> For the complete documentation index, see [llms.txt](https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/llms.txt). Markdown versions of documentation pages are available by appending `.md` to page URLs; this page is available as [Markdown](https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/gagyi_laszlo.md).

# Gagyi László

Fintaháza, 1910. június 22. – Marosvásárhely, 1991. december 20.

*székely író*

Mint vidéki tanítócsalád szülötte korán megismerkedik a parasztság és a falusi értelmiség életével, ez művészetének fő élményforrása. Tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban és Nagyenyeden végzi, itt szerez tanítói oklevelet 1929-ben. Egy ideig Illyefalván, Nagysajón, később Marosvásárhelyen tanítóskodik. A Kemény Zsigmond Társaság tagja, a Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Ifjú Erdély közli írásait. 1949-től kiadói lektor, majd az Igaz Szó szerkesztője (1953–59) és könyvtáros. A Hét, Utunk, Igaz Szó, Művelődés, Előre, Vörös Zászló, Jóbarát munkatársa.

Irodalmi tevékenységét költői próbálkozásokkal kezdi a Brassói Lapok és az Ifjú Erdély diákmellékletében (1924), de érdeklődése csakhamar a próza, a novella felé fordul. Tizenkilenc éves, amikor Szomorúságok énekei címmel megjelenik első novelláskötete a sepsiszentgyörgyi Jókai-nyomda kiadásában (1929). Egykori kritikusa, [Jancsó Béla](https://github.com/siculia/szekelyfold-hires-emberei/tree/f35995688bd9fcf10d6d16300f5d8ec64422535c/Hiresszekelyek/jancso_bela.md) szerint „Még medrüket meg nem talált áradások ezek az írások \[...], de nagy biztatásként már látszik belőlük: a szembenézés a mai élettel és annak problémáival.” Ő is csatlakozik az Erdélyi Fiatalok valóságkutató mozgalmához; cikkeket közöl a tanítóság helyzetéről és időszerű feladatairól, novellával szerepel az Új arcvonal című antológiában (1932). Egyik előadója a vásárhelyi találkozónak. 1938-tól részt vesz az Erdélyi Helikon marosvécsi megbeszélésein.

Kovács János szerint a Bánataratók című első regénye 1934-ban még „Jókai és Szabó Dezső hatásának különös keveredése”; túlteng benne a romantika és líraiság, a harsány verbalizmus és szónokias moralizálás, ami nagymértékben csökkenti a korabeli falura és a falusi értelmiség népmentő szerepére vonatkozó írói mondanivaló hitelét. Második regénye, A kiválasztottak (1938) már szervesen beletartozik a népi írók második nemzedékének valóságfeltáró mozgalmába: romantikus túlzásai ellenére is lényegében reális, leleplező erejű képet nyújt az 1930-as évek erdélyi falujáról s a nép körében elterjedt szekták lélektorzító következményeiről. Az 1940-es évek elején írt egyes novelláiban (Májusi fagy, A cseléd, A sáska, Vadrózsa) a realista ábrázolás hagyományos útját követi, másokban pedig – kissé [Tamási Áronhoz](/szekelyfold-hires-emberei/tamasi_aron.md) hasonlóan – mese és valóság, líra és epika sajátos ötvözetét teremti meg (Burkus háború, Szerelem). E törekvésének jelentős nagyepikai eredménye a Pillangó Zsuzsika című regény (1941), addigi s egyben egész pályafutásának tartalom és forma tekintetében egyaránt legsikerültebb alkotása. „Levegője van regényének” – írja megjelenésekor Kovács György –, „valóban él benne a figurákon kívül maga a falu is, a regényszereplők életközössége; kibontakoznak a gondok, töprengések, melyek emésztik a falu életét, s kiválnak a könyvből azok a furcsa, elnyomorodott emberi jellemek, melyeket ez a gonosz paraszti sors nevelt.” A regény komor hangulatvilága – különösen a fiatal parasztlány reménytelen és tragikus szerelmének ábrázolásában – a népballadákra emlékeztet; bensőséges hangú előadásmódja éppúgy, mint nyelvének költőisége, az író legjobb művészi erényeiről tanúskodik. Ezeket az erényeket mint regényíró a második világháború után kevésbé tudja kamatoztatni (Fekete angyal, Tanárok), viszont két történelmi tárgyú regényével (A hadnagy esküje, A tábornok) ismét figyelemreméltót alkot.

Művészi tehetségének igazi területe ebben az időszakban mégsem a regény, hanem a novella; olyan írásai, mint az Ilvai pisztrángok, a Napfényes öböl, A tenger varázsa, jellegzetesen lírai-romantikus hangulati elemekben gazdag novellatermésének emlékezetes darabjai. A lírai hangú próza jellegzetes képviselője az erdélyi magyar elbeszélő irodalomban.

## Munkái

* Szomorúságok énekei (novellák, Sepsiszentgyörgy 1929)
* Bánataratók (regény, Marosvásárhely 1934)
* Szegény kicsi bojtár (balladajáték, társszerző Nagy Jenő,   Marosvásárhely 1937)
* A kiválasztottak (regény, Kolozsvár és Budapest 1938)
* Pillangó Zsuzsika (regény, Kolozsvár és Budapest 1941)
* Nehéz órák (regény, Kolozsvár 1943)
* Tiszta út (tanulmány, a marosvásárhelyi tanfelügyelőség kiadványa, 1946)
* Fekete angyal (regény, Marosvásárhely 1947)
* A korbács (kisregény, 1949)
* A hadnagy esküje (regény, Marosvásárhely 1955, 1959)
* Ilvai pisztrángok (novellák, 1955)
* Tanárok (regény, Marosvásárhely 1956)
* A belga nyúl (vígjáték, bemutatva Kolozsvár 1956)
* A két testvér (elbeszélések, 1956)
* Emlékezetes nap (novellák, Marosvásárhely 1956)
* Vadrózsa (novellák, Marosvásárhely 1957)
* Vidéki Hamlet (novellák, Marosvásárhely 1958)
* Díszvacsora (vígjáték, Marosvásárhely 1962, románul is)
* Holdfényes öböl (karcolatok, 1964)
* A tábornok (regény, 1970)
* A kiválasztottak – Pillangó Zsuzsika (új kiadás, Kovács János előszavával, RMI 1969)
* A tenger varázsa (novellák, 1975)
* Doktor Fürge rendel: alvástól ébredésig (mesenovella, Soó \* Zöld Margit illusztrációival, 1975)