Dálnoki Veress Jenő

Uzon, 1882. december 9. – Budapest, 1968. február 23.

református lelkész, tábori esperes-ezredes

A gimnáziumot Sepsiszentgyörgyön (1894-1902), a teológiát Budapesten 1902-1906 között végezte. Egy évig Pócsmegyeren segédlelkész, majd Budapesten hitoktató segédlelkész. Közben filozófiát, pedagógiát és esztétikát hallgatott a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán. 1907-08-ban a teológiai akadadémián angol nyelvet tanított. 1907-től munkatársa a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak (PEIL). Az 1909-10-es tanévet Utrechtben töltötte, 1911-től állandósított vallásoktató lelkész Budapesten. 1911-ben teológiából magántanári fokozatot szerzett Budapesten. 1913-14-ben nyugat-európai tanulmányutat tett. 1915-1918 között katona, majd vallástanár Budapesten. 1918-19-ben az Új Reformáció és a Protestáns Szemle munkatársa. 1924. május 17.- 1943. április 1. között tábori lelkész. A hadköteles kor felső határának elérésével tábori esperes-ezredesként szerelt le.

1910-1924 között jelenős irodalmi tevékenységet folytatott. Munkatársa volt a Tolnai Világlexikonnak és a Die Religion in Geschichte und Gegenwart (RGG) II. kiadásának.

Munkái

• Jézus élete c. munkája kéziratban maradt. – F. m.

• A jelenkori rendszeres theológia főbb problémái (Bp., 1910);

• Spencer Herbert erkölcstana (Theol. Szaklap, 1910);

• A protestantismus és szabadgondolkodás (PEIL, 1909);

• A reformáció jelentősége a kereszténység fejlődéstörténetében (PEIL, 1910);

• Az egyház és állam szétválasztása (PEIL, 1910);

• Hit és szabadvizsgálódás (PEIL, 1911);

• Jézus a XX. században (PEIL, 1912); A békemozgalom és az egyházak (PEIL, 1912);

• Reformációi emlékmű Magyarországon (PEIL, 1913);

• A világprotestantizmus szociális munkája (PEIL, 1914);

• A Protestánsok Világszövetsége (PEIL, 1914). – Irod. Ladányi Sándor: D. V. J. (1882-1968) (Református Egyház, 1968).