Benkő József
Bardóc, 1740. december 20. – Középajta, 1814. december 28.
történetíró, református lelkész, teológus, botanikus, nyelvész, a felvilágosodás korának erdélyi polihisztora
Tanulmányait Nagybaconban, Székelyudvarhelyen és Nagyenyeden végezte. 1767. április 24-étől apja utódaként Középajtán református lelkész volt. 1787–1789 között a székelyudvarhelyi kollégiumban szónoklattant, teológiát, történelmet, földrajzot és természetismeretet tanított. Az Erdély barlangjairól írott műve kapcsán 1781-ben a Haarlemi Tudós Társaság tagjává választotta 1789-ben állásáról lemondatták, ekkor középajtai birtokára vonult vissza, ahol botanikus kertje volt. Ő kezdte Erdély növényeinek számbavételét és ismertetését. Magyarországon ő volt az első, aki a növényeket kettős névvel jelölte és ő volt az első aki Linné botanikai rendszerét magyar nyelven ismertette. A növények tudományos terminusain kívül megjelöli azok népies magyar, román és német nevét is. Az 1783-ban megjelent névjegyzékében mintegy ezer faj nevét adja latinul, magyarul, németül és franciául, és közölte azok népies nevét is magyarul, románul és németül. Ezzel mintegy meg-alapozta az erdélyi szász és román növénytaniszótár-irodalmat is. Botanikai érdemei elismeréseképpen kortársai róla neveztek el egy általa felfedezett epilobium-fajt (Epilobium Benkőianum). Ő alkotta többek között a füvész, füvészet és üvegház szavakat.
Történeti kutatásainak jelentős része Erdély múltjának feltá-rására irányult: alapvető államismereti művet írt Erdélyről Transsilvania sive magnus Transsilvaniae principatus, olim Dacia Mediterranea dictus... címmel (Bécs, 1777–1778), amely Erdély földrajzi, történelmi, nyelvészeti, egyháztörténeti és gazdaságtörténeti leírása. A Magyar Hírmondó című folyóiratban közölt írásaival a korszak nyelvújítóinak sorába lépett, nagy szerepe volt a korszerű növénytani szakszókincs kialakításában.
"Egyházi éveinek legott első éveiben Erdélyt összeutazta, s valahol csak régi kéziratokat talála, nem lelt nyugtot, míg ajándékul vagy lemásolva magáévá nem tevé. Átvizsgálta a köz- és magánlevéltárakat, honnan a céljára szolgáló érdekes feljegyzéseket lemásoltatta, maga többet írt le négyszáz ívnél. Levelezéseivel a hon értelmiségénél egész szellemi forradalmat idézett elé. Magánosoktól több mint ötszáz érdekes választ nyert, melyeket ügyesen használt fel dolgozataihoz" - Vass József: Benkő József, Vasárnapi Újság, 1861. december 29.
Erdélyt feltáró államismereti munkája a "Transsilvania sive Magnus Transsilvaniae Principatus, olim Dacia Mediterranae dictus" élőször Bécsben, 1778-ban jelent meg, második kiadása Kolozsváron, 1833-1834-ben. Művében leírja Erdély három szövetséges nemzetét, a székely nemzet általános leírására 41 oldalt fordít. A "Transsilvania Specialis" korában nem jelenhetett meg, de több kéziratos másolatban fennmaradt. A fennmaradt kézíratot magyar nyelvre 1999-ben Szabó György fordította le, ebben 15 fejezetben, 294 oldalon mutatja be a hét székely szék egyházi, művelődési és katonai ügyeit, falvait és városait. 1780-tól kezdve több tudósítást küldött a Magyar Hírmondónak és a Magyar Kurírnak. Lelkészként többször szembefordult az egyházi hatóságokkal, mivel különböző vallásúakat is összeesketett.
Kitartó szorgalmával, kivételes munkabírásával hatalmas ismeretanyagra tett szert. A magyaron kívül beszélte a latin, a román, a cigány nyelvet, értett héberül, görögül, olaszul, franciául, németül, örményül és törökül. Negyvennégy éves korában, szegény sorsa ellenére, német nyelvmestert fogadott, mert fel akarta frissíteni némettudását. Alaposságára jellemző, hogy Bethlen Farkas művének kiadására készülve öt különböző példányt olvasott össze fiával, akit emiatt egy évre kivett az iskolából.
Egyszerű életmódot folytatott, nem törődött az úri illemtannal. Pártfogóinak mindig megadta az illő tiszteletet, de nem alázkodott meg előttük, inkább bizonyos hetykeséggel viselkedett. Jó viszonyt ápolt a más felekezetbeli lelkészekkel; feljegyezték róla, hogy írásaiban egyaránt dicséri a jót „vallás megkülömböztetése nélkül minden Íróbann.” Útjai során mindig szóba elegyedett a szegény emberekkel, mert felfogása szerint „az illy szegény sorsúaktól többet tanulhatni, mint sok nagyoktól.”
Művei
Bononiai mese. Nagyenyed. 1764.
Filius Posthumus vagy is Atty Halála után Született Fiú, Az az Az Erdővidéki Református Tractusban a Reformationak idejétől fogva, a feledékenység által sok esztendők alatt eltemettetett Egyházi Dolgoknak, némely kevés régi Jegyzésekből és egyéb Bizonyságokból való fel elevenittetések... Kézirat. 1770. Megjelent a Kolozsvári Református Teológiai Akadémia Protestáns Egyháztörténeti Tanszéke Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek sorozatában (14.), gond., elősz. és jegyz. Csáki Árpád és Demeter László. Kolozsvár. 2004;
Diaetae, seu rectius Comitia Transsilvanica, eorumque decreta, quae vulgo adpellantur Articuli Diaetales (Cibinii & Claudiopolis) 1791;
Udvarhelyi novitius diák. Kézirat. 1773.
Imago specuum Magni Principatus Transsilvaniae admirandorum hucusque plurima ex parte incognitorum. Elveszett kézirat. 1774.
Scintilla botanica. (Növénytani szikra) Elveszett kézirat. 1776.
Transsilvania sive magnus Transsilvaniae principatus, olim Dacia Mediterranea dictus... I–II. Bécs: Kurzböck. 1777–1778. (Harmadik kötete a Transsilvania specialis, amelyből ugyanott 1790-ben öt ív ki lett nyomtatva, egy példánya 1812-ben Engel történetíró birtokában volt, akitől Kemény József gróf gyűjteményébe s ezzel az Erdélyi Nemzeti Múzeumba került.) Második kiadása: Claudiopoli: Typ. Lycei Regii. 1833–1834.
Transsylvania seu Magnus Transsylvaniae Principatus.
Vindobonas, 1778. vol.: II. p. 322-328.
Milkovia, sive antiqui episcopatus Milkoviensis per terram Transsilvanicam, maxima dioeceseos suae parte olim exporrecti, explanatio. I–II. Bécs: Kurzböck. 1781.
Téli bokréta. Nagyszeben: Hochmeister, 1781. (Cserey Miklósné Tornya Borbála temetésekor mondott prédikáció.)
Erdélyi históriás szekrény. Kézirat. 1782.
Közép-ajtai készítésű spanyol-viasz, melyet edj emlékezetes Toldalékkal az Erdélybe idegen Földekről régen behozattatni szokott Árukról, és valami szükséges Jelentéssel az Erdély Históriája Íróinak magyar nyelven található kézírásaikról öszve szerkesztett Benkő Jósef. Kézirat. 1782.
Beschreibung der Oerter des ehemaligen Törkischen Gouvernements Solnok in Ungern. In: Ungrisches Magazin II. Pozsony. 1782. pp. 303–308.
Beschreibung des ehemaligen Zustandes derjenigen Theile von Ungern, welche unter dem Türkischen Joche seufzten. In: Ungrisches Magazin III. Pozsony. 1783. pp. 478–490.
Baróthi Béthel avagy Isten Háza. Kézirat. 1783. (A baróti templom felszentelésekor, 1783. június 13-án mondott beszéd.)
Nomenclatura Botanica. (Fűszeres nevezetek.) In: Molnár János: Magyar könyv-ház I. Pozsony. 1783. 317–432.
Nomina vegetabilium. In: Molnár János: Magyar könyv-ház II. Pozsony. 1783. pp. 405–432.
Betlen János Historiájának 1663-tól 1673 végéig Folytatásáról... Kézirat, 1783 után.
Bethlen Farkas Históriája (1782–93)
Transsilvania Militaris.
Transsilvania Specialis (Erdélyi ritkaságok)
Additamenta ad Notitiam Scriptorum Historiae Hungaricae clar[issimi] quondam Petri Bod... Kézirat. 1783 körül.
Diaetae sive rectius comitia Transsilvanica, Cibinii et Claudiopoli. 1791;
Philosophiae Botanicae Compendium. Töredékesen fennmaradt kézirat.
Báthory Kristóf. Kézirat, amelyből csak a címlap és előszó egy része maradt meg.
Oltso értzeket aranynyá változtato, söt fa garasbol Leg hiresebb Arannyat bövön tsináló Erdélyi Magyar Álkimista, az az Tiszteletes és Fötudós Philosopohiae Professor és Doctor Fagarasi Pap József. In: Ujjáéledt Socrates, avagy az igaz keresztény filozófus arcképe, amely bemutatja a nagy hírű és isteni tehetségű férfit, Fogarasi Pap József urat, a szabad művészetek magiszterét, a filozófia és a matézis doktorát. Kolozsvár. 1785.
Erdélyi oláh nemzet képe. Pozsony. 1785. (Az 1784-es erdélyi parasztfelkelésről; csak első íve jelent meg, a kézirat nem maradt fenn.)
Hármas kis tükör Erdély részére. Kézirat. 1790.
Székelyek törvénye. Elveszett kézirat. 1790.
Az erdélyi főispánok fő- és szász királybirák catalogusa. Elveszett kézirat. 1790.
Dietae, sive rectius Comitia Transsilvanica, eorunque decreta, quae vulgo adpellantur articuli diaetales. Nagyszeben–Kolozsvár: Hochmeister. 1791.
Imago Inclytae in Transsilvania Nationis Siculicae historico-politica. Nagyszeben–Kolozsvár: Hochmeister. 1791. (Az Erdély országi székely nemzetnek képe : mely a' leg hitelesbb historikusoknak irásaiból / Benkö Jo'sef által öszve szedetett és most magyarra fordittatott és meg-bövittetett L. S. K. által. Kolos'váron : Nyomt. a' Ref. Kol. betüivel. 1806)
Közép-Ajtai Dohány, melyet nemes Erdély országgyűlése alkalmatosságával Kolozsvárra eladni küld. Nagyszeben és Kolozsvár: Hochmeister. 1792.
A magyar és török nyelv mely keveset edgyezzen a magyar szókról való különbféle jegyzésekkel megmutatja. (Censurai példány. Kolozsvár, 1792. a n. múzeumban.
Kászonszék állapotjáról. Kézirat. 1793.
Synodi Erdődenses geminatae. Kézirat. 1795.
A Közép-Ajtai Szkumpia, vagy esmeretesebb néven etzetfa és annak Kordovány-bőr készítésére való haszna. Kolozsvár. 1796.
Az Erdélyországi nemes székely nemzet képe. Kolozsvár, 1806;
Specialis Transsilvania. Terra Siculorum (Fordította és sajtó alá rendezte Szabó András). Kolozsvár, 1944;
Benkő József levelezése. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, Budapest 1988.
Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. I. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest–Kolozsvár, 1999;
Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. II. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest–Kolozsvár, 1999;
Kézíratban maradt művei
(Több műve csak kéziratban maradt fent és ezek közül is sok elkallódott.)
Mária Christierna fejedelmi méltóságának megalapítása. Elveszett kézirat.
Az erdélyi három nemzet politikai egysége s mindháromnak pecséte. Elveszett kézirat.
Erdélynek Mária Terézia korabeli története. Elveszett kézirat.
A székely lakodalom. Elveszett kézirat.
Flora Transilvanica. Elveszett kézirat.
A székelyek nemzetségéről. Elveszett kézirat.
Az erdélyi nemesek catalogusa. Elveszett kézirat.
Háromszék állapotjáról. 457. Fol. Hung. kézirat.
Önéletrajza. Kézirat.
Jelentősebb botanikai művei
Flora Transsilvanica (kéziratban maradt, elveszett)
Füszéres bővebb nevezeti és Nomina vegetabilium növényszógyűjteménye (1783)
Benkő József 1805-től haláláig, gyógyfüvek árusításából élt.
Bibliográfia, a róla és munkásságáról megjelent tanulmányok, tanulmánykötetek, közlések
Mikó Imre: Benkő József élete és munkái. Pest, 1867;
Éder Zoltán: Benkő József nyelvészeti munkássága és az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság. Budapest. 1978;
Emlékezete
Halála után nyolc évvel jelent meg első életrajza, amelyet öccse, Benkő Ferenc írt. 1842-ben az erdővidéki gazdasági egylet emléket akart állíttatni Erdővidék híres szülöttjének, de ez végül nem valósult meg. A 19. század közepén Kőváry László gyakran írt elismeréssel Benkőről, 1854-ben pedig két anekdotát tett közzé róla. Az első tudományos igényű Benkő-monográfiát Mikó Imre állította össze, gondosan összegyűjtve és közzétéve az akkor még létező kéziratokat. Az általa kialakított Benkő-képet, a sors csapásai ellen hasztalanul küzdő, ámde mégis kiemelkedőt alkotó tudósról lényegében változatlanul vették át a későbbi cikkírók is. Az 1989-es romániai rendszerváltás után Benkő József személye a honismereti tevékenység fókuszába került. A középajtai és a bardóci általános iskola Benkő József nevét viseli; a középajtai református templom udvarán szobrot állítottak neki.
Last updated