Bálint Gyula István
Csíkkozmás, 1824. február 18. – Kolozsvár, 1894. november 21.
műfordító, Dante Alighieri első magyar fordítója, költő, ferences szerzetes, tábori lelkész
Gimnáziumi tanulmányait Csíksomlyón végezte, majd Kolozsváron tanult bölcsészetet. Belépett a ferences rendbe; a teológia elvégzése után 1849-ben pappá szentelték. 1849-től 1851-ig Marosvásárhelyen tanított. 1850-től kezdett latinból, németből és olaszból fordítani. Kérelmére 1851. augusztusában a katonasághoz nevezték ki lelkésznek, 1851-től különböző helyeken tábori lelkészként tevékenykedett, elsőként Stanislauban a 6. számú Coronini gyalogezrednél, ahol megtanul németül és olaszul. 1859. elején Olaszországba indul. 1860 és 1864 között Bécsben állomásozott, majd Schleswig-Holsteinben szolgál, mint tábori pap. Miután kilépett a rendből, a szombathelyi egyházmegye papja lett. Horatiusból és Schillerből is fordított, többek között a „Kolozsvár"-ban és az „Ellenzék"-ben jelentek meg versei. 1871-ben nyugdíjba vonult, ezt követően Kolozsváron az irodalomnak élt.
Műfordításai
A Gerusalemme liberata magyar fordítása: A megszabadított Jeruzsálem. Torquato Tasso után. Bécs, 1863;
Jadwiga. Költemény 11 énekben. Beck Károly után. Pest, 1864;
Vers-szemelvény. A régiek elmésen mulattató bölcs mondataiból. A latin eredeti nyomán. Gyulafehérvár, 1871;
Phaedrus aesopi meséi. Kolozsvár, 1876;
Dante Alighieri: Isteni színjáték (a fordítás könyv alakban nem jelent meg, 8 éneket még életében, egyet halála után újságban közöltek.)
Cikkek, tanulmányok, bírálatok
Dante első magyar fordítói - Császár Ferencz, Bálinth Gyula. In: Irodalomtörténeti Közlemények 1910. 20. évf. 2. füzet.
Emlékezete
Last updated