> For the complete documentation index, see [llms.txt](https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/llms.txt). Markdown versions of documentation pages are available by appending `.md` to page URLs; this page is available as [Markdown](https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/bartis_ferenc.md).

# Bartis Ferenc

Gyergyószárhegy, 1936. július 4. – Budapest, 2006. június 9.

*szerkesztő, író, költő*

Írói álneve: *Karda Ferenc*

Középiskolát Gyergyószentmiklóson és líceumi esti tagozaton Marosvásárhelyen végzett, egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem szakán kezdte 1956-ban, de 1957-ben letartóztatták és bebörtönözték, 1964-ben szabadult. A román hatóságok által üldözve összesen tíz évet ült börtönben, többek között azért, mert 1956-ban a Házsongárdi temetőben felolvasta az *És mégis élünk* című versét. Ezen kényszerű megszakítás után 1968-ban szerzett tanári képesítést a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézetben a magyar-román-francia szakon. Közben fizikai munkásként dolgozott építőtelepeken, gyárakban és a mezőgazdaságban. A Hargita című lap szerkesztője 1968–1970, az Új Élet riportere 1970–1984 között. Műfordítóként elsősorban kortárs román, francia és német irodalmat tolmácsolt. A nyolcvanas években fiával, Bartis Attila íróval együtt kitoloncolták, azóta Budapesten élt, és az általa alapított Összmagyar Testületen keresztül 32 ország magyarjaival tartotta a kapcsolatot.

Versei, karcolatai, népművelő írásai és fordításai 1953-tól jelentek meg. Szerkesztői pályáját a Falvak Dolgozó Népénél kezdte, majd a Hargitánál dolgozott. 1968-ban szerepelt a Megtalált világ című irodalmi antológiában. 1970-től az Új Élet riportere és a Művelődés munkatársa volt. 1984-ben áttelepült Magyarországra a politikai zaklatások miatt. a Magyar Média Kft. művészeti tanácsadója, majd szerkesztője 1984-85-ben, majd a Képes 7 kulturális rovatát vezette. Az Antikva Könyvkiadót igazgatta, majd a Magyarok (1988-89) és A Céh (1990) című folyóiratok alapító főszerkesztője.

Bartis Ferencet 13 évesen tartóztatták le először, mert részt vett szülőfaluja lázadásában a román kommunista diktatúra ellen. A szabadságvágy meghatározta egész életét és munkásságát, mindig harcolt mindenféle korlátozás és elnyomás ellen, de legfőképp a kisebbségi sorba taszított magyarság jogaiért. Ötször is letartóztatták, megjárta a poklok poklát, 19 csonttöréssel és jobb fülére örökre megsüketítetten szabadult ki a börtönökből. Az 1956-os forradalom őt is megérintette, november elsején a Házsongárdi temetőben elszavalta az És mégis élünk! című versét – emlegetik úgy is: Utószó –, amelyért a Román Katonai Törvényszék külön hétévi nehézbörtönre ítélte. De soha nem tudták megfélemlíteni, az ötvenes években éppen a Securitate börtönében alapította meg az Összmagyar Testületet, amely aztán évtizedeken át fedőnéven működött. A román hatóságok 1984-ben szintén író fiát, Bartis Attilát kirúgták a gimnáziumból, mindkettőjüket megfosztották a román állampolgárságuktól. Felsőfokú tanulmányait a Kolozsvári Bolyai János Tudományegyetemen kezdte filológia- történelem szakon, de az üldöztetések miatt Marosvásárhelyen, később Bukarestben fejezhette be. Volt erdőmunkás, kőműves, kazánkovács, pékinas, tanár, kőfaragó, szerkesztő többek között Sütő András mellett az Új Életnél, később Budapesten kiadóigazgató, a Magyarok című folyóirat és az általa alapított A CÉH Lap- és Könyvkiadó főszerkesztője. De elsősorban költő volt, 39 könyve jelent meg, és költeményéit sokan megzenésítették. Több mint harminc hazai és külföldi magyar kitüntetés és a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének birtokosa volt. Életútjáról, munkásságáról számtalan tanulmány jelent meg, valamint Gulyás János Deport című, illetve Szobolits Béla Iránytű pokoljáróknak című dokumentumfilmje. A 2004-ben megjelent, Életátvitel: szeretetfüggőségben című verseskötetében váteszként vetítette előre a december 5-i kudarcot, valamint immár többedszerre megfogalmazta az anyanyelv jelentőségét, amelyben "önmagunknál többek lehetünk". Költeményei kemények, megfogalmazásait némelykor olyan keserűség hatja át, hogy egyik verseskötete elé ezt írja mottóként: "*Ezek a versek nem versek! Merényletek a költészet ellen*".

Prózai munkái közül legismertebb a *Rácsok között Romániában* című kötete, egy hiteles beszámoló a Securitate ténykedéséről: a költő szülőfalujából hetek alatt több mint háromszázan tűntek el. Nemzetféltő költő, azt vallotta, Budapest bel- és külpolitikája évszázadok óta nemzetellenes, de nemzetünknek óriási erőtartalékai vannak, amitől soha nem sikerült megfosztani minket senkinek. A börtön meghatározó élménye minden kötetében visszatér, akárcsak a szabadság utáni vágy. Kiszabadulása után úgy érezte, hogy a cellából egy országnyi börtönbe lépett, s világjárása során arra döbbent rá, hogy a földkerekségen eltérő mértékben ugyan, de az ember sehol sem szabad. De magáról azt vallotta:

> "*Bár voltam rab, de szolga soha!*"

Budapesten érte a halál, a Szent István-bazilikában ravatalozták fel 2006. jún. 21-én, majd kívánságához híven szülőfalujában, Gyergyószárhegyen helyezték örök nyugalomra.

## Művei

* Konok szeretet (versek, Katona Szabó István előszavával), Forrás. Bukarest, 1972;
* Felsült próbatevő (színpadi karikatúra), Marosvásárhely, 1972;
* Kegyetlen szépség (versek), Kolozsvár, 1975;
* Két fiú meg egy forró nyár. (Ifjusági regény. Bukarest, 1976;
* Ha éjfélkor virrad (színdarab), Bukarest, 1979;
* Hat színjáték. Bukarest, 1979;
* Kövek és fűszálak (gyermektörténetek), Bukarest, 1980;
* Rácsok között Romániában (emlékirat), Budapest, 1988;
* Életre hívó halotti beszéd (versek), Budapest, 1989;
* Útra való étkezőknek (versek), Budapest, 1989;
* Ne oltsátok el a tüzet, jó emberek! (novellák) Budapest–Ungvár, 1993;
* Szelíd sárkányok (levelek), udapest–Ungvár, 1993;
* Bartók. Didergő lángok. (dráma). Budapest, 1993;
* Rovások az idő mestergerendáján. (versek). Budapest-Ungvár, 1993;
* Kitalálós kérdések. (gyermekversek). Budapest, 1993;
* Rovások az idő mestergerendáján. Politikai beszédek. – Bartók. Drámák. Budapest-Ungvár, 1994;
* Kőlavina zuhog az égből. Versek. Budapest-Ungvár, 1994;
* Jelenkor múlt időben. (Napló. 1987–1993). Budapest, 1994;
* A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete. (szövegrészletek). Budapest-Ungvár, 1994;
* Hány óra van magyarok? (publicisztikai írások). Budapest-Ungvár, 1994;
* Betűk nyomdokain. (töprengések). Budapest-Ungvár, 1994;
* A séta. (regény). Budapest, 1995;
* Föltámadás előtt, avagy a költészet megkísértése. (fohászok és szitkok). Budapest, 1996;
* Mikor kezdődött a holnap? (regény). Budapest, 1996;
* A túlélő megdicsőülése. (Három dráma). Budapest, 1996;
* Ellopták a világ lelkét avagy pokoljárás a mennyországban (versek). Budapest, 1998;
* Rovások az idő mestergerendáján (versek, 1998);
* Örökbe fogadtam a Földet. Iránytű pokoljáróknak. (Versek). Budapest, 2001;
* Fekete tűzijáték. Visszatávozóban. (Versek). Budapest, 2003;
* Életátvitel. Szeretetfüggőségben. (Versek). Budapest, 2004;
* A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete (tanulmány), Budapest, 1994;;
* Az összmagyar eszme: megmaradásunk módszertana (tanulmányok), Budapest, 2005;
* Arccal a falnak. Kínvallatók alvilága; Masszi, Budapest, 2005
* Üzenet Baranyi Ferencnek és Péter Lászlónak, de nemcsak nekik; Szenci Molnár Társaság, Budapest, 2005;
* Az összmagyar eszme. Megmaradásunk módszertana. Budapest, 2005;
* És mégis élünk. (Válogatott költemények; sajtó alá rend. Maróti István); Trikolor, Örökségünk. Budapest, 2006; 
* Hányan kellene lennünk? Mekkora nemzet lehetnénk?; Összmagyar Testület - A CÉH, Budapest, 2006
* Csakazértis. Maróti István beszélget Bartis Ferenc íróval; Eötvös József, Budapest, 2009;

## Tagság

* Az Összmagyar Testület tagja, ill. elnöke 1989-től;
* A clevelandi Árpád Akadémia tagja 1992-től;
* Az 56-os Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, főtitkára 1995-től; 

## Díjak, kitüntetések

* Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje. 
* Charles Zágonyi-emlékérem, 1988;
* Gábor Áron-emlékérem, 1988; 
* Transsylvania Emlékérem, 1988; 
* 1956-os Emlékérem, 1988;
* A Magyar Nemzetért - bronz, 1988;
* Október 23. Emlékérem, 1989; Árpád Érem - arany, 1990;
* Budapest V. kerület (Belváros– Lipótváros) díszpolgára, 1994; 
* Budapest Főváros Nagy Címeres Gyűrűje, 1994; Pro Urbe Budapest, 1994;
* Gyergyó díszpolgára, 1994;