Bocskor János

az 1700-az évek első fele

ülnök, főmegyebíró, a Bocskor-kódex énekszövegeinek lejegyzője

Csíkszentléleki Bocskor János életrajzáról keveset tudunk, 170 levélből álló, a neki, vagy fiának tulajdonított énekeskönyvében neve és az énekszövegek leírásának éve olvasható. Csíkszentléleki székely nemes, családja közel állt a ferencesekhez, a csíksomlyói kolostorhoz és iskolához. Csíksomlyón diákoskodott, nagyapja, Bocskor Balázs, 1671- és 1681-ben csíksomlyói iskolamesterként szerepel, apja csíkszentléleki nemes Bocskor Mihály. Testvére, az 1721-ben született és Désen 1780-ban elhunyt Bocskor Paulin, az erdélyi ferences provincia őre, majd tartományfőnöke. Csíkszentléleki Bocskor János 1729-ben, majd 1742-ben és 1740-ben, egészen 1763-ig ülnökként tevékenykedik. 1751-től kezdődően több évig a somlyói ferences iskola gondnoka, 1755-ben főmegyebíró. 1765-ben a csíki nemesek szentléleki listáján szerepel. Az általa elkészített családi leszármazási táblázat szerint, számos gyermeke volt, közülük Bocskor Ferenc (1737-1813), Bocskor Ádám néven, ferences szerzetes lesz, Csíksomlyón is tanít.

A 17-18. század költészetét, elsősorban a kuruc énekeket megőrző legnevezetesebb egykorú énekeskönyvek egyike, a csíkszentléleki Bocskor János által összeírt Bocskor-kódex (1716–1739). Az énekeket Csíkszentléleken 1716–1739 között írta le, de néhány szöveg később került be. A kódexet a kolozsvári Lucian Blaga Egyetemi Könyvtár Kézirattárának gyűjteményében őrzik. A kézirat tartalmaz néhány máshonnan nem ismert éneket, amelyek szerzője valószínűleg maga Bocskor János, vagy talán édesapja, Bocskor Mihály. Ilyen az:

• Édes hazám, szánjad válásom...;

• Sem apám, sem anyám...;

• Sírva írt levelem...

Ezek a megkapó líraiságú énekek a Rákóczi-szabadságharc utáni évek hangulatát tolmácsolják: a bizonytalanság, az árvaság érzéséről, a kegyetlen ellenségtől hazájából kivetett bujdosó megpróbáltatásáról, honvágyáról vallanak. Nyelvük, előadásuk, szerkezetük leegyszerűsödött, versformájuk közel áll a népköltészetéhez. Bocskor János énekeskönyvének értékeire először Domokos Pál Péter hívta fel a figyelmet, akinek szándékában állt, hogy nyomtatásban is megjelentesse. Az első teljes kiadást az ő hagyatékából Csörsz Rumen István magyarországi zenekutató rendezte sajtó alá.