Nagy Imre

Csíkzsögöd, 1893. július 25. – Csíkszereda, 1976. augusztus 22.

székely festőművész

A budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult, majd 1924-ben visszamegy szülőfalujába és 1949-ig kizárólag ott él, alkot, a székely nép és táj művészeti megörökítője. 1949-től állandó lakhelyét Kolozsvárra helyezi át, de Zsögöd megmarad az állandó feltöltődés helyszínének. A nyarakat mindegyre ott tölti.

Háza egyszerű fatornácos parasztház, három egymásba nyitható szobával. Ehhez a festő 1963-ban toldotta a műtermet, ahol haláláig alkotott. Napi hat órán át dolgozott. Már túl a nyolcvanadik életévén, azt mondta, ha az Úristen még hét évvel megajándékozná, véghez tudná vinni minden vonalában, színében ki tudná teljesíteni stílusát. Munkásságának elismeréseképpen 1939-ben a Zichy Mihály grafikai díjjal, 1942-ben a Kolozsvári Művészeti Hetek nagydíjával, 1969-ben a Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége tiszteletbeli tagságával, 1957-ben a Román Népköztársaság Érdemes Mestere címmel, 1963-ban a Munka Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 1968-ban a Kulturális Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 1971-ben a Román Kommunista Párt 50. évfordulója érmével, 1972-ben a Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója érmével, 1973-ban az Augusztus 23. Érdemrend I. fokozata kitüntetéssel, 2005-ben pedig posztumusz Magyar Örökség díjjal jutalmazták.

Szülőháza kertjébe 1973-ban épült a galéria, a festőművész 80. születésnapjának tiszteletére. Az épület Nagy Imre halála után a festőművész képeinek állandó kiállítóhelye. Alkotásainak zöme közgyűjteményekben található: Csíki Székely Múzeum 6.546, Marosvásárhelyi Művészeti Múzeum 130, Magángyűjtemény, Magyarország 91, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy 69, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest 35, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 12, Kolozsvári Művészeti Múzeum 8, Bruckenthal Múzeum, Nagyszeben 4, Királyi Képtár, London 4, Románia Nemzeti Művészeti Múzeuma, Bukarest 4, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely 3, Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr 2, Kecskeméti Képtár 1, Városi Múzeum, Nürnberg 1, Városi Múzeum, Velence 1 db. Vallomása szerint "Színeket nem felfokozom – hanem – megpróbálom a természetet utolérni. Ritkán jelentkezik abba a ruházatba. Ezt kell kilesni, felfogni – no és megcsinálni. Aki a természetet elhagyta, ott is hagyhatta, mert nem is volt benne…" Noé bárkája felé című képe ihlette Kányádi Sándort ugyanezt a címet, és a "Nagy Imre festmény hátára" mottót viselő versének megírásra. A székely nép, a székely világ volt állandó témája. Kortársa volt Nagy Istvánnak, Gyárfás Jenőnek és Márton Ferencnek.

A festőművész hamvait az itt látható műterem külső falában helyezték el 1976 augusztusában; a szülőházban személyes dolgai, használati tárgyai, bútorai, könyvei láthatók. Külön figyelmet érdemelnek a szalmakalapjai, az utolsó két ceruzarajz önarcképe, valamint az állványon látható félbe maradt kompozíció.

A képzőművész önéletrajzi írása Följegyzések címen posztumusz jelent meg 1979-ben 353 oldalon. (Bukarest, Kriterion Könyvkiadó).

Művei

• Önarckép palettával (1956, Zsögöd)

• További önarcképek (1922, 1924, 1967, 1970, 1972, 1975)

• Anyám (1927)

• Szüleim (1927)

• Cigánylány (1925)

• Utcasarok (1928, Zsögöd)

• Zsögödi utca (1926)

• Apám (1930, Zsögöd)

• Lófürösztés (1932, Zsögöd)

• Ebéd (1931)

• Pihen a család (1930, Zsögöd)

• Akt (1930, Zsögöd)

• Rigó Manci (1935)

• Almaszedés (1937)

• Vihar (1957, Kolozsvár)

• Ilona (1958, Zsögöd)

• Apor Mária (olajfestmény), Kolozsvár, 1963 A Csíki Székely Múzeum tulajdona (lelt. sz. 1051)

• A bőség forrása (1959)

• Az én falum (1962, Zsögöd)

• Csűrök mögött (1959, Zsögöd)

• Az utolsó két ló (1965, Zsögöd)

• Krumpliszedők (1968, Kolozsvár)

• Noé bárkája felé (1967, Kolozsvár)

• Pihenés (1973, Kolozsvár)

• Régi temető (1969, Zsögöd)

• Macskák (1969, Kolozsvár)

• Nyár (1969, Zsögöd)

• Harangláb (1977, Kolozsvár)

• Öregasszony kotlóval (1973, Kolozsvár)

• Fürdés (1967, Kolozsvár)

• Avignoni kisasszonyok Zsögödön (1965)

• Nő bagollyal

• Pihenés (1965, Kolozsvár)

• Lány macskával ([1931], Zsögöd)

• Lányportré (1944, Zsögöd)

• Gróf Mikes Hanna (1932, Zsögöd)

• Lányportré (1931, Zsögöd)

• Varrónő

• Cili (Puskás Antónia) (1966, Kolozsvár)

• Gál Ferenc (1967)

• Kormos vize (1949, Zsögöd)

• Annus (N. I. nővére) (1930, Zsögöd)

• Ferenc bá (1925, Zsögöd)

• László Gyula (1973. április 14., Kolozsvár)

• Márton Áron (1969. november 27., Gyulafehérvár)

• Kányádi Sándor (1975. április 30., Kolozsvár

• Kós Károly (1969. április 15., Kolozsvár)

• Plugor Sándor (1964. április, Kolozsvár)

• Márkos András (1958. január, Kolozsvár

• Jézus Keresztelő Szent Jánossal

• Varró lány

• Répaszedők

• Szász konyha

• Zsögöd (1958, Zsögöd)

• Úz pataka (1940, Úz völgye)

• Akt pisztránggal (1966)

• Marokszedő székely asszony, é.n., akvarell, papír, 500×380 mm.

• Faunok tánca, é.n., papír, toll, 190×200 mm;

• Tavaszi felhők, 1953, o. v., 500×600 mm;

• Székely férfi, é.n., akvarell, papír, 500×350 mm

• Erdélyi falu, 1923, o. v., 590×790 mm.

• Női portré, é.n., rézkarc, 335×250 mm.

• Erdélyi táj pásztorokkal, é.n., o. v., 1000×870 mm;

Filmek

• Daczó Katalin–Berszán Árus György: Zsögödtől Zsögödig, Rubin Stúdió, Gyergyószentmiklós, 2006.

• Dékány István: A zsögödi gazda, D&D Produkció, Budapest, 2007.

Írások

• Nagy Imre - Följegyzések. Bukarest, 1979;

• Az úgy volt, hogy...hallák-e? Följegyzések. Útravaló-sorozat. Csíkszereda Kiadóhivatal. 2012;

• Zsögödi Nagy Imre - Följegyzések. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda, 2012;