Moyses Márton

Nagyajta, 1941. április 20. – Barót, 1970. május 13.

költő, székely mártír

Nagyajtán született 1941. április 20-án. Baróti diákként 1956-ban, a magyarországi forradalom idején, három társával megpróbált átjutni Magyarországra, de eltévedtek, és így kénytelenek voltak visszafordulni. Vizsgálati fogságba került, majd más iskolába, Marosvásárhelyre kényszerítették, ahol dr. Kincses Előd osztálytársa lett. 1960. november 22-én letartóztatták „Holnap forradalom lesz”, „Vörös és fekete reakció” és „Beszélgetés a halállal” című verseiért – a kolozsvári tudományegyetem első éves magyar irodalom szakos hallgatóját a szekuritáté emberei megrémült évfolyamtársai mellől, a tanteremből vitték el – és a Szokolay-féle perben hétévi börtönbüntetést kapott. A börtönben, hogy ne tudjanak vallomást kicsikarni belőle, egy cérnadarabbal levágta saját nyelvét, amit ott helyben minden érzéstelenítés nélkül visszavarrtak a securitatés titkosrendőrök. Szabadulásával a megaláztatások nem értek véget.

Egy évvel Jan Palach prágai és Bauer Sándor budapesti mártíriuma után, 1970. február 13-án, pénteken, bement Brassóba, a kommunista párt székháza elé, benzinnel leöntötte és felgyújtotta magát. A Securitate parancsára minden orvosi ellátást megtagadtak tőle. Rá három hónapra, a baróti kórházban hunyt el őrizet alatt, 1970. május 13-án. A Securitate parancsára minden orvosi ellátást megtagadtak tőle. A titkosrendőrség minden versét és valamennyi fényképét megsemmisítette.

A költő nagyajtai szülőházán emléktábla látható. A 2005. május 15-én felavatott emléktábla az „egykori pesti srácok” nevében Arany Tibor ajándéka, Kiss Levente szobrászművész alkotása, Tófalvi Zoltán történész, '56-os kutató érdeme.