Incze László

Barót, 1928. december 14. – 2007. április 2.

székely történész, helytörténész, múzeumalapító muzeológus

Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Segesváron és Székelyudvarhelyen végezte, itt érettségizett 1947-ben. A Bolyai Tudományegyetemen történelem–filozófia szakos tanári képesítést szerzett 1952-ben. Tanári pályáját Mezőbándon kezdte, 1953-tól 1970-ig Kézdivásárhelyen tanított. Nagy szerepe volt a Kézdivásárhelyi Állandó Céhtörténeti Kiállítás (1970–72), majd a sajátosságánál fogva hírnévre szert tett Céhtörténeti Múzeum megszervezésében, 1972-től itt vezető muzeológus egészen 1994-es nyugdíjazásáig, de a múzeum szervezését, a kutatást nem hagyta abba. "A kisváros lakosai feltétel nélkül megbíztak benne, és legféltettebb ereklyéiket is a rendelkezésére bocsátották. Ehhez a bizalom mellett társult a szakmai illetékesség, és az átlátható, pontos nyilvántartás. Incze László személyesen is utánajárt minden tárgynak, dokumentumnak. És mindenkivel szót értett. A közadakozás méretei szinte példa nélküliek, méretei imponálóak voltak"- írta róla egykori barátja Sylvester Lajos közíró, művelődésszervező. Tudományos munkásságának fő területe a helytörténet, céhtörténet, kézműipar-történet. Szerkesztésében adták ki Sylvester Lajossal közösen a Kézdivásárhely című várostörténeti képes albumot (Sepsiszentgyörgy, év nélkül), melyben Céhek és céhhagyományok Kézdivásárhelyen című tanulmányával szerepel. Vállalkozott a múzeum és Kézdivásárhely szempontjából fontos kéziratban maradt tanulmányok közreadására, köztük sajtó alá rendezte Földi István Századelő az udvartereken című kötetet Antal Árpáddal és Szabó Judittal. Tudományos közleményeit többnyire az Aluta, helytörténeti jellegű közleményeit a Megyei Tükör, a Háromszék, a Székely Újság és a Székely Hírmondó adta közre.

Kézdivásárhely helyi közéletében jelentős szerepet vállalt, ő alapította meg a helyi RMDSZ szervezetet, annak elnöke volt 1992-94-ig, majd városi tanácsos 1992-96-ig. Tagja lett az 1990-ben újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesületnek és alapító tagja és elnöke a Mikes Kelemen Közművelődési Egyesületnek. Nagy részvét mellett szülővárosában, Baróton helyezték örök nyugalomra.

Munkái:

• Céhpecsétek és céhbehívótáblák a Kézdivásárhelyi Múzeum gyűjteményében (Aluta, 1974);

• A kézművesség és a kisiparosok helyzete a századfordulón Kézdivásárhelyen (Veszprém, 1990);

• Céhek és mesterségek múzeuma (1992);

• A céhes élet időrendje (1995);

Díjak, elismerések

• A Széchenyi Társaság Diplomája (1991);

• A kézdivásárhelyi múzeum megalapításának 25. évfordulója alkalmából a Kultúra Szabadságáért Díja (1997);

• Kézdivásárhely Pro Urbe-díja (1998);

• Az EMKE Bányai János díja és a Pro Comitatu Covasnae-díj (posztumusz, 2002);

Emlékezete

A kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum 2012 március elején veszi fel az egykori alapítójának, Incze László történésznek, múzeológusnak a nevét és avatják fel a Vetró András szobrászművész által készített mellszobrát a múzeum udvartéri belső terében.