Ferenczi Sándor

Zalatna, 1894. október 1. – Szovjetunió, 1945.

régész

Írói álnevei: Közlő, szemerjai Székely Sándor, Alexandru Ampoianu

Atyja a háromszéki származású, sepsiszentgyörgyi és szemerjai Ferenczi István református lelkész, okleveles szakközépiskolai tanár, lapkiadó, anyja sepsibaconi Tókos Gizella, a szintén háromszéki származású gyulafehérvári református esperes lánya. A szászvárosi Kuun kollégium elvégzése, 1912 után, a Ferenc József Tudományegyetemen kezdi el tanulmányait, Pósta Béla régész kutatóintézetébe kerül, az Egyetemi Könyvtár gyakornoka lesz 1912 és 1920 között; harctéri szolgálata után a Regele Ferdinand I. Tudományegyetemen szerzett történelem-latin szakos tanári képesítést 1920-ban, az egyetem ókortudományi intézetének gyakornoka, később tanársegédje, 1937-ben doktorált, 1941-től múzeumőr, majd az Egyetemi Könyvtárban könyvtáros. 1943-tól újra hadba vonult, hadifogságban halt meg. Ferenczi István és Ferenczi Géza apja.

A Pósta Béla-féle kolozsvári régészeti iskola egyik kimagasló alakja, szakirodalmi munkásságát a budapesti Archeológiai Értesítőben megjelent közleményeivel kezdte 1911-ben; ugyanitt és a Genealógiai Füzetek, a Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve, az Abrudbánya és Vidéke, valamint a Dolgozatok az Erdélyi Múzeum-Egyesület Érem- és Régiségtárából hasábjain jelentek meg régészeti, családtörténeti és érmészeti szakcikkei 1912-1915 között. A két világháború között a Magyar Nép, Pásztortűz, Ellenzék, Keleti Újság, Erdély, Székelység, Erdélyi Múzeum közölte művelődéstörténeti fejtegetéseit. Régészeti tanulmányokat írt a Siebenbürgische Vierteljahresschrift és más hazai német lapok számára; tevékeny részt vett a dák-római kutatásokban, foglalkozott a dák várakkal és a római erősségekkel, különösképpen a dák uralkodói székhely: Sarmizegethusa régészeti helyrajzával. Magyarra fordítotaj Vasile Pârvan és D. M. Teodorescu régészeti tanulmányait; az Erdélyi Múzeum szemlerovataiban rendszeresen ismertetette a román, német, magyar szakirodalmakat. Számos írását lefordították román és német nyelvre. Eredeti munkáit közölte a Revista Economică, Înfrățirea, Dacia, Sargetia, Anuarul Comisiunii Monumentelor Istorice.

A székelyek eredetéről, településéről és rovásírásáról szóló tanulmányai tárgyilagos kutatási módszeréről tesznek tanúságot. A rovásírás kutatása ált ismételten kéziratos tanulmányainak középpontjában, tanulmányozta a székelyderzsi meg a konstantinápolyi feliratot, felismerte a gyergyóditró–tá-szokteteji sziklakarcolatok rendkívüli jelentőségét. Másik kedves tárgyköre mindvégig az erdélyi várak kutatása volt. Orbán Balázs nyomán kutatta az egykori Udvarhelyszék különböző korú erősségeit. Külön tanulmányban értekezett a római tartomány határain kívül esett csíkbánkfalvi római éremleletről. Kitűnő történeti érzékét állandóan foglalkoztatták az erdélyi feliratok. Írt az aranyosgyéresi régi fatemplom feliratáról, valamint Hunyad megyei feliratokról. A székely házak építészettörténeti kérdései is felkeltették figyelmét. Külön tanulmányban számolt be a Háromszék megyei Torja község régi faházairól. Helytörténeti tekintetben felette jelentős a zalatnai református temető régi sírköveiről készült bemutatója.

Művei

• Régészeti kutatások Háromszék megye váraiban. In. Anuarul Comisiunii Monumentelor Istorice. Secţia pentru Transilvania (ACMIT), I. Kolozsvár, 1926–28;

• Raport asupra unei excursii arheologice în judeţul Trei-Scaune, ACMIT, 1926-1928, Kolozsvár, 1929;

• Az egykori Kászonszék régészete. A kászoni székelyek letelepülése és eredete. Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt., Cluj-Kolozsvár, 1938;

• Az énlaki rovásírásos felirat. Kolozsvár, 1936;

• Cetăţile antice din judeţul Ciuc, ACMIT, 1932–1938, Kolozsvár, 1938;

• Az egykori Kászonszék régészete. A kászoni székelyek letelepülése és eredete. Kolozsvár, 1938;

• Az erdélyi dákok pénzeiről. (posztumusz kiadás) Minerva. Kolozsvár 1947;

• Așezările dacice din Munții Orăștiei (posztumusz kiadás, társszerző Constantin Daicoviciu), 1951;

Kézíratban

• Több tanulmánya, összesen 55 kész tanulmány máig kiadatlan. Összegezve a kiadott 66 és kiadatlan 55 tanulmányait, valamint az ismertetéseket, bírálatokat 36, összesen 157 írását, munkássága teljes mértékben kirajzolódik előttünk.