Puskás Ferenc

Pest, 1848. március 30. – Budapest, 1884. március 22.

székely hadmérnök, az első budapesti telefonközpont megépítője és első igazgatója

Ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó és Agricola Mária fia. Iskoláit a bécsi jezsuita Theresianumban végezte, majd tiszt volt a Monarchia hadseregében. Onnan bátyja, Puskas Tivadar javaslatára kilépett, és a hazai telefonhálózat kiépítésével kezdett foglalkozni. 1879-ben Pesten, a Gyöngytyúk utcában két állomást szerelt fel bemutatási célokra. A pesti közönség megcsodálta azokat, de nem látta meg a gyakorlati jelentőségüket. Puskás Ferenc 1880-ban engedélyt kapott telefonhálózat létesítésére. Első telefonközpontja (Európában a negyedik) a Fürdő (ma József Attila) utca 10. szám alatt létesült 1881. május 1-jén, és még ugyanabban az évben a második telefonközpontot is üzembe helyezték Pesten, a Királyi Pál utcában. Akkoriban ötven állomás volt az egész városban, és 1882-ben elkészült az első telefonkönyv is.

Nyomban a telefon bevezetése után az Egger B. és társa (a későbbi Egyesült Villamossági Gyár), valamint a Decker és Homolka cég egyéni telefonkészülékeket és központi berendezéseket kezdett gyártani. Ezután további telefonközpontok létesültek Pozsonyban, Temesvárott, Aradon, Pécsett, Debrecenben, Nagyváradon, Miskolcon, Zágrábban, Fiuméban, Sopronban, Győrött és Szegeden. Puskás Ferenc a szervezési és irányítási munkák során túlhajtva magát, megbetegedett, és igen fiatalon elhunyt. A telefonengedélyt még a halála előtt, 1883-ban átírták Puskás Tivadar nevére, akinek munkája nyomán a telefon hódítása újabb lendületet kapott, de nagyobb vállalatot ő már nem tudott létrehozni.