> For the complete documentation index, see [llms.txt](https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/llms.txt). Markdown versions of documentation pages are available by appending `.md` to page URLs; this page is available as [Markdown](https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/mozes_attila.md).

# Mózes Attila

Marosvásárhely, 1952. április 8. – Kolozsvár, 2017. január 31.

*író, irodalomkritikus, szerkesztő*

Álnevei: *Kibédi Attila, Finta Balázs*

A belváros peremén élő tisztviselő család vált első, a világirodalom és a magyar irodalom olvasására, tiszteletére s általában műélvezetre nevelő iskolájává. Hegedülni tanult, kedvenc olvasmányai orosz klasszikusok és francia egzisztencialisták. És Krúdy Gyula, Németh László. Játszani, barátkozni, "világot látni" azonban a közeli külvárosi negyedbe járt, s az irodalom mellett az ottani "grundokon" összeverődő fiatalok csapatjai alakították mentalitását. Középiskolai tanulmányait szülővárosában az Al. Papiu Ilarian Líceum magyar tagozatán fejezte be (1971), majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészeti karán orosz-magyar-francia tanári diplomát szerzett (1976).

Pályáját Székelyhidason kezdte, a román lakosságú falu általános iskolájában tanított franciát és tornát (1976-79), itt barátkozott össze egy havasalji község orvosával, Vásárhelyi Géza költővel. Kolozsvárra került az Utunk szerkesztőségébe, majd 1990-től a Helikon rovatvezetője.

Első írását a marosvásárhelyi Vörös Zászló irodalmi melléklete közölte 1968-ban. Prózai írásai, esszéi, kritikái az Utunk, Igaz Szó, Korunk, A Hét, Napsugár, Új Élet hasábjain, majd a Látóban jelentek meg, Magyarországon az Életünk, Rakéta és más irodalmi folyóiratok munkatársa. Már első kötete, a Forrás könyvsorozatban megjelent Átmenetek c. novellagyűjtemény 1978-ban felkeltette a kritikusok figyelmét.

Marosi Péter szerint:

> "Szövegelései a kollektív pszichoanalízis sajátos formái." Nem ír fontos dolgokról, csak az életéről, "belefér mondókáiba valamennyiünk életéből – a sorsunkból is valami. És ez nem is a legkisebb dolog."

Az Egyidejűségek c. "Rendhagyó falumonográfia" (1980) Cs. Gyimesi Éva értékelése szerint

> "az átmeneti, a felemás, az önazonosságát elvesztett mai falu sorsának analogonja. Paradoxális világ, mert számára a korral együtt haladni létjogosultságának megszűnését jelenti. A falu kapcsán az Anyám könnyű álmot ígér óta nem írtak időszerűbbet itt nálunk."

Fejlődéstörténeti vázlatoknak, az agresszivitásról szóló, freudi vétetésű egységes regény fejezeteinek tekinti az Üvegcsendélet (1982) kilenc elbeszélését [Szőcs István](/szekelyfold-hires-emberei/szocs_istvan.md). Megfigyelése szerint egészében olvasva a könyvet összhatásként szerzői igazságszolgáltatás érvényesül: "az alantas agresszivitás, kegyetlen virtuskodás, hetvenkedés, huligánnagyzolás visszavezetődik forrásához, a gyávasághoz". Amikor A Gonosz színeváltozásai c. három kamaratörténet (1985) megjelenése alkalmából az Igaz Szó Fórum-cikkcsoportba foglalja Lászlóffy Aladár, Nemess László, Nagy Pál, [Szőcs István](/szekelyfold-hires-emberei/szocs_istvan.md) és Kovács János recenzióit, a hozzászólók legidősebbje, Kovács János így üdvözli az immár új nemzedéket képviselő írót:

> "Mózes Attila realista víziói az egységesített modern művészetek kombinált teljesítményei, parabolás valóságközelsége az egykori próféták tartására emlékeztet, a világot féltő szüntelen gondja pedig a mai ember mindennapos szorongása."

Szinte áthidaló válaszként hat az új magaslatokra ért ifjú író Vallomás egy nemzedékről c. bevezetője [Nagy István](/szekelyfold-hires-emberei/nagy_istvan-1.md) novelláinak egy új válogatása élén (Kilincselők, 1987), amely kiemeli a munkásíró igazi értékeit a méltatlan tankönyvi szólamokból s az utódnemzedék félreértéseiből egyaránt, a "könyörtelen megfigyelő"-t értékelve a külváros megszólaltatójában. Közben (1986) megszerkesztette saját nemzedéke fiatal prózaíróinak antológiáját Ajtók cím alatt.

## Munkái

* Átmenetek (novellák, Forrás, 1978);
* Egyidejűségek. Rendhagyó falumonográfia évszakokban (1980);
* Fény, árnyék átdereng (elbeszélések, novellák, karcolatok, Kv. 1980); 
* Üvegcsendélet (kilenc elbeszélés, 1982);
* Füstkorom. Történetek ellenfényben (1984), 
* A Gonosz színeváltozásai (három kamaratörténet, 1985);
* Epilog la un adio (elbeszélések Paul Drumaru fordításában, Mircea Ciobanu utószavával, 1986).
* Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket (beszély, Panek Zoltán címötletére, Kv. és Bp. 1990);
* Yesterday, Az Oroszlán Hava és egyéb történetek (1990);
* A vénasszonyok nyara c. kisregényét a Látó közölte (1990/1-3).

## Díjai

* Erdélyi Magyar Írók Ligájának nagydíja, 2002;
* Márai Sándor-díj, 2012;