Dózsa Endre

Póka, 1857. január 13. – Kolozsvár, 1944. március 3.

székely közíró, regényíró

Tanulmányait Marosvásárhelyen és Budapesten végezte. Az 1896-1901-es parlamenti ciklusban szabadelvű programmal országgyűlési képviselő volt. Közigazgatási pályáját mint főszolgabíró kezdte, 1901-től 1918-ig Kolozs megye alispánja.[1] 1908-tól az Erdélyi Irodalmi Társaság elnöke, 1910-től a Kemény Zsigmond Társaság tagja. Az irodalomban Rákosi Jenő oldalán jelentkezett, de a XIX. és a XX. század erdélyi társadalmát mutatva be regényeiben, utalt a nemzetiségek közti megértés jelentőségére.

1919 után a Keleti Újság és az Ellenzék hasábjain jelentek meg cikkei. Mint az EIT elnöke, a konzervatív írói tábor egyik vezetője volt, s a régi táblabíróvilág szellemiségét igyekezett átmenteni a kisebbségi helyzetbe. Tárgyköre a vidéki élet: jóízűen humorizált és szórakoztatott.

Munkái

• Még egy pár szó a nemzetiségi kérdésről (1897).

• Tiéd a hatalom : regény. 1-2. (1899)

• Cine mintye : Tartsd eszedben : regény. Rákosi Jenő előszavával (Budapest-Kolozsvár, 1903)

• Czinka Panna : regény. 1-2. Budapest-Kolozsvár, 1913.

• Régi jó és régi zord időkből (visszaemlékezések, Kolozsvár, 1927).

• Új világ felé (regény, Kolozsvár, 1936).