Tófalvi Zoltán

Korond, 1944. március 24.–

történész, újságíró, riporter, 56-os kutató

Középiskoláit a szovátai Ady Endre Elméleti Líceumban végezte 1962-ben; a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett 1965-ben, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, Történelem–Filozófia Karon egészítette ki tanulmányait 1966–71 között.

Pályáját szülőfalujában kezdte, ahol 1965–72 között történelemtanár volt, innen került rádióriporternek a marosvásárhelyi területi rádió magyar szerkesztőségébe 1972-85-ben. A vidéki rádióstúdiók felszámolása miatti néhány hónapos munkanélküliség után a nyárádtői Művelődési Otthon igazgatójává nevezték ki. 1987-től A Hét marosvásárhelyi munkatársa is volt. 1991–94 között az Erdélyi Napló szerkesztőségében, majd a Román Televízió bukaresti magyar szerkesztőségében dolgozott 2007-be történt nyugdíjazásáig. 1992–2000 között az újraalakult EMKE egyik országos alelnöke; 1990-ben az Romániai Magyar Demokrata Szövetség Maros megyei szervezete kiadásában megjelenő Itthon és román nyelvű társlapja, a Dialog szerkesztője.

Elbeszéléseket, riportokat az 1970-es évek elejétől közölt a sajtóban. A Korunk Évkönyv 1980-as kötetében, majd a Változó valóság című, Egyed Péter szerkesztette tanulmány- és szociográfia-kötetben a Temesvárra telepedett és ott zárt közösséget alkotó atyhaiakról írott szociográfiai riportjaival volt jelen; ezekről, valamint az Ellenpontok kiadásában részt vett Tóth Károly Antalról és feleségéről készült riportjáról (Göteborgi beszélgetés Tóth Ilonával és Tóth Ká­roly Antallal. Látó, 1999/10) írta elismeréssel Szőcs István:

„Anélkül, hogy bárhol melodramatikusan alájátszana vagy együtt ringatózna riportalanyaival, olyan megrendítő képet fest róluk, elárvultságukról, a rájuk nehezedő közönyről (még volt harcostársaik részéről is), amilyet nem csak a riporterek, de a »szépírók« közül is kevesen adnak…” (Helikon, 2000/5).

Foglalkozott szülőfaluja és a Sóvidék népi fazekasságának múltjával és jelenével. Az 1990-es évek elejétől megszállottan kutatja az 1956-os forradalom utáni időszak romániai eseményeinek, erdélyi elítéltjeinek történetét. Feltáró riportban elevenítette fel az 1989-es temesvári forradalom előtörténetének egy megrázó mozzanatát, Újvárosi László „öngyilkosságát” (In: Kövek egy siratófalhoz); tanulmánnyal vett részt az 1956 Magyarországon és a szomszédos országokban című kötetben, A Maros megyei magyarság történetéből II. kötetében és a Napút 2002/10. számában; sajtó alá rendezte a Sass Kálmán-perben halálra ítélt Balaskó Vilmos Élet a föld alatt című, 2001-ben Nagyváradon megjelent visszaemlékezését, s több tanulmányt közölt a magyar forradalom 50. évfordulójára megjelent konferencia-kötetekben, folyóiratok emlékszámaiban. Forrásfeltáró munkájának kiemelkedő teljesítménye az a sorozat, amelyekben közzétette az 1956 utáni legnagyobb erdélyi politikai koncepciós perek iratait: 1956 erdélyi mártírjai. Sebestyén-Spielmann Mihály előszavával. I. A Szoboszlai-per; II. A Sass Kálmán-per; III. A Dobai-per; IV. Fodor Pál és csoportja pere (Marosvásárhely, 2007–2009); V. A Bolyai-perek (előkészületben).

Televíziós riporterként dokumentumfilmet készített a Gyimes völgyéről 1974-ben, Korondról 1977-ben. Tanulmánya jelent meg A korondi fürdő története címmel a Hargita megye természetes gyógytényezői című kötetben, valamint Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság 200 éve című kiadványban is.

Művei

  • Pogány fohászok faluja (sóvidéki riportok, Bukarest, 1979 = Forrás);

  • A korondi kerámia (kétnyelvű album, Csíkszereda 1981);

  • Ha egyszer ember támad (riportok), Bukarest, 1989;

  • Kövek egy siratófalhoz (erdélyi magyar mártírok, Veress Zoltán előszavával, társszerző Gazda József, Stockholm-Budapest. 1994;

  • A sóvidéki népi fazakasság. Marosvásárhely. 1996;

  • Északi változatok. Marosvásárhely, 2000;

  • 1956 erdélyi mártírjai 1-5.(Erdély emlékezete) Mentor, Marosvásárhely, 2007-2012;

  • Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc. Hősiesség, tisztesség, méltóság. (szerk. Tófalvi Zoltán (Magyarságtudományi füzetek) Hun-idea, Budapest, 2011

  • Erdély – pergőtűzben. A rendszerváltás rendhagyó krónikája; Mentor Könyvek, Marosvásárhely, 2015;

Tanulmányok

Dijak, elismerések

  • A Temesváron élő atyhaiak közössége c. riportjával elnyerte az 1984-es Korunk-pályázat I. díját;

    Az Erdélyi Magyarságért pályázat II. díja 1992-ben;

  • Pécsi Norbert vére az égre kiált című írásával 1994-ben a Hitel 1994-es szociográfiai pályázatának I. díját, ugyanebben az évben a Civitas Humanitas Alapítvány által meghirdetett nemzetközi filmfesztivál I. díját;

  • A Lakitelek Alapítvány különdíját 1995-ben.

  • A fiatalok öngyilkosságának témáját feldolgozó filmjét (Ahol már a gyász az úr) az Ifi Fórum első díjával ismerték el.

  • Húsz éve a víz torkában élünk címmel dokumentumfilmet forgatott a bözödújfalusiak drámájáról, ezért a Román Televízió magyar szerkesztősége különdíjjal tüntette ki.

  • Az erdélyi 1956 eseményeit felelevenítő, Negyven éve történt című dokumentumfilm-sorozatáért 1996-ban a MÚRE nívódíját;

  • A Székelyföldben az 1956-os mártírokról, többek között az önkéntes tűzhalált halt Mojszesz Mártonról közölt írásaiért a folyóirat 2002-es nívódíját;

  • A Magyar Újságírók Közössége Petőfi Sándor Emlékéremmel tüntette ki 2007-ben.

PreviousToroczkai MátéNextTóth Sámuel

Last updated