Szabó Bálint

Nyárádszentimre, 1915. július 10. – Marosvásárhely, 1983. november 12.

néprajzkutató, helytörténeti és néprajzi szakíró, református lelkész

Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte 1936-ben, majd a kolozsvári Református Theo­logián szerzett lelkészi képesítést 1942-ben. Első néprajzi írását a nyárádszentimrei húsvéti népszokásokról az Erdély folyóírat közölte 1938-ban. Erdőszentgyörgyön lesz 1942–44 között segédlelkész volt, majd rendes lelkész Atosfalván 1944–47-ben. 1945-től 1955-ig Mak­falván tanít. Párhuzamosan a kolozsvári egyetemen magyar nyelv- és irodalom – néprajz szakos diplomát is szerzett 1949-ben. Erdő­szent­györgyön tanít 1955–61-ben, később Marosvásárhelyen magyar szaktanfelügyelő 1961–68 között, ezt követően 1975 -ben történt nyugdíjazásáig általános iskolai tanár ugyanott. Pedagógiai és néprajzi tárgyú cikkei, tanulmányai jelentek meg a Művelődés és a TETT hasábjain. A Népismereti Dolgozatok 1981-es kötete Az étkezés rendje Nyárádszentimrén című tanulmányát közölte.

Művei

• Téli néphagyományok (Makkai Endrével és Nagy Ödönnel), Kolozsvár, 1938;

Kézíratban maradt

• Kaláka és kölcsönmunka a társas munkák rendszerében;

• Hagyományos munkaszervezés századunk első felében;

• Téli és tavaszi népszokások;

• Nyárádszent­imre monográfiája;