Tompa Miklós
Székelyudvarhely, 1910. december 28. – Marosvásárhely, 1996. július 5.
rendező, színészpedagógus, színházigazgató
Tompa Miklós 1910. december 28-án született Székelyudvarhelyen. Iskoláit szülővárosában és Marosvásárhelyen végzi. Ugyanitt érettségizik 1930-ban, majd jogot tanul. 1936-ban Budapestre megy, a Nemzeti Színháznál tanul. 1941-ben Kolozsvárra szerződik, ahol bemutatják első rendezését, Németh László Villámfénynél című drámáját. 1944-ben vendégrendezést vállal a budapesti Nemzeti Színháznál. 1946-ban megszervezi a Székely Színházat. 1948-ban tanítani kezd a Színművészeti Akadémián (ma Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem), 1976-tól – az intézet kéttagozatossá válásától – 1981-ig rektora. 1966-ban távozik a Székely Színház éléről, továbbra is tanít az Akadémián és vendégrendezéseket vállal, elsősorban Sepsiszentgyörgyön. 1981-ben befejezi a főiskolai munkát, nyugdíjba megy. 1991-ben Kolozsváron színpadra állítja utolsó rendezését, a Bernarda Alba házát. 1996-ban hunyt el Marosvásárhelyen. A marosvásárhelyi együttes az ő igazgatásának első tíz évében vált országosan, sőt az országhatárokon túl is ismert és nagyra becsült társulattá, az erdélyi magyar színjátszás akkori reprezentatív együttesévé. Előadásaikban a társadalmi vonatkozások, a közösségi mondanivalók párosultak a helyzetek, a jelenetek részletes lélektani kidolgozottságával, produkcióik a mikrorealizmus példaértékű teljesítményeinek minősülnek. A hatvanas évektől – egy régebbi vonzalomhoz visszatérve – ő rendezte Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön a leghitelesebb és leghatásosabb Tamási Áron-bemutatókat. Művészi pályafutása alatt a következő díjakban részesült: állami díj, a művészet érdemes mestere, Tamási Áron-díj. 1996-ban jelent meg vele egy beszélgetőkönyv, a Székely körvasút, Bérczes László szerzésében-szerkesztésében, a Pesti Szalon Könyvkiadó gondozásában.
A Székely Színház, később a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozata megalapítója, Tompa László költő fia, Tompa Gábor színházi rendező édesapja.
Legfontosabb rendezései
Tamási Áron: Énekes madár,
Tamási Áron: Csalóka szivárvány,
Tamási Áron: Tündöklő Jeromos
Csehov: Ványa bácsi, Sirály
Tolsztoj: A sötétség hatalma
Richard Nash: Az esőhozó ember
Makszim Gorkij: Kispolgárok, A nap fiai
Móricz Zsigmond: Úri muri
Molière: A fösvény
Bródy Sándor: A tanítónő
Benjamin Jonson: Volpone vagy a pénz komédiája
Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél
Kós Károly: Budai Nagy Antal
Visnyevszkij: Optimista tragédia
Last updated