Kacsó András

Alsósófalva, 1932. április 20.- Székelyudvarhely, 1987. január 9.

néptáncos, néptáncoktató, folklórgyűjtő, népművelő

Apja Kacsó Dénes, édesanyja Sükösd Ilona, tehetős székely földművesek. Öccse, Kacsó Dénes, korán meghal; húga, Kacsó Ilona, óvónőként Gyulakután telepedik le. Elemi iskoláit szülőfalujában végzi, majd tanulmányait a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnázium és a Fémipari Műszaki Középiskola növendékeként folytatja. 1953-ban mint néptánc-szólótáncos országos harmadik díjat nyer Bukarestben. A versenyt követően Kolozsváron néptánc-oktatói tanfolyamot végez, 1954-ig a marosvásárhelyi Cukorgyárban dolgozik mint műszaki rajzoló. 1954. novemberében saját kérésére áthelyezik Székelyudvarhelyre, ahol a Gábor Áron üzemben kap állást. 1955-től a székelyudvarhelyi Rajoni Kultúrházban szakirányító lesz. Megnősül, felesége Fülöp Lídia, alsósófalvi tanítónő.

Munkásságát művelődésszervezőként, táncoktatóként és folklógyűjtőként folytatja a székelyudvarhelyi kultúrház, később a megyei szaktanács alkalmazottjaként. Táncoktatóként első nagy sikerét a Görög Ilona ballada-feldolgozás hozta, amellyel 1969-ben országos II. díjat nyertek. Az ezt követő évek kultúrversenyein többször is nyertek I., II., III. díjat az általa felkészített csoportok, közöttük az alsósófalviak Farsangtemetése is. Munkássága alatt fiatalok százaiba oltotta be a néptánc, a székely népi értékek iránti szeretetet, az általa feldolgozott néprajzi gyűjtések és színpadi előadások emberek ezreit részesítették művészi élményben. Tanítványai közül sokan a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai Székely Népiegyüttesek szakirányítóivá vagy táncosaivá váltak.