Bartha Lajos

Aranyosgyéres, 1902. március 12. – Budapest, 1971. augusztus 10.

vegyészmérnök, timföldtechnológus, a mosonmagyaróvári timföldgyár első vezetője

A Műegyetemen 1927-ben végzett vegyészmérnökként és még a nyáron munkába állt az Alumíniumérc Bánya és Ipar Rt.-nél. Először a gánti bauxitbánya laboratóriumában dolgozott, majd Bodajkon. A vállalat budapesti kísérleti laboratóriumában több fontos kísérletben vett részt. Hiller József, az Aluérc vezérigazgatójának kérésére 1932 februárjában kiutazott Németországba, hogy elsajátítsa a timföldgyártás technológiáját.

Hazatérve Magyaróvárra költözött, és már helyi lakosként irányította a timföldgyár építését. Kezdetben cégvezető volt, 1934 szeptemberétől üzemvezető főmérnök, 1940 júniusától helyettes igazgató, majd 1941 márciusától igazgató. Szakmai tudásának elismeréseként a magyaróvári gyár vezetése mellett 1941-ben megbízták az almásfüzitői üzem építésével és irányításával is. A súlyos beteg Hiller József vezérigazgatót 1944. április 14-én Mauthausenbe hurcolták, ahol meghalt, munkakörét a gyakorlatban Bartha Lajos vette át.

A Munka Érdemrend bronz fokozatával 1954-ben tüntették ki. 1954. december 1-jétől a Nehézipari Minisztérium Alumíniumipari Igazgatóságán dolgozott, mint műszaki osztályvezető. 1955-ben a Vegyipari és Energiaügyi Minisztériumban az alumíniumipari vállalatok műszaki kérdései foglalkoztatták. Az Alumíniumipari Tervező Intézetben az almásfüzitői gyár nagybővítésének létesítményi főmérnökeként 1959-ben részt vett a gyár bővítésében és korszerűsítésében, ami a magyar timföldgyártást világszintre emelte. Vezetésével valósult meg Magyarországon a légkeveréses eljárás, úgyszintén a vanádium-pentoxidtermelés. Évekig a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem előadója is volt, Szakcikkei főleg a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. Emléktábláját születésének 100. évfordulóján avatták föl a mosonmagyaróvári Timföld és Műkorund Rt. bejárata mellett.

Munkái

• Timföldipari gépek. Budapest. 1953;