Bodola Lajos ifj.

Sampierdarena, Olaszország, 1859. október 9. – Budapest, 1936. június 28.

székely geodéta mérnök, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja

Gábor Áron ágyúöntő műszaki munkatársa, Bodola Lajos bányamérnök fia. Olaszországból 1879-ben jött Magyarországra szüleivel. 1885-ben végezte el tanulmányait a József Műegyetemen, majd a hídépítéstani tanszéken lett tanársegéd. 1888-ban szerzett magántanári képesítést, 1893-tól adjunktusként tevékenykedett. 1894-től ny. rk. tanár, 1896-tól 1912-ig, nyugdíjazásáig a geodézia ny. rendes tanára. 1910-11-ben a Műegyetemen volt rektor. Tudományos érdeklődése kiterjedt a matematika, fizika, mechanika és csillagászat terére is a geodézián kívül. A geodéziát a közelítő matematika példájaként tárgyalta. A József Műegyetem 1922-ben tiszteletbeli műszaki doktorrá avatta. 1923-tól a Nemzetközi Súly- és Mértékbizottság titkára volt, 1928-tól pedig tiszteletbeli tagja.

Munkái

• Útmutatás magasságmérésekre (Budapest, 1888);

• Az elsőrendű háromszögelési szögmérésekről (Magyar Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1888);

• A prizmatikus tükörrendszerekről és a háromélű prizmáról, különös tekintettel a szögkitűzésre (Budapest, 1893);

• A mérési hibák elmélete és a legkisebb négyzetek módszere (Budapest, 1905)