László Ferenc

Sepsiszentgyörgy, 1873. június 28. – Kolozsvár, 1925. szeptember 16.

székely régész, néprajzkutató, meteorológus

A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett 1892-ben, a Ferenc József Tudományegyetemen természetrajz-földrajz szakos tanári diplomát és doktorátust szerzett 1896-ban. Tanársegéd az egyetemen, majd szülővárosában a Székely Mikó Kollégium tanára 1897-1925 között. Meteorológiai állomást szervezett 1898-ban; 1901-től a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa, 1920-1923 között a Székely Nemzeti Múzeum múzeum őre. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tagja. László Dezső egyházi író, László Endre jogász, László Ferenc jogász, László Kálmán mikológus, László Zoltán újságíró apja. László Attila régész nagyapja.

Kezdetben természetrajzi, majd néprajzi anyaggyűjtéssel foglalkozott, 1907-től régészeti ásatásokat végzett. Több mint két évtized alatt feltárta Háromszék őskori telepeit. Nemzetközi hírnévre tett szert 28 négyezer éves újabb kőkorszakbeli őstelep feltárásával Háromszék megyében; különösen erősdi és oltszemi ásatásainak voltak köszönhetőek a mükénéi kultúrát megelőző időszak festett edényeinek, kanalainak, idólumainak, csontszerszámainak és ékszereinek a Székely Nemzeti Múzeumba került leletei (ezek egy része menekítés közben a II. világháború alatt elpusztult). Az ásatásokat a Cambridge-i Egyetem Régészeti és Etnológiai Múzeuma is támogatta. Megvetette a Székely Nemzeti Múzeum néprajzi részlegének alapjait is, bevonva diákjait az anyaggyűjtésbe.

Jelentései, szaktanulmányai és ismeretterjesztő írásai szétszórtan jelentek meg a korabeli Székely Nemzet, Székely Nép, Székely Újság, Csíki Lapok, Vasárnap hasábjain, iskolai értesítőkben, naptárakban, a budapesti Archaeológiai Értesítő, Időjárás hasábjain.

Születésének századik évfordulója után került sor Táj és tudomány c. alatt válogatott írásainak gyűjteményes kiadására unokája, a szintén régész László Attila gondozásában és előszavával (1978). A kötetből kiemelendő tanulmányok: A kézdivásárhelyi ágyú-lelet. Igazi Gábor Áron-ágyú; A Székely Nemzeti Múzeum galambbúgos kapui; Az erősdi edények típusai. Ugyanitt Debreczy Sándor a pedagógusról, Kovács Sándor a botanikusról és meteorológusról, Gazda Klára a néprajzos-muzeológusról értekezik.

Munkái, tanulmányok

• Háromszék vármegyei praemykénei jellegű telepek. Sepsiszentgyörgy, 1911;

• Háromszék vármegyei praemykenaei jellegű telepek. Stations de l’époque pré-mycénienne dans le comitat de Háromszék. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, II, Kolozsvár, 1911., pp. 175–259;

• Négyezer éves kultúra emlékei Háromszék megyében. Sepsiszentgyörgy, 1911;

• Ásatások az erősdi őstelepen. Sepsiszentgyörgy, 1914;

• Ásatások az erősdi őstelepen (1907–1913). Fouilles á station primitive de Erősd (1907–1913). I. Közlemény, Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, V., Kolozsvár, 1914., pp. 279-417;

• Les types de vases peints d’Ariuşd (Erősd). Dacia, I, Bucarest, 1924 [1927]., pp. 1–27;

• Táj és tudomány. Válogatott írások (László Attila gondozásában és előszavával), Bukarest, 1978;