Széllyes Sándor

Mikháza, 1932. július 4. – Marosvásárhely, 2006. január 15.

rímfaragó, népdalénekes, a „Székelyföld legnagyobb nevettetője”

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban érettségizett 1951-ben, ezt követően Mikházán tanítóként dolgozott. A katonai munkaszolgálata befejezése után a marosvásárhelyi konzervgyárban golgozik. A marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes megalakulása óta, 1956-től 1988-ig a társulat énekese, egy ideig művészeti vezetője is. Az együttessel sikeres nemzetközi turnékon vett részt. Az előadásaiban a Nyárád menti székely humort, a furfangos észjárást jeleníti meg, amelyet néptánccal és népdalokkal ötvözött. Utánozhatatlan volt a tréfás vőfélyrigmusok faragásában, amelyek világszerte ismertté tették. Az 1990-es években Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, az USA-ban, Kanadában vendégszerepelt. A pályafutása során több mint négyezer előadáson lépett fel, évente kétszáz-kétszázharminc alkalommal is. Feledhetetlen fellépéseiért Rákóczi-elismerésben részesült, „humorban gazdag székely góbéként” tartották számon. Megkapta a kanadai Orbán Balázs Egyesület, valamint a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes emléklapját is. Marosvásárhelyen hunyt el, 2006. január 19-én a mikházi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Emlékezete

• A mikházi Csűrszínházi Napok alkalmával 2011-ben emlékszobát avattak a tiszteletére Mikházán.

• A mikházi Csűrszínház 2012-ben felveszi a nevét;

• Szerencsés jó estét kívánok e háznak... Széllyes Sándor emlékezete (szerk. Székely Szabó Zoltán). Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár. 2013;

• A XI. Csűrszínházi Napok Széllyes Sándor emlékének szentelték és 2013-ban népdalvetélkedőt neveztek el róla.

  A Székely Népi Együttes fennálásának 60. évfordulója alkalmából 2016 május 29-én Széllyes Sándor emlékestetet tartott a mikházi Csűrszínházban.