatja a hírt, hogy ellenségei le fognak csapni most Ugron Gáborra. Ráadásul valakik nem kis fáradság útján kinyomozzák és kiszivárogtatják : tárgyalásokat kezdett francia kormánykörökkel egy új szövetségi rendszer kialakításáról, mely a poroszokat a franciákkal akarta felcserélni és az orosz cár is része lett volna a szövetségnek, aki ellen annak idején légiót szervezett. A titkos tárgyalások amelyek Rimler Gyula követségi alkalmazott közvetítésével folytak – a szövetség összekovácsolásán túl gazdasági célokat is szolgáltak volna. Ugron Gábor bankalapítást tervezett francia tőkével. Rimler Gyula a tárgyalások kiszivárogtatását követően magyar és francia nyelven kiadta e tárgyban folytatott levelezésüket. Mindezen közéleti támadások mellett megrendült Ugron Gábor anyagi helyzete, fűhöz – fához kapkodott hogy talpra álljon. Takarékpénztárat alapított a székelyeknek, hogy ne a román Albina bankhálózat gazdagodjék meg az erdélyi kisbirtokosok kölcsönein, de ez csődbe ment. Tudnia kellett volna – volt közigazgatási gyakorlata – hogy az ilyen bank csődbe megy ha az állam nem támogatja. Ugron bankját nem támogatta az állam. Hogy hitelt folyósíthasson kölcsönöket vett fel, saját kiadásait is fedeznie kellett, a kihelyezett tőke nehezen jött vissza, ő is rákényszerült hogy végrehajtasson – ha nem akarta volna is – és törvényszerűen bekövetkezett a krach és az erkölcsi fiaskó. A befektetett vagyonukat siratók közül az egyik rá is lőtt, de a golyó célt tévesztett. Sikertelenül próbálkozott fonodaalapítással, téglát, cserepet gyártott. Megvásárolta a Haller grófok almakereki erdőjét. Hitelből utakat épített, üzemet létesített, talpfának akarta kitermelni az egész készletet, de a bank a bevétel egyre nagyobb hányadát követelte törlesztésként magának, a végén már a munkásokat sem tudja fizetni. Ezen a vállalkozáson aztán elúszik mindaz, ami addig netán megmaradt. Többé nem nyerte vissza régi hatását, tekintélyét. „ Még isten lesz az úrfiból” – fohászkodott az orosz- török háborúk idején az egyik udvarhelyi népgyűlésen az odatévedt kocsis. A családi legendárium megőrizte a történetet : egyikét tartotta utolsó felszólalásainak, fia, a későbbi miniszter ifjabb Ugron Gábor is ott volt az ülésteremben, amikor váratlanul szünetet kért önmagát megszakítva, és kiment a folyosóra. Rémülten sietett ki utána a fia : bizonyára rosszul van az öreg. De nem. Ott állt a folyosói telefonkészülék mellett, s éppen József körúti lakását tárcsázta, hogy utasítsa a szakácsnőt, most kell betenni a kacsát a sütőbe, hogy mire végez s hazaér, éppen a legjobb legyen. 1911. január 23-án , temetésén a nekrológok nem fukarkodtak a dicsérettel. Alkotásának nevezve azt a konstrukciót, amely valóban fontos fejleménye volt a kiegyezés utáni korszaknak. „ Azt a keskeny utat – írja az Egyetértés – melyen a hatalomba került Függetlenségi Párt a tradíciók különösebb sérelme nélkül vállalkozhatott az aktív kormányzás munkájára, Ugron Gábor vágta számára” Az Újság tovább pontosít : Ő volt az első függetlenségi képviselő, aki a függetlenségi politikában a fokozatosság elvét hirdette…” Hogy ennek az elvnek a magasra csapó hulláma mégsem őt, hanem éppen függetlenségi ellenlábasát, Kossuth Ferencet emelte a bársonyszékbe, az már a sors iróniája. A Függetlenségi Párt jobboldala, mely később el is különült „ Ugron Párt” – ként megegyezésre törekedett a kormánypárttal, kormányképes akart lenni. (A Függetlenségi Párt baloldalán képviselő 1905-től Károlyi Mihály, aki 1913-tól szembekerül Tisza Istvánnal.

A háború végső, válságos szakaszában Károlyi a Függetlenségi Párt balszárnyával megalakította a „Károlyi Pártot”, mely később átadta a hatalmat a kommunistáknak. Demokrata 2004/9 szám ). Az Országgyűlésben Gábor úrnak, Rabonbánnak nevezték. 1896-ban a millenniumi menetben száz harisnyás székely kísérte. Nevezetes párbajai voltak. Összegyűjtötte a párbajvétségért járó két-három napokat, aztán bevonult egy-két hétre a börtönbe. Vitorlása a Rabonbán, mely később Rákosi Mátyáshoz majd Balatonakarattyára került, a Honvéd Üdülő kirándulóhajója lett. Ellenzéki volt, ezért rágalmazták, akarták tönkretenni. Sok ezer hold urából éppen csak tehetős ember lett, mert a politizálásban elszegényedett. Régi székely család sarjaként a királyi udvar nem tudta lekenyerezni. Ferenc József bárósággal is megkínálta. Azt mondta rá : „ nekem ne adjon egy Habsburg rangot, volt az én familiámnak rangja-neve már ezen a vidéken , amikor az ő fenséges családjának még a hírét sem hozta erre a szél.” Volt rá okuk hogy ne szeressék, próbálják félreállítani. Sokat tett a székelységért, de nevét csak Budapesten a Sashegyen örökíti meg az Ugron Gábor utca. Az egyetlen politikailag járható utat járta. A k.u.k. adminisztráció számára azonban a realitásokhoz való alkalmazkodása kevés, a székelység számára pedig túl sok volt. Az Ugron kúriában 1989-ben fiú nevelőotthon működik, az Ugron forrást ma Szejkének hívják. Ugron Gábor fia Ugron Gábor (1880- 1960) szintén képviselő, 1918-ban Erdély kormánybiztosa. Unokája, Ugron István úgy látja, hogy kihúzták a gyékényt a család lába alól, nem bocsátották meg soha nagyapjának az érdekeiket zavaró munkát.