Kozma Gergely

Szentgerice, 1774. szeptember 19. - Kövend, 1849. augusztus 14.

unitárius székely pap, népnevelő

Kozma Gergely 1774. szeptember 19-én született Szentgericén, Kozma Mihály unitárius esperes, egyháztörténet-író ötödik gyermekeként. Tanulmányait a tordai és a kolozsvári unitárius gimnáziumban végezte 1797-ben, majd ötvenkét éven át unitárius papként működött Szentgericén és Kövenden. Ifjú korában színdarabokat fordított németből, Kleist és Kotzebue darabjait. Mindkettőt nagy sikerrel játszották műkedvelő színtársulatok. Kotzebue fordítása nyomtatásban is megjelent. A korszak jelentős írói, Csokonai, Döbrentei és Kazinczy is elismeréssel szóltak a fordításról. Kazinczy és Kozma Gergely éveken át leveleztek, és egyszer, Kazinczy erdélyi útja során találkoztak is.

Azért, hogy a predikációi köttetésének költségeit megspórolja, megtanulta a könyvkötést,

„s könyveinek szép kemény kötését, aranyozását, s a sarkakra nyomott címezését mind saját kezűleg eszközölte.”

A kötetek egy része megtalálható a Román Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában, Kolozsváron, az Unitárius Kollégium kéziratai között.

Kozma Gergely szerint a következő tantárgyakat kellene a népiskolákban tanítani: miután a gyermek jól megtanult olvasni és írni, elsajátította vallása alapvető tanait, meg kellene tanítani őt

„a természet históriájára; a világnak geographiai és physicai esméretire, és közönséges történeteire röviden, hazájának geographiai, históriai és polgári esméreteire, nemzete törvénnyeinek rövid summájára, a számvetés mesterségére, különböző levelek helyes készítésére, a házi és mezei gazdaságnak fundamentomira, a mechanikának kezdeteire, a hazájában és szomszéd tartományokban forgó pénzeknek és mértékeknek esméretire, az erköltstudomány azon részeire, mely hazájához minden vallásbéli tekintet nélkül tartozó kötelességeket foglalja magába.”

Tájékozott volt kora szinte minden népfelvilágosító törekvésével kapcsolatban. Kozma Gergely szerény anyagi viszonyai, és hat gyermeke nevelésének gondjai mellett jelentős könyvtárat gyűjtött. Unokája, Kozma Ferenc, róla szóló életrajzában írja, hogy a könyvtár lakóházának egyik szobáját foglalta el, mely egyben dolgozószobául is szolgált. Nem csak ő és barátai használhatták a könyvtárat, hanem a vidék olvasni vágyó polgárai közül bárki. Ezt a fennmaradt könyvtár darabjainak következő bejegyzéséből tudjuk:

„A használni elvitt tulajdonnak az a szava hozzád, használj, s gazdámnak adj haza"

A megmaradt könytárat az örökösök a Kolozsvári Unitárius Kollégium Könyvtárának adományozták. Kozma Ferenc magyar ABC-s könyvet írt a falusi iskolák számára, fordított színdarabokat, felolvasásokat tartott a falu írástudatlan felnőtt lakosainak a legfrissebb magyar újságokból, folyóiratokból, nyáron a templom kertjében, télen az iskolában.

Gyümölcsfa-nemesítéssel is foglakozott, Szentgerice, majd Kövend, és a környező falvak lakosai mind Kozma Gergelytől tanulták, az ő segítségével végezték a gyümölcsfák nemesítését. Fennmaradt gyümölcsfa-nemesítési naplójának egy töredéke melynek tanúsága szerint 1825–1833-ig 1539 db. gyümölcsfát oltott.

Tanulmányozta Mátyus István orvosi munkáit, valamint botanikai, a gyógyfüvek hatását tárgyaló műveket. Úgy gondolta, hogy kötelessége a szegény népen segíteni, ha beteg. Összeállított egy receptkönyvet, és a legalapvetőbb gyógyszerekből, gyógynövényekből mindig tartott készletet otthonában. Ha hozzá fordultak segítségért, egynapi járóföldre is elment, hogy segítsen a beteg embereken. Az 1834. évi nagy kolerajárvány idején faluról falura járt, és próbált segíteni. Megtanulta a foghúzást is. Foghúzásairól 1816–1833-ig jegyzőkönyvet vezetett, amelybe feljegyezte az összes foghúzást (szám szerint 2960 fog), melyet ez évek alatt elvégzett. Munkájáért soha nem fogadott el pénzt.

Kozma Gergely életének utolsó évében, a szabadságharc kitörése után, toborzódalt írt, hogy a környék lakóit az elnyomók elleni fegyveres harcra ösztönözze. A toborzódal alá ezt írta: „Írá egy atya, kinek három városban három fia nemzetőrségi közvitéz.” De ő maga is akart tenni valamit. A 75 éves ősz pap, hogy kivegye a részét a maga módján a harcból, lóháton járt prédikálni az erdélyi havasokba, a szabadságharc katonáinak. Az erőltetett fizikai és szellemi munka aláásta amúgy is gyönge egészségét. 1849. augusztus 14-én meghalt.