Soó Rezső
Székelyudvarhely, 1903. augusztus 1. – Budapest, 1980. február 10.
székely botanikus, egyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia tagja
A kolozsvári Piarista Gimnáziumban tanult, majd Eötvös-kollégistaként a budapesti Tudományegyetem hallgatója lett. 1925-ben kitűnő eredménnyel tette le tanári szakvizsgáját és doktorátust szerzett. Értekezése a szezonpolimorfizmus problémájának teljesen új megoldását adta azzal, hogy rámutatott a növénytársulások szelekciós szerepére a fajkeletkezésben. 1925-től 1927-ig a berlini Collegium Hungaricum tagjaként Berlin–Dahlemben dolgozott a világ akkori első számú növényrendszertani műhelyében. Itt az orchideakutatás legnagyobb szaktekintélyeitől tanult, majd Kellerrel közösen megírták Európa orchideáinak rendszertani monográfiáját (Berlin, 1930–1940), amely azóta is alapműnek számít. 1927-ben jelent meg Kolozsvár geobotanikai monográfiája, amely a Kárpát-medence területéről a legelső ilyen nagyszabású munka.
1927 és 1929 között a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet adjunktusa. Itt indította meg Magyarország növénytársulásainak rendszeres kutatását, és hazánkban elsőként mikroklíma-méréseket végzett. 1929 végén nyilvános rendkívüli tanárként elnyerte a debreceni egyetem növénytani tanszékét. Megszervezte az egyetemi növénytani intézetet és a botanikus kertet. Intézetével megalapította a világszerte híressé vált debreceni cönológiai iskolát, ahonnét a tehetséges geobotanikusok több generációja került ki keze alól. Megindította az első magyar ökológiai folyóiratot, az Acta Geobotanica Hungarica-t. 1940 őszétől a kolozsvári egyetem növényrendszertani tanszékének vezetője, valamint a botanikus kert és az Erdélyi Múzeum növénytárának igazgatója, jeles munkatársai és tanítványai voltak itt, köztük Csűrös István, Nyárády Erazmus Gyula és Nyárády Antal. 1940–44 között a kolozsvári egyetemen a növényrendszertani tanszéket, a botanikus kertet és az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytárát vezette. A debreceni tudományegyetem növénytani tanszékének vezetőjeként megalapította és vezette a debreceni cönológiai (és ökológiai) iskolát, amely a magyarországi növényföldrajz és fejlődéstörténet vonatkozásában úttörő volt. 1945-ben visszatért Debrecenbe, és újra átvette régi intézetét. 1947-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1951-től rendes tagja. 1951-ben és 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Alkotó tevékenységének három kiemelkedő munkája, a Növényföldrajz (1945), a Jávorka Sándorral közösen írt A magyar növényvilág kézikönyve (1951) és a Fejlődéstörténeti növényrendszertan (1953). 1955-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékének vezetőjévé, valamint az egyetemi botanikus kertnek az igazgatójává nevezték ki. Innen szervezte és irányította Zólyomi Bálinttal együttműködve a magyar növénytakaró növénycönológiai kutatását és térképezését. 1969-ben nyugalomba vonult, s idejét élete fő művének, a Magyar flóra- és vegetáció rendszertani, növényföldrajzi kézikönyve (1964–80) című hatkötetes hatalmas munkának szentelte.
Széles körű általános műveltsége és a művészetekhez való értő vonzódása révén nem csak a természettudományok területén hatott, hanem társadalmi tevékenysége, közéleti aktivitása a bölcsésztudományok területén is nyomot hagyott. A debreceni Ady Társaság elnöke, a falukutató mozgalom lelkes támogatója, a kisgrafikának nemcsak nemzetközi hírű gyűjtője, hanem avatott műkritikusa is volt.
Több mint 660 publikációt, köztük 30 könyvet írt a botanika számos területén, szerepelnek köztük tan- és kézikönyvek, nómenklatúra, botanikatörténet, bibliográfia.
Művei
F. m. Geobotanische Monographie von Kolozsvár (Debrecen, 1927);
Monographie und lconographie der Orchideen Europas… (társszerző, Berlin, 1930-1940) (Nachdr. 1972);
Floren und Vegetationskarte des historischen Ungarns (Debrecen, 1933);
A Mátra hegység és környékének flórája (Debrecen, 1937);
A Tiszántúl flórája (Debrecen, 1938); A Székelyföld flórájának előmunkálatai (Kolozsvár, 1940);
A Székelyföld flórája (Kolozsvár, 1943);
Magyar Flóraművek (I-III., VI-VII., Debrecen és Kolozsvár, 1937-1949);
Kolozsvár és környékének flórája (Kolozsvár, 1941-44);
Növényföldrajz (Bp., 1945, 1965): Az Erdélyi Mezőség flórája (Debrecen, 1949);
Közép-Erdély erdei növényszövetkezetei és azok jellemző fajai (Sopron, 1948);
A magyar növényvilág kézikönyve Jávorka Sándor, Soó, Rezső. I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest, (1951).
Fejlődéstörténeti növényrendszertan (Bp., 1953);
A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve Soó, Rezső. I-VII. Akadémiai Kiadó, Budapest, (1964-1985);
Magyar Flóra (Növényhatározó, II. köt. 4. kiad. Bp., 1968);
Bibliographia synoecologica scientifica hungarica, 1900-1972 (Bp., 1978). – Irod. Máthé Imre: S. R., 1903-1980 (Botan. Közl., 1980);
Zólyomi Bálint: S. R., 1903-1980 (Magy. Tud., 1980);
Priszter Szaniszló: S. R. botanikai munkásságának bibliográfiája (A magyar flóra… kézikönyve VII., Bp., 1985);
Simon Tibor: S. R. 1903-1980 (Egy. L., 1980. 3. sz.);
Simon Tibor: A magyar flóra kézikönyve (Tudomány, 1986).
Növényföldrajz. Egyetemi tankönyv Soó, Rezső. Tankönyvkiadó, Budapest, (1963).
Kárpáti Zoltán: Növényhatározó II. Magyar Flóra: Harasztok – virágos növények Soó, Rezső. Tankönyvkiadó, Budapest, (1968).
Last updated