> For the complete documentation index, see [llms.txt](https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/llms.txt). Markdown versions of documentation pages are available by appending `.md` to page URLs; this page is available as [Markdown](https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/jancso_benedek.md).

# Jancsó Benedek

Gelence, 1854. november 19. – Budapest, 1930. június 27.

*pedagógus, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja*

Az állami és egyházi iskolahálózaton kívüli szabadoktatás népszerűsítője és megszervezője volt, de életművének hangsúlyosabb vonulatát alkotja kisebbségpolitikai és nemzetiségtörténeti szakírói tevékenysége.

Csíksomlyón és Kolozsváron végzett gimnáziumot, majd felsőfokú tanulmányait a kolozsvári és a bécsi egyetemen végezte, végül doktori oklevelét 1878-ban Kolozsváron szerezte meg. 1878–1880-ban a pancsovai, 1880–1887-ben az aradi főreáliskola magyartanára volt, majd Budapestre költözött. 1887 és 1892 között a II. kerületi állami főreáliskolában oktatott, majd fél évig tartó körutat tett Romániában, amelynek során az ország oktatásügyi és műveltségi helyzetét tanulmányozta. Visszatérését követően, 1893-tól az I. kerületi királyi katolikus gimnázium tanára lett, egyúttal az 1893/1894-es tanévben az iskola igazgatói posztját is betöltötte. 1895-ben a tanítással rövid időre szakítva, a Bánffy-kormány alatt a miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályának tisztviselője lett, egészen 1899-ig, de már 1897-től ismét tanított, ezúttal a VI. kerületi főreáliskolában.

1907-ben végleg felhagyott a tanítással, s az oktatásügy fejlesztésének szentelte magát, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tisztviselője lett. 1908-tól a szabadoktatás ügyeinek intézésével bízták meg, s 1911–1919-ben az általa szervezett Országos Szabadoktatási Tanács ügyvezető alelnökeként tevékenykedett. Időközben, 1917–1918-ban a bukaresti osztrák–magyar katonai parancsnokság nemzetiségügyi előadója volt. 1922-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli nyilvános rendes tanárává nevezték ki.

Pedagógusként az állami és egyházi iskolák keretein kívül zajló magyar nyelvű szabadoktatás, a népakadémiai és népfőiskolai tanfolyamokon folyó felnőttoktatás, valamint a népművelő ismeretterjesztő előadások ügyének harcos szószólója és szervezője volt. Olyan pedagógiai, neveléselméleti és oktatáspolitikai szakfolyóiratok alapító szerkesztőjeként ismert, mint a Középiskolai Szemle (1882–1887, Antolik Károllyal és Spitkó Lajossal), valamint az Egyetemes Közoktatásügyi Szemle (1889–1893, Balássy Dénessel). 1888-ban a budapesti Tanulók Olvasó Tárát szerkesztette Boros Gáborral.

Történészként az 1890-es évektől foglalkoztatták a Kárpát-medence nemzetiségi és Magyarország kisebbségpolitikai kérdései. Különösen a magyarországi (erdélyi) román kisebbség népességtörténete és politikai-ideológiai mozgalmai (pl. dákoromán-elmélet, román irredentizmus, Nagy-Románia eszméje) terén képezte magát szakértővé, s a Budapesti Hírlapban vagy a Magyar Szemlében, illetve önálló kötetekben megjelent publicisztikái java része is e tárgykört járta körül. Ezekben általában az erdélyi románság törekvéseinek lehetséges következményeire, s a leszűrt következtetéseken keresztül valamennyi nemzetiség térnyerésével járó veszélyekre figyelmeztetett. Az 1890-es években részt vett az Arad vármegye és Arad szabad királyi város monographiája című kiadvány szerkesztői munkálataiban, amelynek néprajzi vonatkozású fejezeteit ő maga írta.

Pályája elején irodalom- és nyelvtörténeti kérdések is foglalkoztatták, több népszerű kiadványa és közleménye jelent meg e témákban is (pl. Szenczi Molnár Albert, Kölcsey Ferenc, Fábián Gábor és Petőfi Sándor).

A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választották 1916. május 4-én, emellett a Székely Nemzeti Tanács elnöke, a Magyar Társadalomtudományi Egyesület igazgatója, valamint 1916-tól a Magyar Paedagogiai Társaság tiszteleti tagja volt. 1905-től haláláig látta el az Országos Középiskolai Tanáregyesület alelnöki tisztét.

## Művei

* Szenczi Molnár Albert: Nyelv- és irodalomtörténeti tanulmány, Kolozsvár, 1878.
* Magyar nyelvtudomány-történeti tanulmányok a XVI. és XVII. századból, Budapest, 1880.
* Kölcsey Ferencz élete és művei, Budapest, 1885.
* Fábián Gábor élete és irodalmi működése, Arad, 1885.
* A Daco Romanizmus és a magyar kulturpolitika, Budapest, 1893.
* Középiskoláink reformja, Budapest, 1891.
* Román politikai és történelmi tanulmányok, Budapest, 1894.
* Szabadságharczunk és a dákoromán törekvések, Budapest, 1895.
* Bánffy Dezső nemzetiségi politikája, Budapest, 1895.
* A román nemzetiségi törekvések története és jelenlegi állapota, I–II. köt., Budapest, 1896–1899. (teljes szöveg)
* A román parasztság helyzete, Budapest, 1901.
* Erdély és a nagyromán aspirációk, Budapest, 1918.
* Defensio nationis Hungariae, Budapest, 1920.
* A székelyek, Budapest, 1921.
* The Transylvanian question, Budapest, 1921 (Ajtay Józseffel és Kovács Alajossal).
* A román irredentista mozgalmak története, Budapest, 1922.
* Erdély története, Kolozsvár, 1923 (Ladihay Vince álnéven);
* [Erdély története](http://mek.oszk.hu/10100/10104/), (szerk. [Gyallay Domokos](/szekelyfold-hires-emberei/gyallay_pap_domokos.md)) Cluj-Kolozsvár, 1931;
* A székelyek. (Secuii. Les Sicules). Történet és Néprajzi Tanulmány. Litera-Veres Könyvkiadó. Székelyudvarhely, 2006;

## Emlékezete

* Jancsó Benedek emlékezete. Budapest. Jancsó Alapítvány. 2011;