Balázs András

Kászonimpér 1869 november 18.- Székesfehérvár, 1956. január 25.

kanonok, pápai prelátus, a teológia doktora, jogtörténész

Középiskoláit Csíksomylón, a teológiát a Pazmaneumban végezte, 1892-ben pappá szentelték. A teológiát a bécsi egyetemen végezte, 1903-tól tordai főesperes-plébános, 1917-től gyulafehérvári kanonok, 1921-től az Erdélyi Római Katolikus Státus előadója. Kolozsváron 1920-1937 között az Erdélyi Római Katolikus Státus és egyben a Báthory-Apor szeminárium igazgatója, ebben a minőségében a Státus anyagi és iskolai ügyeit vezeti. Az erdélyi kisebbségi iskolák megtartásáért küzdött, számos cikke és tanulmánya jelent meg a kisebbségi iskolákról, 1925-ben a kisebbségi iskolák ügyét képviselte Genfben a Népszövetség előtt. A konkordátum-tárgyalásokon 1927 tavaszán ő tolmácsolta a katolikus magyarság kívánságait, 1930-tól pápai prelátus lesz. Gyárfás Elemérrel, a Státus világi elnökével együtt Rómában tárgyaltak a Státus fönntartásáról, ennek eredménye lett 1932-ben az Accord néven ismert római egyezmény, amely biztosítja a az Erdélyi Római Katolikus Státus további működését.

Az Erdélyi Katolikus Akadémia egyik vezetője volt. 1937-ben nyugdíjba vonult és Budapesten telepedett le. Idős korában a székesfehérvári papi otthonba vonult vissza.

Munkái

• Az erdélyi katholicizmus múltja és jelene (társszerző). Dicsőszentmárton, Erzsébet Ny. Rt., 1925;

• A hitélet fejlesztése és az autonómia jelentősége.

  Kolozsvár, Minerva, 1927. p. 12;

• Az erdélyi római katholikus Státus fontosabb jogtörténelmi okmányai;

• Adatok az erdélyi kisebbségek iskolavédelmi küzdelmeihez 1919-1929 Minerva. Kolozsvár, 1929, p. 35, 63, 161, 222;

• A zarándok. In: A Hírnök, Kolozsvár, 1942. p. 150-152;