Gidófalvy Lajos

Bögöz, 1901. január 1. – Budapest, 1945. január 10.

főhadnagy, székely háborús hős

Bögözön született Gidófalvi Lajos és Diószegi Rozália fiaként, vallása református. Tizenkét testvér közül ő volt a legidősebb, édesapja vasúti pályaőrként dolgozott. A marosvásárhelyi kereskedelmi iskolában érettségizett kitűnő eredménnyel, 1918 őszén Budapesten a közgazdasági egyetemre iratkozott be, tanulmányait azonban anyagi nehézségek miatt kénytelen volt abbahagyni. Volt minisztériumi tisztviselő, dolgozott segédmunkásként is. Mivel mindig is vonzotta a katonai pálya, 1927 és 1932 között önkéntesként szolgált a Magyar Királyi Honvédségnél. Leszerelés után családot alapított, 1933. július 26-án Budapesten, a Józsefvárosban feleségül vette a nála tíz évvel fiatalabb Zwar Annát, Zwar Ferenc és Zimmermann Klára lányát. 1938-ban behívták tartalékos tiszti tanfolyamra. Részt vett a felvidéki és erdélyi bevonulásban, amelyről emlékérmei tanúskodtak. 1939-ben, Lengyelország német és szovjet lerohanása után részt vett a lengyel menekültek segítésében. 1940-ben tartalékos hadnagyi, 1942-ben főhadnagyi rendfokozatot kap, 1943-ban Nemzetvédelmi Kereszttel tüntetik ki.

A XIII. kerületi katonai parancsnokságon mint körzeti leventeparancsnok működött, már hivatásos tiszti állományban, főhadnagyi rangban. Gidófalvy Lajos, az angyalföldi leventekörzet parancsnoka 1944 őszén megbízást kap a nemzetőregység megalakítására. A nemzetőrséget a nyilas hatalom megbízhatatlannak tartja ezért azok átszervezésével 1944. november elején létrehozták a honvéd kisegítő karhatalmi alakulatokat. A Vilmos főherceg laktanyában sor kerül a XIII/1. Kiegészítő Karhatalmi Század megalakítására, amely később Kisegítő Honvéd Karhatalmi Zászlóaljjá szerveződik. Gidófalvy Lajos lehetővé teszi, hogy a Vilmos főhercegről elnevezett, XIII. kerületi tüzérlaktanyában levő alakulatánál katonaszökevények, szökött munkaszolgálatosok és más üldözöttek menedéket kapjanak, belőlük fegyveres csoportokat szervez, amelyek megakadályozták egyes angyalföldi gyárak leszerelését, katonái őrizték meg a jövő számára a Ferdinánd-hidat, a Rákosrendező pályaudvart, az Aréna úti vasúti felüljárót. Az általa szervezett zászlóalj 1944 novemberében 690, 1944. december végére 1200 főt számlál. Gidófalvy Lajos főhadnagy és katonái látták el az akkor életet jelentő igazolványokkal a rászorulókat, fegyvert adtak a káposztásmegyeri víztornyot megvédő újpesti partizánoknak, az elektromos műveknél, a gyárakban és a főbb közlekedési csomópontokon őrséget állítanak a rombolások megakadályozására. A robbanószerkezetek leszerelésével megakadályozzták a Nyugati pályaudvarnál levő Ferdinánd híd és az akkori Aréna útnál levő „százlábú híd” felrobbantását. Megvédik a Vilma királynő úti gyermekotthont a nyilasok támadásaitól, a Hűség Házából elhurcolt embereket szabadítanak ki. A feljelentések nyomán 1945. január 8-án hajnalban csendőrök és nyilaskeresztes pártszolgálatosok csapnak le a Vilmos laktanyára, ahol 120-150 embert letartóztatnak, Gidófalvy Lajos főhadnagy elkerüli az őrizetbe vételt. A visszaemlékezések alapján Gidófalvy Lajos főhadnagy és bajtársai megkísérelik megmenteni a robbantásra előkészített budapesti Erzsébet hidat, de az akcióban hősi halált hal, holttestét állítólag a híd környékén látták.

Emlékezete

Az egykori Vilmos Főherceg Laktanya helyén az 1970-es években épült tiszti lakótelep a Gidófalvy Lajos utca közterületi elnevezést kapta. Emlékét emléktábla őrzi a Gidófalvy Lajos utca 1. szám alatt. 1948-ban posztumusz őrnaggyá, majd születésének 90. évfordulója alkalmából 1991-ben a posztumusz ezredessé léptették elő.