Mihály László Barna

Székelyudvarhely, 1902. december 29. – Budapest, 1977. július 5.

székely költő, regényíró, közíró, újságíró

Középiskolát szülővárosa Római Katolikus Gimnáziumában végzett, magyar-történelem szakos tanári diplomát a budapesti egyetemen szerzett 1930-ban. Az Ifjú Erdély, Pásztortűz, Vasárnap, Dacia, Délkelet, Erdélyi Helikon, Erdélyi Szemle, Ellenzék munkatársa; a Tizenegyek antológiája egyik szerzője. Írásait katolikus erkölcsi irányzat, valamint a székely szülőföld iránt érzett mély szeretet és honvágy jellemzi. A második világháború idején olaszországi sajtótudósítóként dolgozott. 1949-től a budapesti Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa, később segédmunkás.

Kötetei

• Áldozat a jövőért (színmű, Székelyudvarhely, 1920)

• Hóvirágok (versek, Kolozsvár, 1923)

• Hazavágyom! (versek, Budapest, 1926)

• A végtelen felé (Csíkszereda, 1927)

• Öröktűz (versek, Csíkszereda, 1928)

• Új harcos székely nép (színmű, Budapest, 1928)

• Keleten pirkad (Csíkszereda, 1930)

• Bíbor hajnalon (versek, Arad, 1933)

• Tavaszi vihar (regény, Kolozsvár, 1933)

• Költő, ne félj! (versek, Kolozsvár, 1936)

• Bomlik az ősz (Kolozsvár, 1936)

• Búg a Bálványos (Kolozsvár, 1937)

• Fenyő a hegytetőn (Kolozsvár, 1938)

• Tengeri tündér (történelmi regény, Kolozsvár, 1938)

• A lélek ha sikolt (Kolozsvár, 1938)

• Presente! (publicisztikai írások, Kolozsvár, 1940)

• Lármafa Csíkország felett (Gáll Ferenc címlapjával, Kolozsvár, 1940)