Konsza Samu

Konsza Samu

Nagybacon, 1887. december 15. – Sepsiszentgyörgy, 1971. szeptember 15.

pedagógus, nyelvész, néprajzkutató

Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban végezte, 1913-ban a budapesti egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári oklevelet. 1912-től, első világháborús katonai szolgálatának megszakításával, a szászvárosi Kun Kollégiumban tanított, 1925-től a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, ahol 1948-ig tanár (1943-44-ben igazgató), 1948 és 1957 között nyugdíjas tanárként könyvtáros volt.

Nagybacon nyelvjárása (Budapest, 1916) című doktori értekezését a Magyar Nyelvőrben (1916-18) néhány nyelvjárási tanulmánya, majd az EME Vándorgyűlésének Emlékkönyvében (1934), az Erdélyi Múzeumban (1938-39) és a Művelődésben (1968) főként népköltészeti közleményei követték. Ifjúkori gyűjtését kiszélesítve, 1927-től diákjainak bevonásával Kovászna megye jó részére kiterjedő gyűjtőmozgalmat szervezett. Ennek eredménye három évtized múlva a Háromszéki magyar népköltészet több mint 60 helységből 1675 népköltészeti alkotással (mesék, balladák, dalok, gyermekjátékok, lakodalmi költészet, köszöntők, mondókák, táncszók, közmondások, találós kérdések, írott versek) a mai napig a romániai magyar folklór egyik leggazdagabb és legátfogóbb megyei gyűjteménye. Ennek mese-fejezetéből állította össze utóbb A szegény ember kincse című népszerű válogatását. Konsza Samut 80 éves korában volt iskolájának diákjai Gyökerek című lapjuk emlékszámával ünnepelték.

Munkái

• Háromszéki magyar népköltészet. Marosvásárhely, 1957;

• A szegény ember kincse. Háromszéki magyar népmesék. Ifjúsági Könyvkiadó. Bukarest, 1969;