Sándor János

Marosvásárhely, 1860. november 14. – Budapest, 1922. július 16.

politikus, belügyminisztériumi politikai államtitkár, belügyminiszter, az erdélyi római katolikus status igazgatótanácsának tagja

Sándor János királyi ítélőtáblai bíró és nagyajtai Lázár Emilia fia. Először a bécsi műszaki katonai akadémián tanult, majd a budapesti tudományegyetemen jogot végzett. Maros-Torda vármegye szolgálatba 1882-ben lépett, azonban nem választják meg vármegyei aljegyzőnek. 1883-ban Torda-Aranyos vármegyében tiszteletbeli főszolgabíró, majd főispáni titkár, 1889-ben a vármegye alispánja. Sógorság és politikai barátság fűzte Tisza Istvánhoz, 1891-ben feleségül vette Tisza Annát (1862–1918), akivel a mezőkapusi udvarházukba költöztek, és Pákey Lajos tervei alapján kastéllyá alakították át a földszintes épületet. 1891-től 1902-ig Kis-Küküllő, 1901-től 1902-ig Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely főispánja. A marosvásárhelyi főispánsága alatt rendezte a városi takarékpénztár válságát és megszervezte a földművelésügyi miniszter székelyföldi kirendeltségének városban való létrehozását. Az uralkodó a tízéves főispáni működése elismeréseként 1902-ben a Lipót-rend lovagkeresztjével tünteti ki. Az 1901-1905-ös országgyűlésen a nagyszöllősi kerületet képviselt A belügyminisztériumban politikai államtitkára volt 1903 és 1905 között. 1905. január 27-én a Tisza István-féle Szabadelvű Párt képviseletében Marosvásárhely országgyűlési képviselőjévé választják, 1905. junius 21-én lemond, utódja a Kossuth Pártot képviselő Sebess Dénes lesz. Bernády György marosvásárhelyi polgármesterrel szoros barátságban állt. 1913. június 10-től 1917. június 15-ig a második Tisza-kormány belügyminisztere.

Emlékezete

• Marosvásárhely díszpolgárává választották.

• A főtértől a vasútállomáshoz vezető útszakasz, a marosvásárhelyi Dózsa György út a nevét viselte.