Szinte Gábor

Sepsikőröspatak, 1855. március 21. – Budapest, 1914. március 25.

főgimnáziumi tanár, néprajzi és művészettörténeti kutató

Az unitárius családból származó Szinte Gábor felsőbb tanulmányait Budapesten, az 1871-ben megnyílt országos mintarajziskolában és a tudományegyetemen végzi, ahol a szabadkézi és mértani rajzból 1878-ban középiskolai tanári oklevelet nyert. Ezután a váci országos siketnéma-intézetben alkalmazták, ahonnét 1883-ban a dévai állami főreáliskolához nevezték ki; majd a budapesti VIII. kerületi állami főgimnáziumhoz helyeztetett át. A tanítás mellett több évre szóló megbízást kapott a Néprajzi Múzeumtól, bekapcsolódik a néprajzi gyűjtőmunkába, részt vesz ásatásokon, gyűjtéseit lejegyezi. Műtörténeti kutatásait a műemlékek országos bizottsága részére kezdte a berekszói, sztrigyszentgyörgyi és dévai templomokon. A hunyadvármegyei történeti és régészeti társulat ülésein több felolvasást tartott. Szinte Gábor 1900-ban megtalálja a legrégebbi, általa dokumentált székely kaput, a mikházi ferences kolostor kapuját, amelynek máig megmaradt darabjait a Néprajzi Múzeum őrzi. 1901-ben cikksorozatot indít az Erdély című turisztikai folyóirat néprajzi mellékletében, az Erdély népeiben a székely székek néprajzi jellegzetességeinek ismertetésére. Szinte Gábornak és Huszka Józsefnek szerepük volt abban, hogy elindult az érdeklődés a székelyföldi népi építészet iránt.

Illusztrációi a Vasárnapi Ujságban, Ország Világban, stb. jelentek meg. Szerkesztette a Magyar rajztanárok országos egyesületének Értesítőjét Budapesten 1898. május 15 és 1900. december 1 között, annak összesen 11 számát.

Munkái

• A Kolozsvári Évkönyvben (1893. A malomvízi lovagvár);

• Az Archeológiai Értesítőben (1892. Krivádiai római kerektorony rajzai);

• A Hunyadvármegye tört., társa. Értesítőjében és Évkönyvében (1898., 1899.);

• A Magyar Iparművészetben (1898. A művészeti érzék és az iskolák)

• Az Erdélyben (1899. 20., 21. sz. Petrozsény és Vidéke, 1903. Marosszék, A pisztráng);

• Az Ethnographia mellékleteiben (1900. 1901., 1903.);

• A Múzeumi Néprajzi Értesítőben (1905. Kopjafák, temetőfejfák a Székelyföldön) stb.

Kiadványai

• Rajzoló geometria. Budapest, 1902. 1904., 1905. Három rész, tábla- és szövegrajzokkal. (Horti Henrikkel. I. 6. kiadás II. 4. jav. kiadás, III. 2. k. U. ott, 1905-1907.).