Kurkó Alajos

Csíkszentdomokos, 1914. január 16.- Genova, 1997.

ferences szerzetes, egyházjogi doktor, pápai prelátus

Kurkó Alajos 1914. január 16-án Csíkszentdomokoson született a család ötödik gyermekeként. Nyolcan voltak testvérek, a közismertebb, Kurkó Gyárfás politikus, író, a Magyar Népi Szövetség elnöke testvérbátyja volt Alajosnak.

Kilencéves korában édesapjuk meghalt, édesanyjuk nehéz körülmények között nevelte nyolc gyermekét. Taníttatni egyiket sem tudta. Alajost Csíkszeredába, egy Rancz nevű családhoz adta úriszabó mesterséget tanulni, pedig tanulni szeretett volna, pap akart lenni.

Miután kitanulta a szabó mesterséget, Csíksomlyón jelentkezett a barátoknál, és kérte felvételét, mert életüket példának tekintette. Felvették, majd a kolozsvári központba küldték. A háború alatt behívták katonának. A szerzeteseket, papokat, papnövendékeket egészségügyi szolgálatra rendelték a kolozsvári Damjanics kaszárnyába, a helyőrségi kórházba. 1944 őszén az oroszok és a románok bevonulása miatt parancsot kaptak a kórház menekítésére. Így került Németországba, innen Rómába ment, jelentkezett a szerzetes rendnél, és szabóként élt köztük néhány évet.

Folyamatosan kérvényezte rendfőnökeinél, hogy engedjék tanulni, de a rendszabályzat ezt nem tette lehetővé. 1957-ben ezért elhagyta a rendet. Innsbruckban tanult a menekültek számára felállított magyar gimnáziumban. Leérettségizett, majd beiratkozott a bécsi Pázmány Péter Teológiai Főiskolára. Ötvenéves korában, 1964. június 28-án szentelték pappá. Továbbra is tanult, 1972-ben egyházjogból doktorált. A cím megszerzése után Genovába helyezték, az érsekség mellett működő egyházi törvényszékhez ügyvédnek. Lelkiismeretes munkájával érdemelte ki a pápai prelátusi címet.

A második világháború után 25 évig nem jöhetett haza, mert ellenségnek tekintették. Mivel Ceauşescu hosszú éveken át nem engedte be Romániába a Vatikán diplomatáit, Kurkó Alajos összekötő szerepet vállalt a Szentszék és a Gyulafehérvári Püspökség között. Csak 1966 után látogathatott haza Erdélybe. Jelentős anyagi támogatással segítette ebben az időszakban szülőfaluja egyházközségét. Melegítőberendezést, harangot küldött, adományokkal segítette a zárda építését. Sokat támogatta az erdélyi papokat is. 1997-ben halt meg Genovában. Június 11-én, Úrnapján helyezték örök nyugalomra a genovai papi otthon temetőjében.