Lázár István

Gyergyószentmiklós, 1881. augusztus 6. – Budapest, 1936. május 28.

író, költő, forgatókönyvíró

Lázár István 1881. augusztus 6-án született Erdélyben, Gyergyószentmiklóson. Jogot végzett a budapesti egyetemen, majd a rendőrség szolgálatába lépett. A Magyar Világ c. irodalmi és kritikai képes folyóiratot szerkesztette, amelynek Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond is munkatársa volt. 1922-től tagja volt a Petőfi Társaságnak is. Kémtörténeteket, háborús regényeket, kalandos utópiákat, némafilm-forgatókönyveket írt. Írásai többnyire a Pesti Hírlapban jelentek meg.

Egy időben az ókori keleten, a Biblia országaiban, a pogány magyar világban játszódó konzervatív stílusú és előadású regényei is népszerűek voltak.

Munkái

• Dalok egy aranyhajú leányról (versek), Budapest, 1903;

• Sátán (regény), Budapest, 1910;

• Vihar (regény), Budapest, 1910;

• A levélszekrény. Budapest, 1918;

• Hunor és Magor (regény), Budapest, 1918;

• Aranykapuk városa, Az elsüllyedt Atlantis regénye. Budapest, 1927;

• Szent Gellért (regény), Budapest, 1930;

• Omlik az udvarház (erdélyi emlékek), Budapest, 1931;

Forgatókönyvei

• Makkhetes (1916)

• Nőstényfarkas (1918

• Karenina Anna (1918)

• A nap lelke (1920 – 1921)

• A rög (1920)

• Szép Ilonka (1920)

• Gyimesi vadvirág (1921)

• Mária nővér (néma változat, 1929)