Lukács István Manszvét

Csíkkarcfalva, 1892. január 1. - Esztelnek, 1958. július 24.

népmisszionárius, politikai fogoly

Álneve: Bátyád

A gimnáziumot Csíksomlyón végezte. 1909. augusztus 2-án lépett a ferences rendbe. Mikházán novícius, a filológiát Medgyesen, a teológiát 1913-1916 között Vajdahunyadon hallgatta 1914. december 18-án ünnepélyes fogadalmat tett, 1916. május. 9-én Gyulafehérvárott szentelik pappá. Vajdahunyadon, 1917-ben Désen, 1918-ban Medgyesen, 1919-ben Székelyudvarhelyen, 1920-ban Marosvásárhelyen hitszónok, itt ferences harmadrendi igazgató 1922-ben Csíksomlyón a humaniórák tanára. 1933-ban Szárhegyen misszionárus, helyettes tartományfőnök 1947-től mint a Szent Istvánról nevezett erdélyi ferences rendtartomány őre, a szárhegyi kolostorban élt. 1948-ban Szatmárnémetiben misszionárus - Triduumok, nagyböjti beszédek, majd önálló népmissziók alkalmával a nép nagyon megszerette. A plébánosok állandóan ostromolták elöljáróit, hogy Lukács István Manszvétet kaphassák a missziók tartására. Bár csak fél tüdeje volt, több mint 500 népmissziót és lelkigyakorlatot tartott, sokszor hónapokon át megszakítás nélkül járva a falvakat és városokat. Sikerének titka mélységes hite, meggyőző szava és egyszerű beszéde volt. Szerette a szemléletes példákat, s szinte soha nem használt összetett mondatot. Egy Szent Antal-kilenced alkalmával mondott prédikációért rendszerellenes uszítás vádjával másfél évre bebörtönözték. 1951. augusztus 20-án Máriaradnára hurcolták, 1951-1958 között Esztelneken kényszerlakhelyes.

Művei

• Kegyhelyeink. Kolozsvár, 1926. (A Katoliku Világ könyvei 13.)

• Ne légy babonás. 1-2. köt. Kolozsvár, 1929. (Szt Kereszt Hadserege Ingyenkönyvtára 5.)

• Népmisszió. Útmutató a népmissziót rendező főtisztelendő papság részére. Kolozsvár, 1931.

• Arkangyal pallosa v. szabadulás az ördögi italtól. Kolozsvár, 1938. (Falu füz. 1.)

• Kövess engem. Missziós beszédei. 1-3. köt. Kolozsvár, 1939-1941.