# Bartis Ferenc

Gyergyószárhegy, 1936. július 4. – Budapest, 2006. június 9.

*szerkesztő, író, költő*

Írói álneve: *Karda Ferenc*

Középiskolát Gyergyószentmiklóson és líceumi esti tagozaton Marosvásárhelyen végzett, egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem szakán kezdte 1956-ban, de 1957-ben letartóztatták és bebörtönözték, 1964-ben szabadult. A román hatóságok által üldözve összesen tíz évet ült börtönben, többek között azért, mert 1956-ban a Házsongárdi temetőben felolvasta az *És mégis élünk* című versét. Ezen kényszerű megszakítás után 1968-ban szerzett tanári képesítést a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézetben a magyar-román-francia szakon. Közben fizikai munkásként dolgozott építőtelepeken, gyárakban és a mezőgazdaságban. A Hargita című lap szerkesztője 1968–1970, az Új Élet riportere 1970–1984 között. Műfordítóként elsősorban kortárs román, francia és német irodalmat tolmácsolt. A nyolcvanas években fiával, Bartis Attila íróval együtt kitoloncolták, azóta Budapesten élt, és az általa alapított Összmagyar Testületen keresztül 32 ország magyarjaival tartotta a kapcsolatot.

Versei, karcolatai, népművelő írásai és fordításai 1953-tól jelentek meg. Szerkesztői pályáját a Falvak Dolgozó Népénél kezdte, majd a Hargitánál dolgozott. 1968-ban szerepelt a Megtalált világ című irodalmi antológiában. 1970-től az Új Élet riportere és a Művelődés munkatársa volt. 1984-ben áttelepült Magyarországra a politikai zaklatások miatt. a Magyar Média Kft. művészeti tanácsadója, majd szerkesztője 1984-85-ben, majd a Képes 7 kulturális rovatát vezette. Az Antikva Könyvkiadót igazgatta, majd a Magyarok (1988-89) és A Céh (1990) című folyóiratok alapító főszerkesztője.

Bartis Ferencet 13 évesen tartóztatták le először, mert részt vett szülőfaluja lázadásában a román kommunista diktatúra ellen. A szabadságvágy meghatározta egész életét és munkásságát, mindig harcolt mindenféle korlátozás és elnyomás ellen, de legfőképp a kisebbségi sorba taszított magyarság jogaiért. Ötször is letartóztatták, megjárta a poklok poklát, 19 csonttöréssel és jobb fülére örökre megsüketítetten szabadult ki a börtönökből. Az 1956-os forradalom őt is megérintette, november elsején a Házsongárdi temetőben elszavalta az És mégis élünk! című versét – emlegetik úgy is: Utószó –, amelyért a Román Katonai Törvényszék külön hétévi nehézbörtönre ítélte. De soha nem tudták megfélemlíteni, az ötvenes években éppen a Securitate börtönében alapította meg az Összmagyar Testületet, amely aztán évtizedeken át fedőnéven működött. A román hatóságok 1984-ben szintén író fiát, Bartis Attilát kirúgták a gimnáziumból, mindkettőjüket megfosztották a román állampolgárságuktól. Felsőfokú tanulmányait a Kolozsvári Bolyai János Tudományegyetemen kezdte filológia- történelem szakon, de az üldöztetések miatt Marosvásárhelyen, később Bukarestben fejezhette be. Volt erdőmunkás, kőműves, kazánkovács, pékinas, tanár, kőfaragó, szerkesztő többek között Sütő András mellett az Új Életnél, később Budapesten kiadóigazgató, a Magyarok című folyóirat és az általa alapított A CÉH Lap- és Könyvkiadó főszerkesztője. De elsősorban költő volt, 39 könyve jelent meg, és költeményéit sokan megzenésítették. Több mint harminc hazai és külföldi magyar kitüntetés és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének birtokosa volt. Életútjáról, munkásságáról számtalan tanulmány jelent meg, valamint Gulyás János Deport című, illetve Szobolits Béla Iránytű pokoljáróknak című dokumentumfilmje. A 2004-ben megjelent, Életátvitel: szeretetfüggőségben című verseskötetében váteszként vetítette előre a december 5-i kudarcot, valamint immár többedszerre megfogalmazta az anyanyelv jelentőségét, amelyben "önmagunknál többek lehetünk". Költeményei kemények, megfogalmazásait némelykor olyan keserűség hatja át, hogy egyik verseskötete elé ezt írja mottóként: "*Ezek a versek nem versek! Merényletek a költészet ellen*".

Prózai munkái közül legismertebb a *Rácsok között Romániában* című kötete, egy hiteles beszámoló a Securitate ténykedéséről: a költő szülőfalujából hetek alatt több mint háromszázan tűntek el. Nemzetféltő költő, azt vallotta, Budapest bel- és külpolitikája évszázadok óta nemzetellenes, de nemzetünknek óriási erőtartalékai vannak, amitől soha nem sikerült megfosztani minket senkinek. A börtön meghatározó élménye minden kötetében visszatér, akárcsak a szabadság utáni vágy. Kiszabadulása után úgy érezte, hogy a cellából egy országnyi börtönbe lépett, s világjárása során arra döbbent rá, hogy a földkerekségen eltérő mértékben ugyan, de az ember sehol sem szabad. De magáról azt vallotta:

> "*Bár voltam rab, de szolga soha!*"

Budapesten érte a halál, a Szent István-bazilikában ravatalozták fel 2006. jún. 21-én, majd kívánságához híven szülőfalujában, Gyergyószárhegyen helyezték örök nyugalomra.

## Művei

* Konok szeretet (versek, Katona Szabó István előszavával), Forrás. Bukarest, 1972;
* Felsült próbatevő (színpadi karikatúra), Marosvásárhely, 1972;
* Kegyetlen szépség (versek), Kolozsvár, 1975;
* Két fiú meg egy forró nyár. (Ifjusági regény. Bukarest, 1976;
* Ha éjfélkor virrad (színdarab), Bukarest, 1979;
* Hat színjáték. Bukarest, 1979;
* Kövek és fűszálak (gyermektörténetek), Bukarest, 1980;
* Rácsok között Romániában (emlékirat), Budapest, 1988;
* Életre hívó halotti beszéd (versek), Budapest, 1989;
* Útra való étkezőknek (versek), Budapest, 1989;
* Ne oltsátok el a tüzet, jó emberek! (novellák) Budapest–Ungvár, 1993;
* Szelíd sárkányok (levelek), udapest–Ungvár, 1993;
* Bartók. Didergő lángok. (dráma). Budapest, 1993;
* Rovások az idő mestergerendáján. (versek). Budapest-Ungvár, 1993;
* Kitalálós kérdések. (gyermekversek). Budapest, 1993;
* Rovások az idő mestergerendáján. Politikai beszédek. – Bartók. Drámák. Budapest-Ungvár, 1994;
* Kőlavina zuhog az égből. Versek. Budapest-Ungvár, 1994;
* Jelenkor múlt időben. (Napló. 1987–1993). Budapest, 1994;
* A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete. (szövegrészletek). Budapest-Ungvár, 1994;
* Hány óra van magyarok? (publicisztikai írások). Budapest-Ungvár, 1994;
* Betűk nyomdokain. (töprengések). Budapest-Ungvár, 1994;
* A séta. (regény). Budapest, 1995;
* Föltámadás előtt, avagy a költészet megkísértése. (fohászok és szitkok). Budapest, 1996;
* Mikor kezdődött a holnap? (regény). Budapest, 1996;
* A túlélő megdicsőülése. (Három dráma). Budapest, 1996;
* Ellopták a világ lelkét avagy pokoljárás a mennyországban (versek). Budapest, 1998;
* Rovások az idő mestergerendáján (versek, 1998);
* Örökbe fogadtam a Földet. Iránytű pokoljáróknak. (Versek). Budapest, 2001;
* Fekete tűzijáték. Visszatávozóban. (Versek). Budapest, 2003;
* Életátvitel. Szeretetfüggőségben. (Versek). Budapest, 2004;
* A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete (tanulmány), Budapest, 1994;;
* Az összmagyar eszme: megmaradásunk módszertana (tanulmányok), Budapest, 2005;
* Arccal a falnak. Kínvallatók alvilága; Masszi, Budapest, 2005
* Üzenet Baranyi Ferencnek és Péter Lászlónak, de nemcsak nekik; Szenci Molnár Társaság, Budapest, 2005;
* Az összmagyar eszme. Megmaradásunk módszertana. Budapest, 2005;
* És mégis élünk. (Válogatott költemények; sajtó alá rend. Maróti István); Trikolor, Örökségünk. Budapest, 2006; 
* Hányan kellene lennünk? Mekkora nemzet lehetnénk?; Összmagyar Testület - A CÉH, Budapest, 2006
* Csakazértis. Maróti István beszélget Bartis Ferenc íróval; Eötvös József, Budapest, 2009;

## Tagság

* Az Összmagyar Testület tagja, ill. elnöke 1989-től;
* A clevelandi Árpád Akadémia tagja 1992-től;
* Az 56-os Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, főtitkára 1995-től; 

## Díjak, kitüntetések

* Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje. 
* Charles Zágonyi-emlékérem, 1988;
* Gábor Áron-emlékérem, 1988; 
* Transsylvania Emlékérem, 1988; 
* 1956-os Emlékérem, 1988;
* A Magyar Nemzetért - bronz, 1988;
* Október 23. Emlékérem, 1989; Árpád Érem - arany, 1990;
* Budapest V. kerület (Belváros– Lipótváros) díszpolgára, 1994; 
* Budapest Főváros Nagy Címeres Gyűrűje, 1994; Pro Urbe Budapest, 1994;
* Gyergyó díszpolgára, 1994; 


---

# Agent Instructions: Querying This Documentation

If you need additional information that is not directly available in this page, you can query the documentation dynamically by asking a question.

Perform an HTTP GET request on the current page URL with the `ask` query parameter:

```
GET https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/bartis_ferenc.md?ask=<question>
```

The question should be specific, self-contained, and written in natural language.
The response will contain a direct answer to the question and relevant excerpts and sources from the documentation.

Use this mechanism when the answer is not explicitly present in the current page, you need clarification or additional context, or you want to retrieve related documentation sections.