Péter Attila

Székelyudvarhely, 1922. március 11. – Székelyudvarhely, 2016. október 20.

tanár, feltaláló, helytörténész

Elemi és középiskola tanulmányait szülővárosában végezte, és a helybeli Római Katolikus Baróti Szabó Dávid Gimnáziumban érettségizett 1941-ben. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen fejezte be, ahol matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Az egyetem elvégzése után, immár tanárként, visszakerült egykori iskolájába, az akkori Római Katolikus Főgimnáziumba, ma Tamási Áron Gimnázium. Itt tanított 1982-es nyugdíjazásig.

A tanítás mellett szemléltető eszközöket tervezett és valósított meg. Létrehozta a gimnázium matematikai laboratóriumát, ahol a diákok önálló munkáján alapuló differenciált foglalkozást szervezett. A laboratórium szakkönyvtárral és szemléltető mértani tárgyakkal is rendelkezett. 1974-ben szabadalmazták a távirányítással működő diafilmvetítő rendszerét.

1976–1982 között szerkesztőbizottsági tagja a Matematikai Lapoknak. Közönségszervező tevékenységével is kitűnt. 1975–2003 között a Romániai Matematikai Társaság székelyudvarhelyi fiókjának elnöke, és ebben a minőségében számos kihelyezett tudományos konferencia társszervezője. 1990-ben az Univerzum Csillagászati Egyesület alapító elnöke.

Az 1975-1976-os tanévben nagy szerepe volt az akkor úttörőnek számító informatikai tanfolyam udvarhelyi megszervezésében, amelyet a Bukaresti Tudományegyetem tanárai tartottak. Különféle felkészítő tanfolyamokat és táborokat szervezett tanároknak és diákoknak. Nyugdíjasként több értékes helytörténeti könyvet írt. 2012-ben, Székelyudvarhely városának kulcsát és az ezzel járó díszoklevelet vehetett át.

Művei

• Keresztek Székelyudvarhelyen, 1993.

• Székelyudvarhely, 1994.

• Volt egyszer egy villanytelep, 1998.

• In memoriam Khell István (1889–1972), 1999.

• A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium egykori tanárainak sírja 1804–1988, 1999.

• Életem filmkockái, 2011.