# Nyirő József Székelyzsombor, 1889. július 28. – Madrid, 1953. október 16. *székely író, katolikus pap, politikus, újságíró* Nyirő József 1889-ben született Székelyzsomboron, Nyirő Mihály és Incze Amália gyermekeként. Édesapja a helyi római katolikus elemi iskola igazgatója volt. Józsefnek később még három testvére született. Tízéves volt, amikor édesapja elhunyt.Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1907-ben érettségizett), majd a gyulafehérvári papnevelő intézetben és a bécsi Pázmáneumban tanult teológiát és filozófiát. 1912-ben teológiai doktorátust szerzett a katolikus egyházi autonómiáról szóló latin nyelvű disszertációjával. Ugyanebben az évben Nagyszebenben szentelték pappá. Először Nagyszebenben, majd 1914-től 1915-ig Besztercén oktatott hittant, később a Kolozs vármegyei Kide község plébánosa lett. 1919-ben, nem sokkal azután, hogy Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből, és feleségül vette az alsórákosi Bedő Ilonát. Házasságukból három gyermek született. A papi rendből való távozása után a Római katolikus egyház – az akkori szokásnak megfelelően – kiközösítette. Először Kidén bérelt malmot, hogy fenntartsa magát és családját, majd a következő tíz évben a kolozsvári Keleti Újságnál dolgozott újságíróként. 1920-ban a Haldoklik a székely című novellájával megnyerte a Zord Idő pályázatát, majd az Ellenzék novella-pályázatán első díjat kapott az Értelek virág és a Rapsonné rózsája című elbeszélése. 1923 és 1924 között a kolozsvári Pásztortűz című irodalmi és közművelődési folyóirat főszerkesztője volt. Az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója, az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja volt. 1924-ben jelent meg Jézusfaragó ember című novellagyűjteménye, amely sikert aratott mind Erdélyben, mind pedig Magyarországon. 1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa lett, közben Kacsó Sándorral, Szentimrei Jenővel, [Tamási Áronnal](/szekelyfold-hires-emberei/tamasi_aron.md) együtt bekapcsolódott a [Benedek Elek](/szekelyfold-hires-emberei/benedek_elek.md) körül tömörülő székely irodalmi körbe. 1931-ben visszavonult gazdálkodni a Nagy-Küküllő megyei Alsórákos községbe, ahol nyolc hold földet örökölt. Később Székelyudvarhelyen épített házat és teremtett otthont családjának, és csak több év múlva tért vissza a Keleti Újsághoz, amelynek 1939-42 között felelős szerkesztője lett. Darabjait 1945 és 1988 között nem játszotta hivatásos társulat. Ezt követően a Színházi Adattárban nyolc premierjét regisztrálták. 1940-ben Corvin-koszorúval ismerték el munkásságát. 1941-ben, a második bécsi döntést követően behívott erdélyi képviselőként a magyar országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött. Az Erdélyi Párt képviseletében ült a parlamentben. 1942-43-ban a jobboldali Magyar Erő című képes hetilapot szerkesztette, 1944-ben a Magyar Ünnep című, szintén jobboldali lap főmunkatársa volt. 1946–1949 között a Magyar Harangok társszerkesztője volt. Részt vett az 1947. augusztus 19–20-án tartott menekült képviselők altöttingi országgyűlésén. Kisbarnaki Farkas Ferenc menekült-kormányában (amely lényegében árnyékkormánynak tekinthető) 1947. augusztus 20-tól 1949 eleji lemondásáig nemzetnevelési miniszteri posztot töltött be. Az országgyűlés határozatairól Máté Imrével közösen tájékoztatta a volt kormányzót, Horthy Miklóst. Rajk László belügyminiszter 1947-ben sikertelenül kéri háborús bűnöskénti kiadatását a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól. 1948-tól 1951-ig a Münchenben megalakított Magyar Újságírók Külföldi Egyesülete és az ugyanott alapított Magyar Kulturális Szövetség első elnöke lett. Első szépirodalmi kísérlete, a Beöltözés című rajz a Nagyasszonyunk katolikus leánylapban jelent meg 1909-ben, ezt több szépirodalmi munka követte az Élet, a Katholikus Szemle és a gyulafehérvári Közművelődés hasábjain. Pályadíjakat nyert novelláinak sikere után, 1924-ben a Jézusfaragó ember című novelláskötetével hívja magára a figyelmet. Az ekkoriban szerveződő erdélyi magyar irodalmi életben új tárgykörrel, az egyszerű székely ember világának ábrázolásával jelentkezett, s szecessziós stílusának népnyelvbe ágyazott színpompájával frissítő hatást gyakorolt a korabeli magyar irodalomra. Ebben a világban otthonosan mozog az író, belülről ismeri alakjait, azok nehéz életét, a természettel való összeforrottságát, drámai küzdelmét a megmaradásért, babonás hiedelmekkel átszőtt lelkületét. A Székelyföldnek és lakóinak mélységes szeretete, aggódó féltése fonja egységbe mindazt, ami ebből a világból irodalommá varázsolódik át. Jancsó Béla szerint új korszak kezdődött vele az erdélyi magyar prózában. Benedek Marcell így jellemzi: > „Új, erőteljes, színpompás nyelvet hozott. Prózája dúsan rakott képekkel, hasonlatokkal, meglepő monumentális szépségekkel \[...] Alakjai együtt lélegzenek a havasok fiaival és köveivel, s e kozmikus kapcsolatok motiválják gazdag fantáziáját, meseteremtő készségét, balladás titokzatosságát.” A kritika azonban nem hallgatja el, hogy stílusa olykor modoros, dagályos, alakjai megrajzolásánál lélektani következetlenségek adódnak, írásaiban kísért a romantizáló hajlam. Az író romantikus alkatából eredően elbeszélései java részében tragikus emberi sorsokat ábrázol mély együttérzéssel. A drámai helyzetet vagy a tragédia bekövetkeztét a vihar kitörését megelőző pillanat mesteri érzékeltetése készíti elő. A sok megrázó és felemelő mozzanatot tartalmazó első novelláskötet szolgált alapul az 1939-ben elkészült, a Emberek a havason című filmhez is. Majdnem tíz év telik el az újabb novelláskötet megjelenéséig. Az 1933-ban megjelnent Kopjafák kerete komor, szomorú történeteket fog egybe. Kopjafák alatt alusszák örök álmukat az elbeszélések szereplői. A kötet egyetlen főhőse a halál, egy-egy prózában írt ballada minden novella. Ezek egy részének címe sincs, sorszám jelzi, hogy újabb életnek vetett véget a halál. De tragikus sorsú alakjai mindig a népi és általános emberi léleknek mély és igaz megérzéséről tanúskodnak. Legértékesebb novellái a természetet, a havasok világát ábrázolják. A Havasok könyve (1936) hősei egyszerű pásztorok, favágók, szénégetők, akik együtt élnek a természettel. Csodálatos kapcsolat alakul ki ember és táj között: a székelyek kemény harcot vívnak a betevő falatért. A halál mintha állandóan közöttük járna, nem félik, az élet természetes tartozékának tekintik. A havas igazi urai tulajdonképpen az erdei vadak. Több elbeszélés szereplője a farkas: a ragadozó ösztön ébredését a szerző úgy írja le, hogy abból az ember szégyene is kiolvasható. A kötet huszonnégy elbeszélését keretként fogja át a havasi esztendő. Az őstermészettől még el nem szakadt emberrel együtt lélegzik az erdő ragyogóan színes őszével, titokzatosan hallgatag teleivel, sodró tavaszával. Az író varázslatos képessége a természet megelevenítése. Dsida Jenő így ír e könyvről: > "Megszületett a székely dzsungel-könyv. A mi madaraink énekelnek benne fülünknek ismerős dalokat, a mi állataink beszélnek anyánktól tanult, édes nyelven, megértjük a székely ősvadon zúgását, a hulló fenyőtoboz zaját, a bokrok és a fák minden parányi neszét. Sírni lehet a gyönyörűségtől." Bár alkatának legjobban a novella felelt meg, életművének nagyobbik része regény. A kritikusok véleménye szerint társadalmi és történelmi regényei felépítésükben maguk is jórészt novellafüzérek. Az Isten igájában című, 1926-ban megjelent regénye harminc évet ölel át Harghitay József életéből, aki kedve ellenére pap lett, de az 1918-as forradalom idején leveti a reverendát és megházasodik. A regény önéletrajzi fogantatású, még ha nem is tér ki az eredeti pályakezdésre. Az író tollát az a szándék vezeti, hogy igazolja, miért és miként jutott el az aposztata sors vállalásához, megrajzolva belső vívódásait és helyes útra térését. A sibói bölény című, 1929-ben megjelent történelmi regény két központi alakja Habsburg II. József, a kalapos király, és az idősebb Wesselényi Miklós. A kettejük közti harc eleve reménytelen. A cselekmény bonyolításában nagy szerepet játszanak a babonás félelmek, a látomások, szenvedélyek. Mind a két fél önmagában hordja tragikumát: a császár nagyra törő eszméi elbuknak, mert nem törődik a hagyományok, a szokások, az anyanyelv erejével, s társtalanná válik; a zsibói főúr pedig szenvedélyes szerelmek rabja, aki nem tud a nemzeti ellenállás hősévé válni. Reményik Sándor ezzel a regénnyel kapcsolatban megjegyzi, hogy a szerző ott a legvonzóbb, ahol munkájából „örök emberi és nemzeti szimbólumok emelkednek a mai Erdély horizontjára is”. Ugyancsak történelmi tárgyú a Siculicidium 175. évfordulójára megjelent Madéfalvi veszedelem 1939-ben. A mozaikokból összeálló történelmi freskó inkább színes krónika, mint regény, illetve politikai nyilatkozat: a szélsőjobboldali nézetek melletti állásfoglalás. Nyirő József regényeiben is a havasok világában mozog a legotthonosabban. Uz Bence című 1933-ban megjelent művében a híres tréfacsináló Bence túljár az úri vadászoknak, az állam embereinek eszén, kalandor vállalkozásokba kezd, keresztet ácsol, sőt imádkozni tanítja a medvét. A regényhős szép emberi tulajdonságok hordozója is: hatalmas fizikai erő, életrevalóság, tréfálkozó kedv, a szegényekkel való együttérzés, segítőkészség jellemzi. A főszereplőben az író a székely nemzetideált festette meg, azon vonásokat emelte ki, amilyennek népét látni szerette volna. A havasok lábánál meghúzódó székely falu képe rajzolódik ki *Az én népem* és a *Halhatatlan élet* című regényekben is. A kisebbségi sorsban, nehéz gazdasági viszonyok közepette vergődő nép mindennapjai elevenednek meg lapjaikon. Az első regényben mindaz, ami a faluban történik, az új református lelkész köré fonódik. Botár Béla sokáig vergődik az események sodrában, míg végül a nép szívébe fogadja. A lélekrajz ebben a regényben a leghitelesebb. Jól megrajzolt alak a renegáttá vált felekezeti tanító: az író hitelesen ábrázolja eltévedésének útját, de a visszavezető lépcsőket is. A regény kicsengése optimista, szereplőit a szinte elviselhetetlen körülmények nem tudják megtörni, az anyanyelven oktató egyházi iskola épülőben van. Az élet halhatatlanságára utaló másik faluregény is a munka, a családiasság, az összetartás eposza. Főhőse, Bojzás Küs Dani középiskolában pallérozott szántó-vető gazda, aki a faluja életét éli. Gyermekével folytatott párbeszédei népi tapasztalatokból táplálkozó derűlátást sugároznak, Tamási Áron novelláira emlékeztető „feleselő” modorban. A Nyirőre annyira jellemző tragikus események ebben a regényben is jelen vannak, de napfényes jelenetek szomszédságában. Az író erdélyi korszakának utolsó alkotása a Néma küzdelem című, 1944-ben megjelent történelmi regény. Ebben új területet jár be: a Mezőséget. A pusztuló szórványmagyarságról fest lehangoló képet a századfordulót megelőző időből. Visszanéz a törökök és tatárok dúlásaira, melyek következtében a magyar lakosság meggyérül, temploma, sírkertje is odavész. Csak egy megmentett harang kongatása ad még erőt a megmaradásra. A regény szövete reális elemekből alakul, nem ritkák a tudományosan elemző részletek. Magával sodró stílusa külön fejezete a magyar irodalmi nyelvezetnek. Játékos fordulatok, ízes tájnyelvi elemek, szólásmondások együttes jelenlétéből adódik az írói egyéniséget meghatározó kifejezésmód. A kelet-európai változások után szertefoszlik az életművét megbélyegző politikai légkör is. Könyvei sorozatban jelennek meg Magyarországon és Romániában is. Az emigrációban 1950-ben Madrid közelébe költözött, itt írja *A zöld csillag* és az 1951-ben megjelent *Íme, az emberek* című regényeit, amelyekben részletesen feldolgozta a menekülttáborban szerzett élményeit. Küzdelem a halállal című utolsó írásában a szülőföldje iránti nosztalgiáját írja meg. A Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársaként politikai kommentárokat írt, és aktív szerepet vállalt az emigráció munkájában. A magyar emigráció felkérésére és támogatásával 1952-ben részt vesz a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadó megalapításában, ugyanebben évben a Magyar Szabadság Mozgalom társelnökévé választották. Hosszas betegség után – mialatt ismét az egyházi közösség tagja lett – 1953 októberében hunyt el egy madridi klinikán. Közkeletű tévedés, hogy élete végén kolostorba vonult volna, bűneiért vezekelve. Síremléke a madridi Almudena temetőben áll. ## Művei * Jézusfaragó ember (elbeszélések). Budapest, 1924; * A sibói bölény (regény, I-II.,) Kolozsvár, 1926-1929; * A gyilkos (novella). In: Erdélyi Helikon. Újévi szám, III. évolyam, 1. szám, 1930. január. Erdélyi Szépmíves Céh. Cluj-Kolozsvár, 1930., pp. 7-11; * Vér a párnán (novella). In: Erdélyi Helikon. Újévi szám, III. évolyam, 1. szám, 1930. január. Erdélyi Szépmíves Céh. Cluj-Kolozsvár, 1930., pp. 200-202; * Isten igájában (regény). Kolozsvár, 1930; * [Orbán Balázs](/szekelyfold-hires-emberei/orban_balazs.md) síremléke. In: Pásztortűz 1932. 192; * [Orbán Balázs](/szekelyfold-hires-emberei/orban_balazs.md). In: Keleti Újság. 1932. május 26-27; * Égeni úr, az asztalos (novella). In: Edélyi Helikon. 1933. január. VI. évfolyam, 1. szám, Erdélyi Szépmíves Céh. Cluj-Kolozsvár, 1933., pp. 43-49; * Anikó a zárdában. In: Edélyi Helikon. 1933. január. VI. évfolyam, 1. szám, Erdélyi Szépmíves Céh. Cluj-Kolozsvár, 1933., pp. 358-363; * Úgy-e mondtam Károly? In: Edélyi Helikon. 1933. január. VI. évfolyam, 1. szám. Erdélyi Szépmíves Céh. Cluj-Kolozsvár, 1933., pp. 697-700 * Kopjafák (elbeszélések). Kolozsvár, 1933; * Uz Bence (regény). Székelyudvarhely, 1933; * [Orbán Balázs](/szekelyfold-hires-emberei/orban_balazs.md) szülőfalujában. In: Keleti Újság. 1933. szeptember 15; * Az én népem (regény). Budapest, 1935; * Székelyek (novellák). Kolozsvár, 1936; * Havasok könyve (elbeszélések), Budapest, 1936; * Júlia szép leány (színmű). Budapest, 1939; * Madéfalvi veszedelem (regény), Budapest, 1939; * Halhatatlan élet (regény). Budapest, 1941; * Az elszántak (elbeszélések). Budapest, 1943; * Néma küzdelem (regény). Budapest, 1944; * A zöld csillag. Madrid, 1950; * Íme az emberek. Madrid, 1951; * Mi az igazság Erdély esetében (tanulmányok), Cleveland, 1952; * A megfeszített (irodalmi filmforgatókönyv, Youngstown, 1978?; * Leánykérés a havason (elbeszélések. Pomogáts Béla bevezetőjével), Budapest, 1989; * Áldoztatás a havasban (elbeszélés). Agape minikönyvek sorozat, Novi Sad, 1991; * Havasi tragédia (elbeszélésék, publicisztikai írások). Budapest, 1995; * Madéfalvi veszedelem. Szukits Könyvkiadó, Szeged, 1995; * A Megfeszített (drámák és misztériumjátékok). Budapest, 1999; * Hull immár a fenyőtoboz (válogatott novellák) Marosvásárhely, 2003; * Arénába űzve. (önéletrajzi vallomások; szerk., utószó Medvigy Endre)- Kairosz kiadó, Budapest, 2006; * Máté, a kutya (sorozatcím: Magyar írók állattörténetei.) Budapest, 2008; * A csillagig érő emberek (száztíz elbeszélés). Budapest, 2009; * Hűség és áldozat. Nyirő József füveskönyve. (vál., összeáll. Papp Csaba). Lazi kiadó, Szeged, 2012; * Karácsony a havason. (szerk. Hunyadi Csaba Zsolt). Lazi kiadó, Szeged, 2013; * Életet tanultunk. (szerk. Hunyadi Csaba Zsolt). Lazi kiadó, Szeged, 2014; * Székely tragédia. (szerk. Hunyadi Csaba Zsolt). Lazi kiadó, Szeged, 2014; ## A művei alapján készült filmek * Uz Bence. (magyar film, rendezte Csepreghy Jenő. 73 perc), 1938; * Emberek a havason. (magyar film, rendezte: Szőts István. 103 perc), 1942; ## Tagság * A Európai Irodalmi Társaság magyar tagozatának tagja, 1942; ## Díjai * Corvin-koszorú, 1940; * Magyar Örökség díj, 2002; --- # Agent Instructions: Querying This Documentation If you need additional information that is not directly available in this page, you can query the documentation dynamically by asking a question. Perform an HTTP GET request on the current page URL with the `ask` query parameter: ``` GET https://siculia.gitbook.io/szekelyfold-hires-emberei/nyiro_jozsef.md?ask= ``` The question should be specific, self-contained, and written in natural language. The response will contain a direct answer to the question and relevant excerpts and sources from the documentation. Use this mechanism when the answer is not explicitly present in the current page, you need clarification or additional context, or you want to retrieve related documentation sections.