Jókainé Laborfalvi Róza

Miskolc, 1817. április 8. – Budapest, 1886. november 20.

székely színésznő

Születési neve: Benke Judit

Jókai Mór felesége, a realista magyar színjátszás úttörője, aki kiemelkedő drámai színésznőként beírta magát a magyar színház történetébe. Jókainé Laborfalvi Róza születésekor a Benke Judit nevet kapta szüleitől; apja Benke József székely származású erdélyi színész-nemesember volt, édesanyja pedig Rácz Zsuzsánna színésznő. A színésznő pályája nem tipikusan indult: míg legtöbbtársát szülei tiltották a színpadtól, őt éppen színész apja biztatta a szereplésre. A mindössze 16 éves lányka Döbrentei Gábor biztatására 1833-ban lépett először színpadra a budai Várszínházban. Első sikereit Budán és Kassán aratta.1837–1869 között a Pesti Magyar Színház, majd NemzetiSzínház tagja volt. A Nemzeti Színház nyitóelőadására 1837-ben három nap alatt kellett betanulnia szerepét, sőt Vörösmarty színháznyitó előjátékának, az Árpád ébredésének az egyik szerepét is, melyet maga a szerző gyakorol-tatott vele a megnyitó előtt. A nagyközönség ekkor figyelt fel rá először; sikeréhez hozzájárult legendásan királynőialkata, szépsége és beszédes fekete szemei. Vörösmarty,Bajza, Erdélyi János is nagy rajongói, pályájának hathatóstámogatói lettek. Köztudomású volt színésztársa, a nős Lendvay Márton iránti szerelme és csalódása. E kapcsolatából házasságon kívül született lányát, Rózát a szégyent és a megvetést is vállalva nem volt hajlandó dajkaságba adni, hanem maga nevelte tovább saját házában.

A Nemzeti Színházba 1837-ben szerződött át, ahol tragikai szerepeket játszott, Kántorné Engelhardt Anna kezéből véve át a stafétabotot. Sokat dicsérték mélyzengésű hangját, szavalótehetségét, alakját és kifejező tekintetét. Katona József Bánk bánjának az előadásán, 1848. március 15-én, találkozott a nála nyolc évvel fiatalabb Jókai Mórral, egy kokárdát tűzve a férfi kabátjának hajtókájára - az ünneplő közönség előtt – ezzel mintegy megpecsételte kapcsolatukat is. Még ebben az évben feleségül ment hozzá. A házasság nagy botrányt kavart, az író családja és barátai, például Petőfi Sándor is, nehezen törődtek bele a kapcsolatba, különösen, mert a feleségnek volt egy házasságon kívül született, ekkor 12 éves lánya, Benke Róza. 1849-ben Róza végig segítette a bujdosásba kényszerült férjét, s a legenda szerint – amit maga Jókai írt meg A tengerszemű hölgyben – Laborfalvi szerzett menlevelet álnéven bujkáló férjének.Valójában azonban ebből csak annyi igaz, hogy ő vitte meg férjének a felszabadító, mentességről szóló jó hírt.

Repertoárja, mely már a forradalom előtt kiterjedt a drámai szerepek mellett a vérbő komédiákra is (Szigligeti Ede külön az ő számára írta vígjátékát, a Rózsá t), a szabadságharc után továbbszélesedett. Férje számos történelmi hősnői szerepet írt neki; így a Dalmában a címszereplőt, a Dózsa Györgyben pedig Csáky Lórát alakította; Szigligeti II. Rákóczi Ferenc fogsága című drámájában Zrínyi Ilonát, A szigetvári vértanúkban Zrínyi Annát játszotta. Ezek a darabok már nemzeti ihletésük miatt is nagy népszerűségnek örvendtek, s hozzájárultak a színésznő hírnevének öregbítéséhez. Már 1848 előtt is előszeretettel alakította Shakespeare hősnőit; az angol szerződarabjai ugyanis lehetőséget biztosítottak a korábbi pátoszos, fellengzős stílust felváltó realistaemberábrázolásra, melynek Egressy Gáborral együtt Laborfalvi Róza volt az egyik hazai úttörője. Alakításai közül kiemelkedik a Hamlet Gertrúd királynéja, a III. Richárd Margit királynéja, Lady Machbeth és Kleopátra, idős korában pedig Coriolanus anyjának, Volumniának a szerepe.Pályájának csúcsán, 52 éves korában, 1869. március 7-én lépett fel utoljára. Visszavonulásával űrtámadt a Nemzetiben, melyet később csak Jászai Mari volt képes betölteni

Laborfalvi visszavonulásáig, 1859-ig szinte egyeduralkodó volt, akadt olyan pályatársnője, aki azért ment külföldre, mert nem érvényesülhetett mellette. 1857. szeptember 3-án az ő vendégjátékával és Jókai beszédével nyitotta meg kapuit a Miskolci Nemzeti Színház. Itt később, 1883-ban egy búcsúfellépés erejéig ismét színpadra lépett.

Fontosabb szerepei

  • Gertrudis (Bánk bán);

  • Volumina (Shakespeare: Coriolanus);

  • Stuart Mária (Schiller);

  • Lady Macbeth (Shakespeare: Macbeth);

  • Goneril (Shakespeare: Lear király);

  • Orsina (Lessing: Emília Galotti);

  • Lady Milford (Schiller: Ármány és szerelem);

  • Predszlava (Szigligeti: A trónkereső)

Last updated