Benedek Marcell

Budapest, 1885. szeptember 22. – Budapest, 1969. május 30.

egyetemi tanár, író, irodalomtörténész és műfordító, színházigazgató

Benedek Elek író és Fischer Mária fia, Benedek István apja. A budapesti egyetemen szerzett magyar-német szakos diplomát. Ifjúkori fordítását, Edmond Rostand A napkeleti királykisasszony című verses drámáját 1904-ben a Nemzeti Színház mutatta be. Lukács Györggyel és Bánóczi Lászlóval 1904-ben a Thália Társaság alapítója. 1910-ben kérte felvételét a szabadkőműves Deák páholyba, ahová az év végén fel is vették. 1912-ben párizsi ösztöndíjas volt. 1912–1918 között gimnáziumi tanár volt Budapesten. 1919-ben a budapesti egyetemen a francia irodalom előadója volt.

A Tanácsköztársaság bukása után megfosztották tanári állásától. 1930–1939 között a Magyar Könyvkiadók Országos Egyesületének főtitkára volt. 1939-től az Új Idők Irodalmi Intézetének munkatársa, majd igazgatója volt. 1945-től a kolozsvári egyetemen az esztétika és az irodalmi kritika tanára, a Magyar Színház dramaturgja és rendezője, a Kamaraszínház vezetője volt. Amikor visszatért Budapestre, akkor az újjáalakult magyar szabadkőművességben először egy páholy főmesterévé, majd 1949-ben nagymesterré választották. 1947–1962 között az ELTE-n tanított. A Magyar irodalmi lexikon főszerkesztője volt. Együttérzéssel ábrázolta a modern társadalomban a humanizmus szellemiségét követő, magányosságra ítélt hősöket, tragikussá váló egyéni sorsokat.

Művei

• Don Juan feltámadása (1904);

• A népköltészet hatása a XIX. század nagy epikusaira (1907);

• Vulkán (regény, 1918). Az első világháború előtti radikális fiatalság önéletrajzszerű nemzedékregénye;

• Királyság és köztársasság (1919);

• A modern világirodalom 1800—1920 (1920);

• Pokoljáró Tar Lőrinc (1920);

• A francia regény a XIX. században (Bp., 1921);

• A láthatatlan testőr (1921);

• Bevezetés az olvasás művészetébe (1923);

• Ady-breviárium (Bp., 1924);

• A modern magyar irodalom (Bp., 1924);

• Irodalmi lexikon (Bp., 1927);

• Irodalmi miniatűrök (1927);

• Hamlet tanár úr (Bp., 1928);

• A francia irodalom története (Bp., 1928);

• Magyar író tragédiája 1929-ben (1930);

• Tégyamitakarsz (1933);

• Irodalom-esztétika (1936);

• A magyar irodalom története (1938);

• Flóra (1943);

• Az irodalmi műveltség könyve (1947);

• Délsziget – avagy a magyar irodalom története (Bp., 1948);

• Benedek Elek (1955);

• Az olvasás művészete (Bp., 1957);

• Kis könyv a versről (Bp., 1960);

• Könyv és színház (1963);

• Magyar irodalmi lexikon (I–III., Bp., 1963–65)

• Kis könyv a drámáról (Bp., 1964);

• Kis könyv a regényről (Bp., 1965);

• Naplómat olvasom (Bp., 1965);

• Irodalmi hármaskönyv (Bp., 1966) címmel a fentiek közös kötetben is megjelentek.

Műfordításai

Közel kétszáz szépirodalmi művet ültetett át magyarra: G. B. Shaw, Anatole France, Victor Hugo, Guy de Maupassant, Honoré de Balzac, Romain Rolland, Roger Martin du Gard, Erich Maria Remarque, Charles Dickens (Karácsonyi ének), P. L. Travers (A csudálatos Mary), stb. műveinek fordítása mellé felsorakozik három verses Racine-tragédia, (Andromaché, Berenice és Mithridates); Corneille Polyeucte-je és Rabelais Gargantuájának szemelvényes fordítása.