Kovács István

Kézdivásárhely, 1880. augusztus 21. – Kolozsvár, 1955. augusztus 15.

régész, muzeológus, numizmatikus

Középiskolai tanulmányait Kolozsvárt kezdte, Sepsiszentgyörgyön érettségizett 1898-ban, a Ferenc József Tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett 1902-ben. Pályáját az Erdélyi Nemzeti Múzeum gyakornokaként kezdte, 1906-tól annak osztályfőnöke. Strasbourgban és Berlinben az éremtanban szakosította magát 1907-1908-ban, ebből doktorált Etruria pénzrendszere című disszertációjával Kolozsváron 1910-ben. Tanár a kolozsvári Református Kollégiumban, 1913-tól a numizmatika egyetemi magántanára. Régészeti terepmunkáját és eredményeinek tudományos feldolgozását az első világháború szakította meg. 1916 nyarán orosz hadifogságba került, de omszki lágerparancsnoka lehetővé tette a város múzeumának tanulmányozását. 1918 nyarán került haza, majd 1920-tól a kolozsvári Ókortudományi Intézet munkatársa a 1938-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig. A korabeli Erdély tudományosságának modern felkészültségű úttörő régésze, főleg az őskori és korai népvándorláskori telep- és temetőkutatásokban és a római éremtanban alkotott jelentőset. Szaktanulmányai főleg az Erdélyi Múzeum, a Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából 1910-1919 és a Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából 1941-1944 című sorozatokban jelentek meg.

Művei, tanulmányok

Last updated