Aranka György ifj.

Szék, 1737. szeptember 17. – Marosvásárhely, 1817. március 11.

székely történész, író, költő, filozófus, esztéta, művelődésszervező

A család őse, Zágoni Aranka Balázs református pap 1679-ben nyert nemességet. Apja az azonos nevű erdélyi református püspök volt, anyja Bonyhai Simon Mária.

A gimnáziumot Marosvásárhelyen végezte, a bölcseletet és jogtudományokat a nagyenyedi református kollégiumban tanulta, ahová 1753. május 27-én iratkozott be. Lelkészi pályára készült, de miután egy prédikáció során elvétette a Miatyánkot, más pályát kellett választania. 1764-től a marosvásárhelyi királyi tábla elnöke, gróf Nemes Ádám mellett írnokként dolgozott. 1766-tól átkerült báró Domokos Antal ítélőmesterhez, majd Cserei Mihály ítélőmesterhez, majd Székely Dávid ítélőmester mellett lett iktató. A kor szokásai szerint az ítélőmester mellett inasi munkát is kellett végeznie, ugyanakkor alkalma nyílt a francia és német nyelv elsajátítására. Elkísérte Székely Dávidot Bécsbe, és kihallgatást nyert Mária Terézia magyar királynőtől, aki pártfogásáról biztosította különösen akkor, ha vállalja a római katolikussá áttérést, Aranka György azonban ezt alázatosan elhárította.

Bécsben belépett a Zur gekrönten Hoffnung (A megkoronázott Reményhez) szabadkőműves páholyba, de 1780-ban már a nagyszebeni Szent András páholy tagjaként szerepelt. 1790-ben, amikor a gubernium átkerült Kolozsvárra, itt új páholy alakult (neve nem maradt fenn) magyar tagsággal, és ebben Aranka György kiemelt szerepet töltött be, egyes vélemények szerint feltehetőleg alapítója volt. A páholy kezdeményezése volt egy nyelvművelő illetve kéziratkiadó társaság megalakítása, amely így fontos közreműködője lett a 18. századi erdélyi művelődésnek. A Martinovics-per után 1795 júniusában a birodalom összes páholyát, így az erdélyieket is betiltották, azonban Aranka György továbbra is részt vett a titkos összejöveteleken, és csak 1801-ben lépett ki.

1778-ban beteg szeme miatt saját kérésére számfeletti ülnökké, 1787-ben törvényszéki közbíróvá, végül 1796. november 29-én a királyi táblán rendes ülnökké nevezték ki. Az állandó hivatali kötelezettségei mellett több ügyben a kormány megbízottjaként járt el, többek között a székely határőr katonaság felállításánál, Geréb József Torda vármegyei főbíró zsarolási ügyében, a borgói román határőrség és a gróf Bethlen család közötti perben, az 1788-as marosi református zsinaton, az 1791-es országgyűlés jegyzőkönyveinek ellenőrzésénél és véglegesítésénél, 1803-ban egy törvénytelen egyházi esketés ügyében. 1804-től könyvvizsgálóként is működött.

Idős korában visszavonult a szervezőmunkától, Köteles Sámuel filozófia előadásait látogatta Marosvásárhelyen, és maga is filozófiával foglalkozott. 79 éves korában egy otthoni baleset okozta halálát. 1817. március 13-án temették el a marosvásárhelyi református temetőben.

Legjelentősebb művelődésszervezői tevékenysége: a már Bod Péter által felvetett tudós társaság gondolatát a felvilágosodás szellemében kezdte megvalósítani. 1785 és 1817 között a legtöbb erdélyi és magyarországi tudóssal, íróval és irodalombaráttal illetve erdélyi szász tudósokkal levelezett irodalmi, történeti és nyelvészeti kérdésekben; ebbéli tevékenysége a Kazinczyéhoz hasonlítható. Programja Egy erdélyi magyar nyelvmivelő társaság felállításáról való rajzolat a haza felséges rendeihez címmel 1791-ben jelent meg, ugyanezt részletesen is kifejtette A magyar nyelvmivelő társaságról ujabb elmélkedés-ben (1791). Fizetésének egy tizedét felajánlotta a nyelvművelő társaság alapítására. Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság létrehozását az 1791. évi országgyűlés elfogadta, de az uralkodó nem hagyta jóvá az alapításról szóló törvénycikket. Aranka György ezért 1793-ban Próba Nyelvművelő Társaságot hozott létre, hogy „a míg amaz országos megindulhat, addig annak helyes, célra vivő eszközei megismertessenek, a célszerű módok megpróbáltassanak, a jó elmék és munkás kezek egybeköttetésbe hozatván az ismeretek és igyekezetek hasznos és ártatlan utaira vezéreltessenek, szóval: ez kicsinyben az legyen, a mi az akar lenni nagyban.” Aranka György 1798-ig volt a társaság titkára, őt Teleki Mihály követte, majd 1801-től a társaság 1806-os megszűnéséig ismét Aranka György. A Nyelvművelő Társaság eleinte azonos mértékben foglalkozott a nyelvműveléssel és történetkutatással, 1796 után a történetkutatás, 1801-től a természettudományok terjesztése váltak hangsúlyossá. A társaság darabok fordításával támogatta a kolozsvári színészetet, maga Aranka is részt vett ebben a munkában.

Szintén 1791-ben kezdeményezte az erdélyi történeti emlékek kiadására alapítandó társaságot is (Az erdélyi kézírásban lévő történetírók kiadására felállítandó társaságnak rajzolatja). A Kéziratkiadó Társaság meg is alakult 1791 májusában Bánffy György kormányzó pártfogásával, nagyjából a Próba Nyelvművelő Társaság tagságával, de csak pár kötetet sikerült kiadnia. Benkő József gyűjtése alapján kiadták az erdélyi történelem forrásainak gyűjteményét (Scriptores rerum Transilvanicarum. I–II. Szeben, 1792–1800); ugyanakkor Aranka György megakadályozta a Benkő József által kiadásra előkészített tíz forrásmunka megjelenését.

Negyven éves korában kezdett írni, verseit a Magyar Hírmondó (1780), azután a kassai Magyar Museum és az Orpheus közölte. Egyetlen verseskötete 1806-ban jelent meg Elme játékjai címen, benne részben filozofikus, részben a virágénekekre emlékeztető szerelmes versekkel. Noha 1790 körül reflektorfénybe került, szépirodalmi munkásságát az utókor nem tartja kiemelkedőnek. A verseskötetéhez írt előszava verstani fejtegetéseit tartalmazza.

1785 és 1800 között számos, különböző műfajú és tárgyú (vers, regény, színjáték, szatirikus költemény, államelméleti mű, krónika, közgazdasági mű) fordítást készített német, francia és latin nyelvről, amelyek nagy sikernek örvendtek levelezőtársai körében. Amint az levelezéséből kitűnik, célja az volt, hogy fordításai révén példát adjon a magyar nyelven alkotóknak, illetve segítsen a művelt magyar olvasóközönség kialakításában. Fordítói elvét így fogalmazta meg:

„Hogy röviden a fordítás közönséges és egyetlen egy reguláját kimondjam: olyan légyen, hogy nemcsak a fordításnak semmi bűze, amint mondják, ne érezzék rajta, hanem hogy ha ki nem tudná igazán, hogy fordítás, azt gondolja, hogy általjában egy eredeti szép magyar pennából folyt ki.”

A felvilágosodás jellegzetes képviselőjeként az elme művelését tartotta az ember fő feladatának. Noha korábbi írásaiban is foglalkozott az ember–természet–Isten kapcsolatával, rendszeres filozófiával csak idős korában kezdett foglalkozni. Köteles Sámuel előadásain ekkor ismerkedett meg Kant, Platón, Descartes, Leibniz filozófiájával. Saját rendszert nem alkotott, elmélkedéseit maga is csak kezdeménynek, „a böltselkedések elejinek” nevezte.

A Nyelvművelő Társaság ismert nyelvészeti tárgyú írásai javarészt Aranka tollából származnak. Foglalkoztatta egy értelmező szótár készítése; ehhez kapcsolódó elméleti írásai és szótári próbacikkei maradtak fenn. A jó szótár követelményeiről című írásában vázolja a készítendő szótár tartalmát: a magyar nyelv összes szava mellett szükségesnek tartja feltüntetni az idegen szavakat, régies és tájnyelvi szavakat, szaknyelvi kifejezéseket, tulajdonneveket.

A Nyelvművelő Társaság első kiadványában tette közzé Az erdélyi kézírásban lévő történetíróknak újabb és bővebb lajstromát, amely összegezte saját forráskutatásait, illetve a levelezőtársaitól szerzett adatokat. Ezt a munkát a hazai történetírás előkészületének tekintette: „Bizonyos az is, hogy az egész nemzet viselt dolgainak és az haza történeteinek illö pennával magyar nyelven való egész kidolgozása még hátra vagyon, és a kézírásoknak egybeszedések s kiadások a végre egy olyan eszköz, mint egy rakott tárháznak bégyűjtése és kinyitása egy pompás asztalnak készítésére.” Már 1794-től foglalkozott a székelyek történetével, ezen belül Kászonszék önállósulását és a marosszéki tisztségeket kutatta. 1796-tól a társaság központi témái a Csíki Székely Krónika illetve August Ludwig von Schlözer(wd) Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen című könyvére adandó válasz voltak. Aranka 1811-ben készült el nagyszabású művének kéziratával, amelyben tárgyalja a székelyek eredetét és szokásait, a három erdélyi nemzet történetét, illetve kritizálja Schlözer művét.

Nyomtatásban megjelent művei

  • Felséges József császár nagy-erdélyi dicsőséges fejedelemségének és Nagy-Erdély arany idejének elkezdődött órái. Szeben, 1781.;

  • Anglus és magyar igazgatásnak egyben-vetése. Kolozsvár: Hochmeister, 1790.;

  • Egy erdélyi magyar nyelvmívelő társaság felállításáról, való rajzolat az haza felséges rendeihez; Kolozsvár, 1791;

  • Az erdéllyi kéz írásba lévő történet írók ki adására fel álítandó társaságnak rajzolattya a' három nemzetbéli méltóságos fő rendekhez. Kolozsvár: Hochmeister, 1791;

  • Az erdélyi kézirásban tevő történetiróknak esztendőszám szerint való lajstroma; Kolozsvár, 1791;

  • Erdéllyi magyar nyelvi-mívelő társaság : újjabb elmélkedés. Kolozsvár, 1791;

  • Hogy a' nemzeti nyelvnek ki pallérozása és kimivelése egy hazában igen hasznos, és a'nak minden jo hazafiaira, 's léányira nézve érzékeny dolog légyen, azt az Europai Keresztény Nemzeteknek szembe tünö példái bizonyitják. [1794 körül];

  • Levél az erdélyi magyar társaság nevében. Kolozsvár, 1795;

  • I. A magyar nyelv tulajdonságairól. II. Az igéknek formapéldái. III. Minémünek kell egy jó Nyelv-Mesternek lenni ? (A Magyar Nyelvmívelő Társaság Munkáinak első darabjában.) Nagyszeben, 1796;

  • Apró munkái. I. darab. (1. Ember, világ, isten. Egy philosophiai elmélkedés. 2. A' Templomról. Egy erkölcsi elmélkedés. 3. 1804. krónikája) Maros-Vásárhely: Református Kollégium. 1805;

  • Elme játékai. Nagyvárad, 1806. (versek);

  • Horváth országi bán nagy méltóságú maros némethi groff Gyulay Ignátz ... tiszteletére. Marosvásárhely: Református Kollégium. 1806. (Névtelenül.);

  • A' nemes magyar országi fel-ültt nemességhez. Pest: Landerer, 1807;

  • Két elmélkedés: A böltselkedésnek igen közönséges történetei. Hol áll az ma? - A természet esmérete rajzolatjának kitsiny táblája. Kolozsvár: Református Kéllégium, 1810;

  • Két értekeződés: I. Az 1809-ik esztendőnek eltemetése. II. Gubernátor Hunyady Jánosról... melyben megbizonyittatik, hogy nem volt szerelem gyermeke. Kolozsvár: Református Kéllégium, 1811;

  • Elmélkedés a magyar szótárról. (1791-92). In: Éder Zoltán: Benkő József nyelvészeti munkássága és az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság. Budapest: Akadémiai. 1978. 243–248. o. ISBN 9630513838;

  • A szem szó és származékai. A szótári próbacikkekből I. (1791-92). In: Éder 1978. 248–254. o.;

  • Az egy szó és származékai. A szótári próbacikkekből II. (1791-92). In: Éder 1978. 254–257. o.;

  • A jár-kél és származékai. A szótári próbacikkekből III. (1792-93). In: Éder 1978. 257–260. o.;

  • Tiszti szójegyzék. A szótári próbacikkekből IV. (1791-92). In: Éder 1978. 260–263. o.;

  • A nyelvhasználati különbségekről I. (1791-92) és II. (1792). In: Éder 1978. 263–272. o.;

  • A jó szótár követelményeiről. (1795-96). In: Éder 1978. 275–284. o.;

  • Csíki Székely Krónika. Budapest: Magyar Ház. 2000. ISBN 9638608927;

  • "...tsekély vélekedésem szerént..." : Aranka György nyelvműveléssel és erkölcstannal foglalkozó írásai. Szeged: Szegedi Tudományegyetem Klasszikus Magyar Irodalmi Tanszék, 2007. ISBN 978 963 482 855 6;

  • Aranka György Erdély-története. Sajtó alá rend. Biró Annamária. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010;

Kéziratban maradt művei

  • A székely nemzetről;

  • Schlötzer magyar sértegető munkájának az erdélyi szászokról megczáfolása;

  • Honnan neveztetett Erdély németűl Siebenbürgennek;

  • Az erdélyi vajdák, kik szolnokmegyei ispánok voltak, melyik Szolnoknak voltak ispánjai?

  • Hora támadásának története, akkori levelekben és irományokban;

  • Magyar dalok és deák versek. 3 füzet;

  • Versei. Ádám atyánk nőtelen fiának. 1798-ban;

  • Grammatikai jegyzetei Gessner fordítására;

  • Beszélgetések. Két ember, Id. Gróf Toldalagi László és Báro Szilágyi Sámuel filozófiai beszélgetése a boldogságról. 1801;

  • Elmélkedés a jóról és a rosszról. Mi a morál gondolatja? mellette mi a virtus? 1801;

  • Nem igazmondás Hazugságé vagy nem? 1803;

  • Az Énről. Egy fejtegető visgalodás. 1807;

  • Az Ember Esmérete Rajzolattyának Táblája. 1808;

  • A' Bölcselkedés Eleji a' Természetnek rövid Esmérete. 1809;

  • Élet Leczkéji. 1814;

  • Filozófiai elmélkedések az emberről, az erkölcsről. 1814.

Nyomtatásban megjelent fordításai

  • Charles Drelincourt(wd): A' keresztyén léleknek halál' félelmei ellen való orvosságai, némelly bóldog ki-múlásra való szükséges készületekkel. Pozsony: Landerer, 1775;

  • Charlotte Antoinette de Bressey: Júlia' levelei Ovidiushoz (németből, regény). Kassa: Ellinger, 1790;

  • Giuseppe Parini: A napnak négy részei jeles példája a városban (szatirikus költemény). Hely és év nélkül, valószinűleg Kassán, 1790-ben jelent meg;

  • Victor de Gingins Moiry: A’ Budai Basa (franciából). Bécs: Alberti, 1791;

  • Charles-Georges Fenouillot de Falbaire de Quingey(wd): Ujj módi gonosztévő. A' fiui szeretetnek jeles példája (franciából, színjáték). Bécs, 1791;

  • II. Frigyes: Az igazgatás formáiról, és az uralkodók kötelességeiről, edgy próba a II. Fridrik prussiai király munkái közül : fordítás a' 6dik darabból. (államelméleti mű). Kolozsvár: Püspöki Ny. 1791;

  • Catullus versei. Budapest: Európa. 1978. ISBN 9630712210

Kéziratban maradt fordításai

  • Magyar eredeti történet irok I. Darab Béla K. Notáriussa és Brassai Kronika, Béla király notáriussa’ magyarok verselt dolgai az Hét Kapitányok v. Vezérek alatt Belae regis notarius. (latinból, Anonymus krónikája);

  • Shakespeare: II. Richárd (töredék, Wieland nyomán németből);

  • Seneca: Erkölcsi levelek. 1. levél (latinból). 1799;

  • Berzeviczy Gergely: De commercio et industria Hungariae (latinból, közgazdasági mű). 1800;

  • Versfordítások

PreviousAranka György id.NextAranyosrákosi Székely Sándor

Last updated