Almási Gergely Mihály

Homoródalmás, 1654. január 11. – Kolozsvár, 1724. március 23.

erdélyi unitárius szuperintendens

Miután Kolozsvárott elvégezte tanulmányait, 1678. április 23-án köztanító és iskolafőnök (senior) lett; 1680 augusztus 1-jétől külföldi egyetemekre ment, nevezetesen Leidenben a teológiát tanulta, ahonnan 1682 november 21-én hazatérve, december 3-án a kolozsvári főiskolában segédtanár (lector) lett, majd a szentpéteri (Kolozsvár külvárosi) unitárius egyházmegye papjává. 1684-ben feleségül vette a jómódú nemes Pápai Zsigmond lányát, Zsófiát, aki azonban 1692-ben meghalt. 1693-ban újból megnősült, második felesége, Csegezy Ilona előkelő aranyosszéki családból származott. Tőle 1707-ben elvált, és ugyanabban az évben feleségül vette Mátéfi Katát. Három feleségétől összesen tizenhat gyermeke született.

A szabédi zsinaton 1692. október 23-án püspökké választották. Harminckét éven át látta el hivatalát, egy olyan időszakban, amelynek elején a Diploma Leopoldinum hatására az unitárius egyház helyzete javult, de utóbb a gubernium igyekezett a protestánsokat, köztük az unitáriusokat a háttérbe szorítani. Elődje, Kövendi Nagy Mihály arra törekedett, hogy visszaállítsa az unitárius püspöknek a háromszéki unitárius egyházközségek feletti joghatóságát, mivel ezek Bethlen Gábor idejében a református püspök felügyelete alá helyezték. Kövendi Nagy halála után már Almási Gergely Mihály vehette át 1692. novemberben Bánffy György gubernátortól azt az oklevelet, amely feljogosította a Háromszékre is kiterjedő püspöki vizitációra. A következő év februárjában Almási tíz nap alatt végigjárta a tíz unitárius egyházközséget; ekkor született az a határozat, hogy az egyházközségekben kurátort kell választani, aki felel a gyülekezet vagyonáért, és ugyanekkor vezették be az ünnepnapi perselyes adakozást is. Ugyanebben az évben kérelmezték saját nyomda felállítását is. A gubernium engedélyezte, hogy akár a többi felekezet nyomdáját vegyék igénybe, akár saját nyomdát állítsanak; ez utóbbi végül 1696-ban történt meg. Almási Gergely Mihály kiadta a Koncz Boldizsár által írt Catechesist (1698), illetve a belga segítségért írt köszönő iratot, és az ő befolyása mellett Horváth Ferenc által írt Apologia fratrum unitariorum című könyvet.

1716-ban az unitáriusoktól katonai erővel elvették a kolozsvári főtéri templomot. A Stephan von Steinville tábornok által vezetett akció során Almási Gergely Mihályhoz harminc vasas német katonát szállásoltak be, akik megalázó módon bántak a püspökkel: katonamundért húztak rá, kezébe fegyvert nyomtak, s katonai gyakorlatokat végeztettek vele; felszolgáltatták vele az ételt, közben gúnyolták és fizikailag bántalmazták. Végül keresztet tartottak eléje, és kényszerítették, hogy megcsókolja, majd lótrágyát nyelettek vele. Az unitáriusoktól elvették a nyomdát is, és lefoglalták a templom sekrestyéjében talált unitárius könyveket.

Hetven éves korában hunyt el; az Erdélyi Unitárius Egyház történetében ő volt a második leghosszabb ideig hivatalban levő püspök (Kilyéni Ferencz József után)

Munkái

• Disciplina ecclesiastica. In usum ecclesiarum unitariarum in Transylvania dispersarum conscripta. Claudiopoli, 1694.

• Könyörgéseit kiadta 1695. szintén Kolozsvárt.

  Isteni dicséretek Imádságok és vigasztaló énekek. Melyek most ujabban jó rendben vétettek. U. ott, 1697. (Névtelenül.)

• In exsequiis defunctorum canendae. Halott temetéskor való énekek. U. ott. 1697. (Névtelenül.)

• Tractatus aliquot succincti. In generatione Christi. De libero arbitrio. De justificatione cum annexis. U. ott, 1702. (Névtelenül.)

Számos könyörgést és egyházi beszédet is írt, amelyek kéziratban maradtak.