Tompa László

Betfalva, 1883. december 14. – Székelyudvarhely, 1964. május 13.

székely költő, műfordító

Elemi iskoláit Segesváron, a gimnázium alsó osztályait Székelykeresztúron végezte, majd Nagyszebenben érettségizett. 1902–1907 között elvégezte a jogot Kolozsváron. Itt jelent meg nyomtatásban első verse az Egyetemi Lapok-ban.

Az egyetem elvégzése után Székelyudvarhelyre került közigazgatási gyakornoknak, 1918-ban vármegyei főlevéltárosnak nevezték ki. Az első világháborút a városban vészelte át, mert egy gyermekkori sérülése miatt nem sorozták be. 1919-től ő szerkesztette a helyi Székely Közlöny című lapot.

1920-tól kezdve több verse és műfordítása jelent meg Marosvásárhelyen, a Zord Idő című irodalmi lapban. Ebben az évben megnyerte a Zord Idő verspályázatát az Idegen falusi fogadóban című versével. Költeményei megjelentek az Erdélyi Szemle, a Napkelet, a Pásztortűz, az Ellenzék illetve az Erdélyi Helikon című lapokban. 1929-ben megkapta az Erdélyi Helikon nagydíját, 1941-ben a Baumgarten-díjat. 1943-ban lemondott a lapszerkesztésről és nyugdíjaztatását kérte, de 1944-ben elvállalta egy évre a magyar irodalom tanítását a székelyudvarhelyi gimnáziumban. 1955-ben kitüntették a Román Népköztársaság Állami Díjával.

Műfordítóként többek között Hans Christian Andersen, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Hebbel, Hölderlin, Gottfried Keller, Nikolaus Lenau, Eduard Mörike, Rainer Maria Rilke, Friedrich Schiller, Theodor Storm és Stefan Zweig műveit tolmácsolta.

Kötetei

• Erdély hegyei között, 1921;

• Éjszaki szél, 1923;

• Ne félj, 1929;

• Hol vagy, ember? 1940

• Tompa László válogatott versei.. Erdélyi Szépmíves Céh. Kolozsvár 1944.

• Válogatott versek. Székely Könyvtár. Hargita Kiadóhivatal. Csíkszereda. [?];