Imreh Lajos

Sepsikőröspatak, 1917. április 18. – Sepsikőröspatak, 1999. július

pedagógus, néprajzkutató

Középiskolai tanulmányait a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte 1937-ben, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom, egyetemes történelem szakos tanári diplomát 1948-ban. Előbb Kolozsvárt, majd 1948-tól Tordán középiskolai tanár, 1954-ig iskolaigazgató, 1973-ban nyugalomba vonult.

A Tanügyi Újság, Művelődés, Munkásélet, Falvak Dolgozó Népe, Igazság közölte írásait. Összegyűjtötte édesapja, id. Imreh Lajos székely tréfamester 372 humoros történetét.Édesapja nyomdokain haladva tovább gyűjtötte a székely humoros történeteket (Sáska sógor: székely tréfagyűjtemény, Bukarest, 1985) és kutatta a székely földrajzi nevek eredetét. Továbbá felgyűjtötte Balázs Ferenc erdélyi szellemi hagyatékát.

Az ifjúság körében gyakran szervezett irodalmi köröket, legnevezetesebb a Tordai Jósika Miklós Irodalmi Kör, amelynek szintén egyik egyik alapító tagja és vezetője (1980). Az 1990-es években is kivette részét a közösségi életből, a helyi egyházi gyülekezetben presbiterként működött, és tagja volt a helyi Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetőségének.

Munkái

• Sáska sógor: székely tréfagyűjtemény, Bukarest, 1985

Díjak

• A Kriza János Néprajzi Társaság díszoklevele, 1992