Gyallay Pap Domokos
Bencéd, 1880. augusztus 4. – Budapest, 1970. április 11.
székely író, újságíró, szerkesztő, történész
A székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius iskolában tanult, majd a kolozsvári egyetemen szerzett tanári diplomát. Tanárként először 1905-től a tordai unitárius algimnáziumban, majd annak megszűnése után, 1908-tól 1914-ig az ottani állami főgimnáziumban tanított.
1907-től titkára volt a Tordai Székely Társaságnak és az Erdélyi Kárpát-egyesület tordai fiókjának. Már ebben az időben megjelentek írásai a tordai Társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi hetilap-ban és az Aranyosvidékben. 1906-tól 1909-ig az Aranyosvidék felelős szerkesztője, 1912-tól a Közművelődési Ház történelmi részlegének vezetője volt. 1909-ben megnősült.
Gyakorló tanári évei után bevonult és az I. világháborúban (1914-1917) tisztként szolgált. A háborúban szerzett sebesüléséért vitézségi éremmel tüntették ki. 1917-ben tagjává választotta az Erdélyi Irodalmi Társaság. 1919-től 1923-ig a Dávid Ferenc Egylet főtitkára. 1920-tól a kolozsvári unitárius kollégium tanára, az Unitárius Irodalmi Társaság tagja. 1921-től Kolozsvárott újságíróként dolgozott, majd néhány évig tanított is. 1921- től a Magyar Nép című lap főszerkesztője, s szerkesztette A Magyar Nép Könyvtára sorozatot. 1922-1927 között az Unitárius Közlöny szerkesztője. 1925-től 1930-ig a Pásztortűz című lap főszerkesztője. 1926-tól a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja, alapítója az Erdélyi Helikonnak és résztvevője a marosvécsi írótalálkozónak. 1927-ben lemondott tanári állásáról és a Magyar Nép című lapot szerkesztette. 1930-tól tagja a Kisfaludy Társaságnak, megindítója a Népkönyvtár akciónak, tagja a Pen Clubnak. 1934-től tagja a Petőfi Társaságnak. 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki. 1942-ig főszerkesztője volt a Szebb Jövőt című lapnak. 1942-től Budapesten a Zrínyi Miklós Gimnázium tanára. 1944-ben nyugalomba vonult, és tanügyi főtanácsos, valamint címzetes gimnáziumi igazgató címet kapott.
Mint irodalmár 1910-1940 között írt hat regényt, 1913-1970 között 17 elbeszélést, 1928-1948 között hét színdarabot, 1912-1930-ban két emlékezést, 1913-1947 között nyolc vegyes munkát. A gazdag életpálya alatt átmenetileg foglalkozott versírással is. Első verseivel a gimnázium önképzőköri lapjában, a Reményben, majd a kolozsvári Egyetemi Lapok-ban jelentkezett.
Az Unitárius Közlönyben 1901-1920 között 18 verse jelent meg. Verseinek témáját a székely nép mindennapjaiból merítette, de van katonaéletet és családi életet feldolgozó verse is, melyek könnyen érhetőek, emléket keltők és útmutatóak. Gyallay Pap Domokos a két világháború közötti magyar irodalom egyik legnépszerűbb regényírója volt.
A Magyar Nép című képes hetilap felelős szerkesztője. A Minerva Rt. alkalmazottja. Számos novellát, történelmi regényt rendezett kiadás alá. A Magyar Nép könyvtára című olcsó könyvsorozatban 1940-ig több mint félszáz olvasmányos szépirodalmi és ismeretterjesztő művet adott ki. 1924-1930-ban a Pásztorűz című irodalmi lap szerkesztője volt. Novelláskötetei 1921-től jelentek meg. Regényei közül kiemelkedik a Vaskenyéren (1926) című, mely a torockói bányászok 18. századi mozgalmáról szól. 1945-től Budapesten élt, 1946-1948-ban négy kis színpadi játéka jelent meg, majd visszavonult az irodalmi élettől.
Művei
Torda és környéke, turistakalauz (1909);
Dávid Ferenc életrajza 1510-1579 (1912);
Firtos ördöge (1913);
Ősi rögön (1921);
Föld népe (1924);
Mindenre sor kerül (1924);
Rég volt, igaz volt… Erdélyi történetek (1925);
Vaskenyéren (1926);
Falusi színház (1928);
Dávid Ferenc búcsúzása (1929);
A nagy tűz árnyékában (1929);
Genovéve (1929);
Jézus Maroskenden. A szép szó (1930);
Hadrakelt emberek (1931);
A kontár (1931);
Jancsó Benedek: Erdély története (1931);
Emlékezés nagytudós Brassai Sámuelre (1933);
Tűz a szigeten (1935);
Az apa. A lovag (1936);
Nyár Solymoson (1938);
A hegyek beszélik… (1940);
Külön nóta (1940);
Hívó hegyek (1940);
Rogerius mester a pokol torkában (1941);
Egy födél alatt (1943);
Szüret után esküvő… (1946);
Kis játékok (1947);
Ocsú a búzában (1947);
Fehér foltok (1948);
A tábornok paplana (1948);
Erdélyi legendák (1968);
Vaskenyéren és tizenhat elbeszélés (1996);
Last updated