Jakab Elek

Szentgerice, 1820. február 13. – Budapest, 1897. július 22.

székely történész, művelődéstörténész, levéltáros, jogász, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Álnevei és jegyei: Agricola, Székely, Vadormi, A., A-a., -a. M., V-i.

Unitárius kisnemesi családból származott. Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskolai tanulmányait a székelykeresztúri unitárius algimnáziumban végezte, majd 1837-től 1840-ig a kolozsvári unitárius kollégiumban tanult bölcseletet, jogot és teológiát. A kollégiumban részt vett az önképzőkör tevékenységében és Kőváry Lászlóval közösen kiadták az Ébredő illetve Remény című lapokat; ez utóbbiban jelentek meg első írásai és versei. Egy éven át a marosvásárhelyi ítélőtáblánál dolgozott joggyakornokként, majd 1841-től 1848-ig az erdélyi kincstár hivatalnoka volt Nagyszebenben. Az ügyvédi vizsgát 1846-ban tette le Kolozsváron, s 1847-től Marosszék ítélőtáblai bírája lett. Miután az 1848. május 30-ai erdélyi országgyűlés kimondta Magyarország és Erdély unióját, az ellenzék küldötteként Jakab vitte meg a hírt a Batthyány-kormánynak. 1848 szeptemberében belépett a honvédsereg 15. huszárezredébe, s Bem József parancsnoklása alatt vett részt a szabadságharc erdélyi és bánsági harcaiban, előbb közlegényként, 1849 februárjától hadnagyi, később főhadnagyi, végül júliustól alszázadosi (alkapitányi) rangban. 1849 során többek között harcolt a magyar győzelmet hozó gálfalvi, piski, jádi és nagyszebeni ütközetekben, valamint a vesztes temesvári csatában. Május 1-jén a temesközi harcokban tanúsított magatartásáért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályát. Az augusztus 17-ei dévai fegyverletételt követően az oroszok fogságába került, s 1849 augusztusa és 1850 áprilisa között a nagyszebeni várbörtönben raboskodott.

Kiszabadulása után szentgericei birtokán gazdálkodott, s a hatósági végzés értelmében 1854-ig nem hagyhatta el a települést. 1856-ban Kolozsvárra költözött, és feleségül vette az erdélyi főkormányszéki levéltár igazgatója, Mike Sándor leányát, Rózát. Tevékenyen részt vett a város közéletében, közreműködött a Kolozsvári Nemzeti Színház, az Erdélyi Gazdasági Egylet működtetése, illetve az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapítása körüli szervezőmunkában. Emellett gróf Mikó Imre titkáraként Erdély különböző levéltáraiban végzett történetiforrás-kutatásokat. 1861-ben kinevezték az erdélyi főkormányszéki levéltár munkatársává, 1863-ban aligazgatójává, végül 1867-től 1875-ig az intézmény főigazgatója volt. Tudományos eredményei elismeréseként 1870. május 25-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1889. május 3-án rendes tagjává választották. Emellett tiszteleti tagja volt az erdélyi románok irodalmi és művelődési társaságának, az Astrának. Tanácsosi rangban részt vett az unitárius egyház munkájában, és levelező tagja volt a British and Foreign Unitarian Associationnek is. Miután a magyar kormány elrendelte, hogy a megalapítása előtt álló Magyar Országos Levéltár az erdélyi főkormányszéki levéltárat mint szervezeti egységet integrálja, 1874-ben Jakab európai körúton tanulmányozta az egyes országok levéltárügyét. 1875-ben az egyesített Magyar Országos Levéltár allevéltárnokává nevezték ki, amelynek 1893-tól haláláig levéltárnoka volt.

Nagyszebeni hivatalnokévei alatt kezdett átfogó levéltári kutatásokba, melynek során feltárta a Szász Nemzeti és Szeben Vármegyei Levéltár, valamint a Bruckenthal Múzeum és Könyvtár anyagát. Történeti kutatásai homlokterében az Erdélyi Fejedelemség és Erdély 16–19. századi köz- és eseménytörténete állt, de levéltári kutatásai és tudományos érdeklődése kiterjedt Kolozsvár és Udvarhely vármegye helytörténetére, továbbá az 1848–1849-es szabadságharc erdélyi eseménytörténetére is. Behatóan foglalkozott művelődéstörténeti kérdésekkel, 16–18. századi kéziratos énekeskönyvekkel, a kalendáriumirodalommal és az erdélyi sajtó történetével. 1855 után Mikó Imrével együtt szerkesztette az Erdélyi Történelmi Adatok című sorozat első három kötetét.

Levéltárosként főleg az egyes – állami, törvényhatósági, magánkézben lévő stb. – levéltárak szervezeti kérdései foglalkoztatták, de nevéhez fűződik a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának 1875 utáni szakszerű rendezése is.

Kolozsvári diákévei alatt Szentiváni Mihály buzdítására verseket írt, hazafias ódái a Remény című ifjúsági lapban jelentek meg, de csakhamar felhagyott a költészettel. 1848. június–augusztus között az Erdélyi Híradó szerkesztője volt, az 1850-es évektől pedig rendkívül sokrétű publicisztikai tevékenységet folytatott, a Kolozsvári Hetilap, a Magyar Polgár, a Vasárnapi Ujság, az Ország-Világ, az Ellenőr, a Pesti Hírlap, a Pesti Napló, A Hon, a Századok, a Néptanítók Lapja stb. folyóiratok hasábjain jelentek meg közleményei – gyakran Agricola, Székely, Vadormi stb. álnéven – Erdély történelméről, műveltségi és oktatásügyi viszonyairól, valamint közigazgatási, közgazdasági és mezőgazdasági kérdésekről. További folyóiratokban – többek között a Keresztény Magvetőben – számos életrajzot közölt Erdély és az Erdélyi Unitárius Egyház nagyjairól (pl. Dávid Ferenc, Enyedi György, Aranyosrákosi Székely Sándor, Kriza János).

Írásaiban természetjogi érvekkel állt ki a feudális előjogok ellen, és az amerikai alkotmány példájára hivatkozott. Oláhügy című sorozatában kifejtette, hogy be kell vezetni a közteherviselést és a személyi szabadság elvét: „az embernek veleszületett jogainál fogva is, de a társasélet legelső feltétele nyomán is személyileg szabadnak kell lennie.”

Művei

• Mértékletességi társulatok alapítása. (Erdélyi Híradó, 1840);

• Magyar ősök képcsarnoka. Báthori István, Bocskay István, Bethlen Gábor és Kemény János rövid élet- és jellemrajza. (Divatcsarnok, 1855);

• Nemzeti kegyelet és még valami. (Kolozsvári Hetilap, 1855. 45.)

• Falusi iskolákról és kisdedóvodákról. (Kolozsvári Hetilap, 1855. 49.)

• Vagyon- és életbiztosító intézetekről. Kell-e tanulni a földmívesnek, s kell-e tanulni a földmívelést? – Tagosításról általában. (Mezei Naptár, 1856);

• A gazdasági gépek alkalmazásáról. (Erdélyi Gazdasági Egylet Havi Füzetei, 1856–1857);

• Id. Szász Károly életrajza. (Törvénykezési Lapok, 1858);

  Az erdélyi múzeum-egylet alakuló gyűlése, 1859. nov. 23–26-án. (Budapesti Szemle, 1859);

• Mikép lehetne a családi és közéletet nemesen emelő, voltakép népboldogító kegyeleteket a magyar népnél természete-, életelveihez és szokásaihoz képest legbizonyosabban föléleszteni? Ezüst kehely díjat nyert pályairat. (István Bácsi Naptára, 1859);

• Az erdélyi múzeum-egylet alakító gyűlése, 1859. nov. 23–26. 1859. – A magyar korona fölötti küzdelem a XVI. században. (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Évkönyvei, 1859–1860);

• Szentábrahámi Mihály életrajza. Keresztény Magvető. 1861;

• Hídvégi Mikó Ferencz, az államférfi és történetíró. (Magyarország, 1862. 64.);

• Segesvári Bálint krónikája. 1606–1654. (Erdélyi Történelmi Adatok, 1862);

• János Zsigmond erdélyi fejedelem élete és uralkodása. Keresztény Magvető. 1863;

• Erdély egyháztörténelméhez. I. Az erdélyi apátságok. II. Az erdélyi apácza-klastromok. Magyar Történelmi Tár 13. (1867). pp. 3-42, 43-87;

• Egy levéltárnok emléke: altorjai Mike Sándor. – Az erdélyi országos czímerek története. – Erdély egyháztörténelméhez. 1. Apátságok. 2. Apáczaklastromok. Századok. 1867;

• Fejér Márton életrajza. Keresztény Magvető, 1867;

• Adatok a XI. zászlóalj történetéhez, tekintettel az erdélyi 1848–1849-ki eseményekre. Egy honvéd magánjegyzete. Névtelenül. (Kolozsvár, 1868);

• A székelyföld népismei és régiségtani ismertetésének történetnyomozási fontossága. Orbán Balázs kézirati munkájának ismertetése. (Budapesti Szemle, 1868);

• Torma József, Diplomatarium Calendarium és az irodalmi színvonal. Magyar Polgár, 1869;

• Bölöni Farkas Sándor és kora. Keresztény Magvető. 1870;

• Az erdélyi honismertető egylet tudományos munkássága eredményeiről. Századok, 1870;

• Kolozsvár története, I–III. kötet, Budapest, 1870–1888;

• A királyföldi viszonyok ismertetése, I–II. köt., Pest–Budapest, 1871–1876;

• Gróf Mikó Imre. (Protestáns Képes Naptár, 1871);

• A királyföldi viszonyok ismertetése. I–II. köt. (Pest, 1871–1876; románul: 1871);

• A kolozsvári nemzeti színház története. 1–10. – A magyar szabadságharcz végnapjai s fogsága szenvedései. Magyar Polgár, 1871;

• Az Egyházi Reform és a Figyelmező. Keresztény Magvető, 1872;

• A Székely Oklevéltár történeti fontossága. 1–3. – Az erdélyi kir. főkormányszéki levéltár közigazgatási és tudományi értéke. Századok, 1873;

• Adatok a 15. számú Kossuth-, később Mátyás-huszárezred alakulási s forradalmi történetéhez, bevezetéssel. Magyar plgár, 1873;

• Der Kampf der Sachsen für die Überreste des Feudalwesens in Siebenbürgen, Budapest, 1874;

• Sándor Pál konstantinápolyi naplója. – Sándor Pál életrajza és írásai. – Sándor Pál konstantinápolyi emlékjegyzetei. Magyar Történelmi Tár, 1874;

• Liszt hangversenye. – A budapesti bíbornok beiktatási ünnepélye. – Egy porszem Ürmösi Samu sírhalmára. – A kolozsvári állami tanítóképezde fölvételi vizsgáiról. Magyar Polgár, 1874;

• A politikai, színészi és egyházi szónoklat párhuzama. – Néhány szó a Dávid Ferencz-alapítványról. Keresztény Magvető. 1874;

• Kossuth Lajos naplója febr. 21-től márcz. 2-ig, 1837. – Szemere Bertalan levelei Kossuth Lajoshoz 1836-ban. Történeti Lapok, 1874;

• Sándor Pál, kapithia s az erdélyi fejedelemség utolsó évei. Magyar Történelmi Tár, 1874 és külön: Budapest, 1875;

• Az utolsó Apafi: Történeti tanulmány, Budapest, 1875;

• Adatok Horváth Mihály élet- és jellemrajzához. 1–2. (Ellenőr, 1875. 50. és 52.);

• Szemere Bertalan három levele Kossuth Lajoshoz. Kiadta, a bevezetést írta J. E. – Kossuth és Metternich. A székely közgazdasági és közművelődési egyletről. – Az erdélyiek a fővárosban. – A tisztviselői nyugdíjtörvényhez. – A közegészségi törvényhez. Mgyar Polgár, 1875;

• A gymnasiumi oktatás általában s különösen a budai kir. egyetemi főgymnasiumnál. – Londoni utazásom emlékei. Keresztény Magvető, 1875;

• Báró Wesselényi Miklós hűtlenségi bűnpöre, I–II. köt., a latin tartalmat átd., a történelmi bevezetést írta J. E. Történelmi Lapok, 1876; Kolozsvár, 1876;

• A Ghyczyek Erdély történetében, különös tekintettel a királyi kormányzói intézményre. (Értekezések a történeti tudományok köréből. VI. 5. Bp., 1876);

• A közgyűjtemények tudományi értéke. Magyar Polgár, 1876;

• Erdély és az anabaptisták a XVII–XVIII. században. Keresztény Magvető, 1876)

• A sólyom magyar történelmi jelentősége. (Igazmondó, 1876);

• Kossuth levele br. Wesselényi Miklóshoz. (Életképek, 1876);

• A levéltárakról, tekintettel a magyar állami levéltárügyre, Budapest, 1877 (akadémiai székfoglaló, elhangzott 1874. november 2-án).

• Tanulmányok Erdély XVIII. századbeli jogtörténetéből. (Értekezések a történeti tudományok köréből. VII. 3.) Budapest, 1877;

• Emlékbeszéd Szentkirályi Zsigmond felett. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből. IV. 6. Budapest, 1877 és külön: Bp., 1877);

• Leta vagy Ghyczy vára. Öt tábla rajzzal. (Archaeologiai Közlemények, 1877 és külön: Budapest, 1877);

• Adatok Marosszék közhavasai történeti és statisztikai ismeretéhez. (Marosvidék folyóirat, 1877);

• Gr. Bethlen Ferencz hátrahagyott kéziratai. (Ellenőr, 1877. 325.);

• Néhány adat Blandrata György élete s jelleme ismeretéhez. Keresztény Magvető, 1877;

• Az erdélyi törvényhozás és közigazgatási erdőügyi intézkedéseinek rövid története. (Erdészeti Lapok, 1878);

  Az én alezredesem emléke: Makrai László élet- és jellemrajza. (Magyarország és a Nagyvilág, 1878);

• Kriza János unitárius püspök élete. Keresztény Magvető. 1878;

• Szentiváni Mihály életrajzához. – Deáki Filep Sámuel élete és irodalmi munkássága. Figyelő, 1878;

• Alesius Dénes vagy Dávid Ferencz volt-e az első erdélyi református püspök? Keresztény Magvető, 1879;

• Dávid Ferencz emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára. Kolozsvár, 1879;

• Emlékek a szabadságharcz idejéből, Budapest, 1879;

• Magyarország törvényhozási és közkormányzati erdőügyi intézkedéseinek történeti áttekintése. (Erdészeti Lapok, 1879);

• Kazinczy Ferencz és a két Wesselényi. (Nemzeti Hírlap, 1879);

• Emlékek a szabadságharcz idejéből. Budapest, 1879;

• Egy XVI. századi kiadatlan magyar színmű. (Koszorú, 1879);

• A magyar színészet történetéhez. Magyar Polgár, 1879;

• Kazinczy Ferencz Munkács várában. (A Petőfi Társaság Évkönyve, 1879);

• Tiboldi István. – Váradi Szabó János, mint a magyar népoktatás egyik úttörője. (Néptanítók Lapja, 1879);

• A Teleki-könyvtár és a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság. – Toldy Ferencz és Kazinczy Gábor. – Kazinczy Ferencz hatása Farkas Sándorra. – Könyv- és kézirattáraink és irodalomtörténetünk. – XVI. századi költészetünk néhány ismeretlen emléke. Figyelő, 1879–1880;

• A Pragmatica Sanctio története Erdélyben. 1–4. Századok, 1879–1880;

• Kazinczy Gábor irodalmi hatásáról, Budapest, 1880;

• Az erdélyi reformált egyház közoktatási állapota a múlt században. (A Magyarországi Protestáns Egylet Kiadványai 17. és Protestáns Theológiai Könyvtár. 13. Budapest, 1880);

• Bogáthi Fazakas Miklós XVI. századi magyar theológus és költő. 1–3. – Bogáthi Fazakas Miklós még egy műve. Keresztény Magvető. 1880;

• Szabadságharczunk történetéhez: Visszaemlékezések 1848–1849-re, Budapest, 1880;

• A történelmi térképek mivolta s jogosultsága. Magyar Polgár, 1880 ,

• Déryné Kolozsvárt. Ország–Világ, 1880;

• A reális irány túlsúlya közoktatásunkban. – Népnevelőink a mai társadalomban. – Népnevelésünk öntudatos fejlődése. Néptanítók Lapja, 1880;

• A magyar Fiume, Budapest, 1881;

• A kalendáriumokról. Történelmi és politikai tekintetben.(Értekezések a történeti tudományok köréből. IX. 4.) A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó-hivatala. Budapest, 1881;

• Magyar protestáns egyháztörténelmi monographiák. Többekkel. Budapest, 1881;

• A magyar Fiume. Röpirat. Budapest, 1881;

• Adalék Sinkai György életiratához. 1–2. Századok, 1881;

• Szabadságharczunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848–1849-re. Kilencz fénynyomású arczképpel. Budapest, 1881;

• Közoktatás- és nevelésügyi methodikánk három század előtt. – Comenius Amos János az erkölcsös nevelésről. – Kazinczy Ferencz és a magyar népoktatásügy. (Néptanítók Lapja, 1881);

• Az erdélyi nyomdák történetéhez. – Adatok erdélyi írók névtárához a XVII–XVIII. században. (Magyar Könyvszemle, 1881);

• Magyar–lengyel rokonszenv a múltban. 1–2. (Pesti Hírlap, 1881. 165. és 166.);

• A régi színházi intendánsok. (Pesti Hírlap, 1881. 205.);

• Csokonai levele Lillához. (Pesti Hírlap, 1881. 251.);

• A kiegyezés történetéhez. (Pesti Hírlap, 1881. 259.);

• Mike Sándor. (Pesti Hírlap, 1881. 305.);

• Egy papi kérdésről. – Gr. Kemény József 25. évfordulója. – Mikó Mihály élete és történelmi tárgyú levelei. Magyar Polgár, 1881;

• Andrád Sámuel mint író és fordító. – Szacsvay Sándor. – A censura története Erdélyben. – Aranyosrákosi Székely Sándor. (1881–1882)

• Az erdélyi hírlapirodalom története 1848-ig. (Értekezések a nyelvtudományok köréből. X. 9. Budapest, 1882);

• Munkácsy Krisztus képéről történeti tekintetben. – Ágh István unitárius püspök élete és kora. – Farkas György élete és jelleme. Keresztény Magvető, 1882;

• A gyakorlati gazdasági oktatás a népiskolákban és a tanítóképezdékben. – Népnevelésünk 40 év előtt és most. – Tanrendszerünk néhány árnyoldala. (Néptanítók Lapja, 1882);

• Adatok énekes könyveink bibliographiájához. Toldy Ferencz jegyzetei nyomán. – A XIX. századi erdélyi halotti beszédek bibliographiájához. (Magyar Könyvszemle, 1882);

• Népnevelésünk némely akadályai, Gr. Széchenyi István és a democratia. (Pesti Hírlap, 1882. 12.);

• Késő elismerés egy elfeledett író: albisi Pánczél Dániel iránt. – Adalék a telepítés történetéhez. – Kelemen Lajos életének ismertetése. Századok, 1882;

• Erdély alkotmányos védelme. (Pesti Hírlap, 1882. 22.);

• Kísérlet Dalmatia visszacsatolására, 1848. (Pesti Hírlap, 1882. 53.);

• Egy kiadatlan költemény Kazinczy Ferencz hagyatékából. (Pesti Hírlap, 1882. 156.);

• Simon Elek emléke. – A magyar középiskolai törvényjavaslat újabb bukása. – Emlékbeszéd Kriza János születési házának emléktáblával megjelölése ünnepén. – A Roman Memorandum tárgyilagos kritikája. – A képviselői mandátum tartama. Magyar Polgár, 1882;

• A bor az emberiség életében. 1–3. (Egyetértés, 1882. 191–193.);

• A csángók múltjából. – II. Lajos király és testvére mátkasági ünnepélye. – Kisfaludy Károly irodalmi hatásáról. (Magyarország és a Nagyvilág, 1883);

• A római katholikus hittérítési alap rendeltetése és története. – Az unitáriusok üldöztetése a jezsuiták által. Keresztény Magvető, 1883;

• István főherczeg, kir. helytartó utolsó életéveiből. 1–2. (Pesti Hírlap, 1883. 127. és 129.);

• Görgényvár és a görgényi kastély a múltban. 1–2. – II. Apafi Mihályné Bethlen Kata hagyatéka. 1–3. Századok, 1883;

• Ismeretlen adat Erdély 1848. évi administrativ szervezéséhez. – Jellemző vonások Vörösmartyról. – Drágos János, román népvezér. – Br. Wesselényi Miklós utolsó politikai ténye. – A Szejke-fürdő. Magyar Polgár, 1883;

• Még néhány adat Andrád Sámuelről. Figyelő, 1883;

• Erdély katonai védereje átalakulása a XVIII. században Felolvastatott az MTA II. Osztálya 1884. okt. 13-án tartott ülésén. (Értekezések a történeti tudományok köréből. XI. 10. Budapest, 1884);

• Erdély országgyűlési története II. József császár alatt. 1–2. Századok, 1884;

• Aranka György és az erdélyi nyelvmívelő és kéziratkiadó társaság. (Figyelő, 1884 és külön: Budapest, 1884);

• Csokonai életéből. Figyelő, 1884;

• Gr. O’Donel Károly Erdélyi katonai kormányelnöke. – Bem tábornok irataiból. (Hazánk, 1884)

• Egy elmés költemény a század elejéről. (Hunyad folyóirat, 1884);

• Szemere Bertalan hátramaradt írásaiból. – II. Ulászló udvartartása. – Az 1848–1849. évi román népfölkelés. – Egressy Gábor mint a borsodi védősereg kapitánya. – Visszaemlékezés Schodelnéra. (Magyarország és a Nagyvilág, 1884);

• Megint egy adat az erdélyi irodalom zsenge korából. Adatok Csokonai életéhez és jelleméhez. (Élet és Irodalom, 1884);

• Egy magyar királyfi neveltetése. – V. László király tanítójáról. – Az unitáriusok nevelés- és tanrendszere. Néptanítók Lapja, 1884;

• Újabb adalék az erdélyi halotti beszédek bibliographiájához. Magyar Könyvszemle, 1884;

• Erdőink hajdan és ma. 1–2. Erdészeti Lapok, 1884;

• A budapesti állami tanítóképezde, Br. Nopcsa Lászlóról. (Pesti Hírlap, 1884. 16.);

• Csokonai és a Széchenyi könyvtár cancellistai állomása 1802-ben. (Egyetértés, 1884. 108.);

• A bécsi titkos rendőrség befolyása Magyarország belügyeire. (Hazánk, 1885);

• Andrád Sámuel halála éve és napja. Figyelő, 1885;

• Emlékezés báró Eötvös Józsefre. (Néptanítók Lapja, 1885);

• Adalék Magyarország ásványvizei s gyógyfürdői törvényhozás útján rendezéséhez. (Nemzetgazdasági Szemle, 1886);

• Ipolyi Arnold nagyváradi püspök emléke. Néptanítók Lapja, 1886;

• Kovács Pál életiratához. Figyelő, 1886;

• A magyar ipar egy eredetisége mint közgazdasági jövedelemforrás. (Egyetértés, 1886. 168.);

• Nagyernyei Kelemen Benő élete. Élet- és jellemrajz. 1 képpel. (Keresztény Magvető, 1887 és külön: Budapest, 1887);

• Töredékek színészetünk első korszakából. (Magyar Salon, 1887);

• A nagyszebeni magyarság hajdan és most. (Hazánk, 1887);

• A Bánffy-levéltár magyar történelmi forrásai. (Magyar Könyvszemle, 1887);

• A csáki-gorbói kastély történelmi ritkaságai. – Egy magyar jezsuita a XVI. században. Fraknói Szántó Istvánról. Századok, 1887;

• Ocsvay Ferenczné emléke. (Kolozsvár napilap, 1887. 18.);

  Királyok Kolozsvárott. (Kolozsvár napilap, 1887. 322.);

  Magyar–bolgár érintkezések a múltban. 1–2. (Nemzet, 1887. 63. és 64.);

• Lugosy József élete és tudományos iránya. Figyelő, 1887;

• Keserű Mózes életrajza. (Székely Egyleti Képes Naptár, 1888);

• Az egykori Erdély nemzeti színeiről. – A rumén történetírás újabb jelenségei. 1–2. – Magyarország jogtörténelmi emlékei. 1–2. – A román eredet. – Erdély ország-nevei. Századok, 1888;

• Br. Wesselényi Miklós a trón előtt. (Hazánk, 1888);

• Baumgart Bálint élet- és jellemrajza. Keresztény Magvető. 1888;

• Duka Tivadar könyve Kőrösi Csoma Sándorról. Ismertető értekezés. Felolvastatott az MTA II. Osztálya ülésén, 1888. jún. 11-én. (Értekezések a történeti tudományok köréből. XIV. 2. Budapest, 1889);

• Az erdélyi 1809. évi insurrectio története. (Hadtörténelmi Közlemények, 1889);

• Egy tanulságos történelmi emlék 1848–1849-ből. (Ellenzék. Kolozsvár, 1889. 80.);

• Huszti András életrajzához. (Ellenzék. Kolozsvár, 1889. 161.);

• Új adat a segesvári csatáról. (Ellenzék. Kolozsvár, 1889. 83.);

• A kolozsmonostori apátsági zárda, mint üldözöttek menhelye. 1–2. Századok, 1889;

• Magyar hölgyek terve a Magyar Tudományos Akadémia fölolvasásairól 30 év előtt. (Magyar Salon, 1890);

• A báj mythoszi és nemzeti költészeti felfogása. (Erdélyi Híradó, 1890. 80.);

• Enyedi György élete. 1–2. – A „Keresztény Magvető” megalapítása. Keresztény Magvető. 1890;

• Magyar és angol-amerikai unitárius érintkezések e század első felében. 1–2. Keresztény Magvető, 1890–1891;

• Emlékbeszéd br. Orbán Balázs felett. Felolvastatott a Magyar Történelmi Társulat 1890. okt. 2-iki választmányi ülésén. 1–3. Századok, 1891 és külön: Budapest, 1891;

• Erdély déli határai kijárásáról írt napló 1841-ből. (Erdélyi Múzeum, 1891);

• Veresmarty Mihály kitérési önigazolásának eredeti kéziratairól. – A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának rendezéséről. Magyar Könyvszemle, 1891;

• Még egyszer Bogáthi Fazekas Miklósról. Keresztény Magvető. 1891;

• A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának ismertetése. (Budapest, 1892);

• Magyar–lengyel unitárius érintkezések a XVI–XVII. században. 1–2. Századok, 1892;

• Történelmi emlékek Bornemisza Anna fejedelemnő írásai közül. 1–2. (Történelmi Tár, 1892–1893);

• Az unitárius püspöki czím jogosultsága. Keresztény Magvető, 1893;

• Az unitárius keresztény vallás lelke. Keresztény Magvető, 1894;

• Budvári és Budvár környéki leletek. (Archaeologiai Értesítő, 1894);

• Új adatok Bocskay István életéhez. Századok, 1894;

• Broser Péter élete és krónikája. Keresztény Magvető, 1895;

• Kocsárdi Gálffy János és a Báthoriak. Századok, 1895;

• A székely múzeumokról. (Nemzeti Ujság, 1896. 108.);

• Hol volt Attila hun király sírja? (Nemzet, 1896. 112.);

• Egy-e a besenyő és székely? (Nemzet, 1896. 121.);

• Az unitárizmus aláhanyatlása János Zsigmond választott király és Dávid Ferencz halála után. Keresztény Magvető, 1896;

• Székely telepesek Magyarországon. Századok. 1896.

• Székely telepek Magyarországon 1-2, Budapest, 1896;

• Szentábrahámi Mihály unitárius püspök felterjesztése az unitáriusok közalapjairól, 1754-ben. Keresztény Magvető, 1897;

• Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig. (monográfia. Szádeczky Lajossal.) Budapest, 1901;

• Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig. (hasonmás kiad.) Csíkszereda–Budapest, 1994;

• Tanulmányok. (szerk. Egyed Ákos.) Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 2001;