Oroszhegyi Józsa
Nagykolcs, 1822. május 24. – Buda, 1870. február 19.
48-as szabadságharcos, a "Pesti Gerillacsapat" vezetője, honvédőrnagy, katonaorvos, újságíró, útleíró, politikus
Székely származású atyja, Szabó gazdatiszt volt; számos gyermekkel lévén megáldva, őt neveltetés végett testvérbátyjára, Szabó R. János minoritarendi főnökre bízta, aki a sokat igérő fiút anyja óhajtására is a papi pályára szánta és Nagybányán és Szatmárt végzett iskolai éveiben folyton gyámolta. A növendék a kitűzött irányra minél kevesebb hivatást érzett, annál inkább vonzódott az irodalom felé, melyet az 1830-40. években nagy előszeretettel tanulmányozott. 1837-ben a Szatmár megyei papjelölésnél fiatalsága miatt mellőzték. Ekkor nagybátyjához sietett Miskolcra, ahol a VI. gimnáziumi osztályt ismételte. Ekkor tanult görögül és nagybátyja titkárától, Lakatos Ottótól németül. Nagybátyja ezután Egerbe vitte, ahol az érsekmegyei papnevelőbe fölvették. A hajlamaival nem egyező papi pályát azonban ott hagyta, mire nagybátyja teljesen kitagadta.
Magára hagyatva került 1841-ben Pestre és itt az orvosi pályára szánta el magát és beiratkozott az egyetemre. Bugát Pál akkori orvoskari dékán felkarolta és az Orvosi Tár javításával bízta meg; azután is jótékonyan vezette, míg önállóságra tett szert. Mindamellett három évig sokat küzdött és nélkülözött. Ezalatt az egyetemi ifjak önképző társulatot alakítottak, melynek ő tagja, jegyzője, végül elnöke lett. Előbb a szépirodalommal foglalkozott, de miután Bugát Pál bevezette a természettudományi társulatba, ennek gyűléseit szorgalmasan látogatta és az ugyanott készült magyar természettudományi, különösen vegytani műszavakat hatáskörében terjesztette és mindinkább a természettudományok felé hajolt.
1844-ben Helmeczy a Jelenkor újdonsági rovata vezetésére szólította fel, s ez állásában szakadatlanul működött 1847-ig, amikor őt Jókai Mór váltotta fel. E foglalkozása és orvosi tanulmányai folytatása közben szép működési tér nyílt előtte Röszler Ágnes asszony leánynevelő intézetében, melyet öt évig vezetett a szülők nagy megelégedésére. 1847-ben bevégezte orvosi tanulmányait és már 1848-ban doktori szigorlatokat akart tenni, midőn a közmozgalom őt is más hatáskörbe sodorta. Eötvös József báró miniszter kinevezte közoktatási fogalmazóvá; e hivatalból azonban nemsokára táborba szállt, ahol mint hadiorvos, majd fegyverrel és utóbb mint csapatparancsnok (gerillavezető, 1849. április 1-től honvédőrnagy) szolgált. Azután ismét irogatott, de az utolsó csaták színhelyén megint ott volt. A világosi fegyverletétel után őt is halálra ítélték és tízévi várfogságra Josephstadtba vitték, ahonnét öt évi fogság után 1856. decemberben szabadult ki.
Pestre érkeztével tüstént megkezdte irodalmi működését. 1857-ben lett orvosdoktor és szülészmester. Ekkor Nagyváradon nősült, neje Somogyi Mária volt. Kevés ideig Abrudbányán volt orvos; innét nejével Bukarestbe ment. Itt az elméleti és gyakorlati vizsgát ismét le kellett tennie, amit dicséretesen teljesített, majd előbb Rimnik-Szeráton, majd Foksányban kapott a román kormánytól alkalmazást. Egyike volt a legmunkásabb embereknek. Erősen hitt a delejezésben, de Bukarestben ezen tudományával kudarcot vallott. Ekkor Konstantinápolyba ment és török szolgálatba lépett. Neje meghalt és emiatt vígasztalhatlan lett. Utazott Kis-Ázsiában, Ciprus szigetén, Alexandriában; Irakban, Iránban szolgált, később Bulgáriában is szolgált mint katonaorvos. Megtakarított pénzével 1868-ban visszatérőben volt hazánkba, midőn az úton szélütés érte és tehetetlen állapotában kifosztották. Két évig tengődött még Kolozsvárt és Pesten, majd Budán. Néprajzi gyűjtései jelentősek voltak.
Munkái
Magyar nyelvtan. Ungarische Sprachlehre. (Ungarisch und Deutsch). Magyar és német nyelven. (Különös figyelemmel a leánynevelő intézetekre). Pest, 1847.
A szervényi vegytan rövid kézikönyve. Dr. Strecker Adolf kristianiai vegytanár munkája után magyarította. A szövegbe foglalt 42 fametszvénynyel. Pest, 1847.
Szerkesztette a Honleányok Könyvét 1847-ben Pesten (Röszler Ágnessel együtt), melyből három füzet jelent meg, és a Bukaresti Magyar Közlönyt 1860. június 16-tól december 22-ig, összesen 27 számát.
Az ód és delejesség közéleti értéke. Fölvilágosítás és utasítás minden értelmes embernek, mit kelljen a természethatányairól hinni; miképen közéleti kényletekre és egészségi czélokra fölhasználni; nevezetesen ideges kórokat általa gyógyítani. Pest, 1858.
Cikkei
Cikkei a Garay Regélőjében (1842. Avasország, Az avasi rém, szatmármegyei népmonda), a Frankenburg által szerkesztett Életképekben (1844. Szatmár és vidéke, 1847. A hajdani székely nemzet áldozó-poharáról, 1848. Korrajzok a nők életéből, Erdélyi képek); a. Magyar föld és népeiben (1846. A dunagőzhajózási társaság története és állapota), a Vahot Imre Pesti Divatlapjában (1847. Figyelmeztetés a hölgyképzés körül, Számvetés hatása hölgyeink életében és elbeszélés); a Honleányok Könyvében (1847. Működésünk iránya, Közlemények az ipargazdaság köréből: I. Gyapot, II. Vázlat selyemtenyésztésről, llona királynő, A valódi gyöngyről, Haza és nemzetiség, irányadó elmélkedés leánynövendékeimmel, A magyar haza története, Az ékkövekről, Hölgyeink hivatásköre s költemények); a Magyar Sajtóban (1857. 99. szám, Figyelmeztetés a szervényi vegytan műszavaira, 1863. 47., 53., 61., 93., 118. szám, A Fekete-tenger mellől, Küsztendzse, 56., 122., 123. sz. A Dobrudzsából, 1864. 35. sz. A török fővárosból); az Orvosi Hetilapban (1857. Gyógyszertani közlemények, 1858. Viszhang a Szervényi vegytan bírálatára); a Divatcsarnokban (1859. A rokonszenv természettörténete); a Hölgyfutárban (1860. Pár szó a magyar öltözet körül, A magyar öltözék ügyében); a Divatcsarnokban (1860. A házi kisasszony, magyar életkép); a Girókuti Képes Naptárában (1860. Derüre ború, borura derü, 10 aranynyal jutalmazott pályamű); Emich Nagy Képes Naptárában (1861. Az úgynevezett magnetizmusi jelenségekről, Erdély nyugoti havasairól); a Gyógyászatban (1863. Egészségügyi szemlélkedés Dobrudzsában, Feketetengeri fürdés, Egy kis adat orvosi életünkből Dobrudzsában; A lép részletes kiirtása, 1864. A tatárok közti gyógybánásról, Miért egészséges a török? 1865. Kuruzslási esetek Dobrudzsában, 1866. Orvosi tapasztalatok Ázsiában, Iszákosság, 1867. Ázsiai fekély, A cholera, 1868. Orvosi tapasztalat Cyprus szigetén); a Vasárn. Ujságban (1863. Tengeri fürdés és halászat); az Aradban (1863. Levelek keletről); a Nemzeti Képes Ujságban (1863. Törökországi képek); a Fővárosi Lapokban (1864. A mozlim zarándoklás, Konstaninápolyi élet, 1865. Az ázsiai konyha); a Honban (1864. 18. sat. sz. Konstantinápoly, 1865. 25-62., 95. sz. Utazás Keleten, 1866-1867. 3., 4., 6., Ázsiai utiképek, 79., 97., 99., 100., 111., 112., 133. 139. sz. cz. Cziprusz szigete, 1868. 6., 8., 11. cz. Cziprusz); a Hazánk és a Külföldben (1866. Ázsiai élményeim, 1867. Vasvári Pál életrajzához és emlékéhez, Cziprus szigete és levél); az Igazmondóban (1868. 8., 9. sz. Kurdisztánban); M. Polgár Nagy Naptárában (1869. Dalidók keleten); a Keletben (1876. 91., 100. sz. Egy bukaresti barátjához irt levelei, Küsztendzse 1863. júl. 11. Konstantinápoly 1864. jan. 22.); Az ország tükrében (1864. Egyik körutam Törökországban); az aradi Alföldnek is munkatársa volt (1861-63. Levelek Romaniából).
Emlékezete
Alsósófalvi Bíró Sándor 1942-ben Kolozsváron Román élet. A mai oláhföld és népe természeti, történeti, közéleti, vallási, erkölcsi, forgalmi, szokási s társadalmi viszonyainak rajza címmel sajtó alá rendezi a kézíratban maradt oláhországi tudósításait és Jancsó Elemér szerkesztette Erdélyi Ritkaságok sorozatban, a kolozsvári Minerva Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság jelenteti meg. Életével, orvosi és közírói munkásságával Izsák Sámuel foglalkozott behatóan; ő azonosította Oroszhegyi munkájaként Erdély aranyvidéke orvosi szempontból című kéziratos művét, amely fontos népismereti és népegészségügyi megfigyeléseket is tartalmaz, Jancsó Elemér pedig két, a korszakra vonatkozó összefoglaló tanulmányában (Román-magyar művelődési kapcsolatok a XVIII-XIX. században. Utunk, 1956/ 20; A kolozsvári magyar színház útja a romantikától a realizmusig. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1963/2) utalt forradalom alatti, illetve a regáti magyar életben betöltött szerepére. A Román élet újrakiadásának terve is felmerült az 1970-es években a Kriterion Könyvkiadó Téka-sorozatában, A Hét közölt is néhány részletet a könyvből (1973/39), a kötetben való kiadás terve azonban nem valósult meg.
Last updated