Kelemen Lajos

Marosvásárhely, 1877. szeptember 30. – Kolozsvár, 1963. július 29.

székely történész, levéltáros, A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

Írói álnevei: Ernyei Kelemen, Ernyei Miklós, Marosszéki, Rovintó, Suhintó, Székely Rovintó, Vásárhelyi Miklós

Székely kisbirtokos nemesi családból származott. Édesapja, nagyernyei Kelemen Miklós a marosvásárhelyi királyi ítélőtáblánál volt törvényszéki irodatiszt. Édesanyja, albisi Csomoss Janka három fiú- és három leánygyermeknek adott életet.

Kilencéves koráig édesapja otthon tanította. Középiskolai tanulmányait szülővárosában a református kollégiumban végezte, s ezek az évek egész életét meghatározták. Ez időben itt tanított Koncz József, aki a történelem iránti szeretetét növelte. (A múlt megismerésére anyai nagyapja, albisi Csomoss Miklós - volt 1848-as honvéd - elbeszélésein kívül olvasmányélményei is már korábban ösztönözték). A tanulmányozott irodalmi és történelmi művek (Orbán Balázs, Kőváry László) alapján gyalogszerrel járta be az erdélyi falvakat. Kirándulásai során bukkant rá 1893-ban a marosszentkirályi freskókra, 1894-ben az ádámosi mennyezetfestményre, 1895-ben a marosszentannai, illetve 1896-ban a nyárádszentlászlói falképekre. Céhes kézműipari emlékek kutatása során Szádeczky-Kardoss Lajossal is kapcsolatba került, akinek támogatása 1896 őszén a Kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem történelem–földrajz tanári szakán is elkísérte. Az ő révén került 1901-ben Gidófalvy István királyi közjegyző családjához házitanítónak, ugyanis megélhetéséhez dolgoznia kellett.

Katonai szolgálatának teljesítése után 1902-ben Gidófalvy István ajánlására bekerült az Erdélyi Múzeum Könyvtárába, napidíjasként. 1903-ban az Egyetemi Könyvtár napidíjasaként állami szolgálatba került át. Először a Hírlapkönyvtárnál, majd a Régi Magyar Könyvtárnál, később az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kézirattáránál dolgozott. 1907 májusában - miután itt nem véglegesítették - elfogadta a kolozsvári unitárius gimnázium harmadszori felkérését, s ennek tanára lett egészen 1918. május 1-jéig. Egyben a kolozsvári Unitárius Levéltár levéltárosává is megválasztották. 1910. július 31-én feleségül vette Bölöni Mikó Erzsébetet, aki azonban 1920-ban elhunyt. 1911-ben született meg egyetlen gyermekük, Erzsébet, aki 1939-ben hunyt el. 1918. május 1-jétől, mint szolgálattételre berendelt állami középiskolai tanár ismét az Egyetemi Könyvtár, illetve az Erdélyi Múzeum Levéltára munkatársa lett. Kolozsvárt ez év karácsonyán megszállták a románok. Az Egyetemi Könyvtárat 1919. május 12-én vették át. A hivatalos impériumváltás után az itt dolgozókat – Kelemen Lajossal együtt – eskütételre kötelezték. 1920 szeptemberétől egészen nyugdíjazásáig, 1938. január 1-jéig itt dolgozott. A második bécsi döntés után múzeumi és levéltári főigazgatóként került vissza régi munkakörébe. 1940-ben Corvin-lánccal tüntették ki. Korhatár alapján, 1942. július 1-jétől formailag ismét nyugdíjba vonult ugyan, de továbbra is megbízást kapott a főigazgatói és levéltári munkakör ellátására.

Mindezek mellett diplomatikát, Erdély történetét és ötvösmű-történetet tanított a kolozsvári Református Tanárképzőben, a református Teológiai Akadémián, az unitárius Teológiai Akadémián, a katolikus Szent József fiúnevelő intézet szemináriumában, tudományos előadásokat tartott szabadegyetemeken és számtalan EME rendezvényen.

Életének főműve az Erdélyi Múzeum-Egyesület levéltára volt. A 40 ezer darabot számláló gyűjteményt 1918-ig közel félmillióssá gyarapította, 1944-ben pedig állománya már megközelítette a 600 ezres darabszámot. Amikor a Román Szocialista Köztársaság Akadémiája Történeti Levéltárként átvette, már milliós nagyságrendről beszélhettek.

Amint azt Szabó T. Attila nyelvészprofesszor, Kelemen Lajos legkedvesebb tanítványa írta:

„Személyes rábeszéléssel, tanítványai, barátai, tisztelői mozgósításával, széles körű ismeretsége felhasználásával, a napilapokban fáradhatatlan hírveréssel, az adományok jelentőségének nyilvános ismertetésével, méltatásával, kezdve a legnagyobb erdélyi családi levéltárak akkori tulajdonosain, a néhány levélből álló gyűjteményecskék birtokosáig sok-sok embert rávett arra, hogy az erdélyi múlt írásbeliségének anyagába tartozó egyéni vagy családi gyűjteményt megőrzés végett a múzeumi levéltárnak adja át”.

Írásainak bibliográfiája több mint 400 címszót tesz ki. Ezek között számos a forrásközlés, a tanulmány, cikk, könyv, adatközlés. Tudásának mégis csak egy részét tudta közkinccsé tenni, miután idejének legnagyobb részét mások kutatásainak segítésére, a mások számára történő adatgyűjtésre fordította. Többek között, 1926-ban rengeteg adalékkal látta el Móricz Zsigmondot az Erdély-trilógia megírásához. Sok energiáját emésztette el a mindennapi megélhetés biztosítása is. Életének utolsó szakaszában kedvelt időtöltése volt a városnéző séta. Érdeklődőket, bel- és külföldieket kalauzolt végig a történelmi Kolozsvár utcáin és az „Erdélyi Panteonban", a Házsongárdi temetőben. Hosszas, súlyos betegeskedés után, 1963-ban hunyt el Kolozsváron.

Kollégiumi tanársága idején, 1908 őszén az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) titkárának választotta. Ezt a munkakört megszakítás nélkül 1921 végéig töltötte be. Ekkor formailag lemondott ugyan, de helyettesítőként 1927 júliusáig titkároskodott. Ekkor a román egyetem hírhedt dékánja, Onisifor Ghibu nyomására távozni kényszerült.

Kutatási területe Erdély középkori művelődés- és művészettörténete volt. Történetírói és levéltárosi munkásságáért a Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban tiszteleti tagjává választotta. Ezt a címet 1947 után visszavonták, de 1962-ben, felülvizsgálva a korábbi döntést, munkássága elismeréseként rendes tagnak választották meg. 1908-ban az Erdélyi Irodalmi Társaság, 1910-ben a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság választotta tagjává. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1927-ben fogadta igazgató-választmányi tagjául. Pótolhatatlan munkát végzett az Erdélyi Népmívelési Bizottság, a Könyv és Levéltárosok Egyesülete, az Országos Cserkész Főtanács, az Unitárius Irodalmi Társaság elnökségében, a Magyarországi Unitárius Egyház fő- és képviselő tanácsának tagjaként, a Kolozs-Dobokai Egyházkör egyik felügyelő gondnokaként és az Unitárius Egyház főgondnokaként.

Művei

• Marosszéki határnevek a XVI. és a XVII. századból. Székely Oklevéltár VI., 1897;

• Kolozsvári Kalauz, 1902;

• Wesselényi Miklós báró 1836-i utazásaiból, 1903;

• A kolozsvári Bethlen-bástya történetéhez. Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 1905;

• Nagy Szabó Ferenc ifjúkora. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület vándorgyűlésének emlékkönyve. Kolozsvár, 1906

• Bod Péter levelei. Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 1907;

• Kolozsvár ostroma és fölmentése a kuruc ostromzár alól 1707-ben. A Kolozsvári Unitárius Kollégium értesítője 1907–1908;

• Az Erdélyi Múzeum-Egyesület múltja és jelenje. Kolozsvár, 1909;

• A marosvásárhelyi református temető legrégibb sírkövei. Kolozsvár, 1909;

• Újabb adattár a vargyasi Daniel-család történetéhez. Kolozsvár, 1913;

• Teleki Mihály halála és temetkezése, (Posta Bélával és ifj. Biás Istvánnal). Kolozsvár, 1913;

• Tört sugarak. Sepsiszentgyörgy, 1913;

• Adatok öt székelyföldi unitárius templom-kastély történetéhez. Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából VII. 1916;

• A kolozsvári Szent Mihály templom tornyai. Közli A kolozsvári Szent Mihály egyház. (szerk. György Lajos), Kolozsvár, 1924;

• Tölcséres jelvények a kolozsvári Szent Mihály-templomon, 1924;

• A kolozsvári piarista templom, 1924;

• Hermányi Dienes József emlékirata. Kolozsvár, 1925;

• A legrégibb erdélyi magyar hímes oszlopok, 1925;

• A kolozsvári Farkas utcai református templom, 1926;

• Torockószentgyörgy és emlékei, 1926;

• A kolozsvári gróf Toldalagi- és Korda-ház, 1927;

• A magyarfenesi báró Jósika-kastély, 1927;

• A gogánváraljai mennyezetfestmény készítője és kora, 1928;

• A szárhegyi romkastély. Művészeti Szalon. 1928;

• A történetíró Orbán Balázs. Közli Ki volt Orbán Balázs? Emlékezés a legnagyobb székelyre, születésének 100. évfordulóján. Székelyudvarhely, 1929;

• Báró Bánffy Jánosné Wesselényi Jozefa emlékirata 1848–49-iki élményeiről. Kolozsvár, 1931;

• Kolozsvári műemlék-krónika. Pásztortűz, 1938;

• A házsongárdi temető, 1940;

• Radnótfája története. Kolozsvár, 1942;

• A batizi kőedénygyár történetéhez, 1942;

• Az Erdélyi Múzeum-Egyesület története. In.: Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület félszázados ünnepére 1859—1909. (szerk. Erdélyi Pál) Kolozsvár, 1909-1942;

• Kolozsvár közvetlen környékének történelmi és műemlékei. Kolozsvári Szemle, 1943;

• Orbán Balázs levele A Székelyföld leírása ügyében. Erdélyi Múzeum 1943. pp. 320-323;

• A magyarfülpösi református templom mennyezetfestményei, 1944;

• Erdélyi magyar templomi karzat- és mennyezetfestmények a XVII. századból. Az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve, Kolozsvár, 1945;

• A nyárádremetei feszület, 1945;

• Körséta Petőfi oldalán a száz év előtti Kolozsváron, 1946

• Királyfalvi János ítélőmester, 1954;

• Emlékkönyv. Bukarest, 1957;

• Művészettörténeti tanulmányok (posztumusz kiadás). Kriterion Könyvkiadó Bukarest, I. kötet 1977, II. kötet, 1982;

• Születtem Marosvásárhelyt. (Önéletrajzi feljegyzések. összeáll., bev., jegyz. Gaal György, szerk. Jakó Klára.) Komp-Press Korunk Baráti Társaság. Kolozsvár, 1993;

• Dr. Gidófalvy István (életrajz). (Sajtó alá rend., kísérőtanulmány, szerk., jegyz. Sas Péter.) Művelődés, Kolozsvár, 2002;

• Kézirattári értékeink (szerk. B. Nagy Margit). Kolozsvár, 2010;

• Árnyalatok igazsága (esszék, kritikák). Magyar Napló, Budapest, 2013;

Tanulmányok

• Gyergyószék lustrája 1616-ból. In: Geneológiai Füzetek V. Kolozsvár, 1907;

• Törekvések egy erdélyi múzeum alapítására. Erdélyi Múzeum. (1909) pp. 353–375;

• Régi törekvések erdélyi múzeum alapítására. Újság. 1909. 267. sz. pp. 1-2;

• A marosvásárhelyi református temető legrégibb sírkövei. Erdélyi Múzeum. XXVI. évf. (1909) 2. sz. pp. 154–161;

• Bazédi elpusztult leányegyházunk történetéhez. Keresztény Magvető. (1909) 43-46;

• Egyházunk múltjának érdekes emlékei. Keresztény Magvető. (1909) pp. 175-176;

• A Székely Nemzeti Múzeum új szervezete és alapszabályai. Erdélyi Múzeum. (1909) pp. 305-306;

• Gyergyóújfalu összeírása 1711-ből. In: Geneológiai Füzetek. IX. Kolozsvár, 1911.

• Mezőbándi Egerházi János. Művészet 10 (1911) 9. sz. p. 393;

• Adatok öt székelyföldi unitárius templomkastély történetéhez. In: Erdélyi Múzeum, 1926

• A nyárádszentimrei templom. In: Pásztortűz, 1927, p. 484;

• A vistai református templom. In: Pásztortűz, 1927, pp. 460, 484;

• Toroczkószentgyörgy emlékei. In: Pásztortűz, 1927;

• Református templomok és karfestmények. Kolozsvár, 1938.;

• Művészettörténeti tanulmányok. I–II. (Sajtó alá rendezte B. Nagy Margit, a bevezető tanulmányt írta Szabó T. Attila), Bukarest, 1977, 1982;

Kézíratban

Jelentős számú, 16 munkája maradt kéziratban. Ezek közül kiemelkedő a

• Székely Oklevéltár IX. kötete számára végzett adatgyűjtése,

• az Erdélyi Múzeum kézirattárának ismertetése és

• Kolozsvár legrégibb polgárkönyvének (1589–1614) teljes másolata.

• Kéziratban maradt munkái között kiadásra készítették elő emlékiratoknak tekinthető naplóit is. (Lásd Születtem Marosvásárhelyt: Önéletrajzi feljegyzések. Kolozsvár. Komp-Press Korunk Baráti Társaság, 1993. 136 p.)

Emlékezete

• Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének 80. évfordulójára, (szerk. Bodor András, Cselényi Béla, Jancsó Elemér, Jakó Zsigmond, Szabó T. Attila; műveinek jegyzékével,) Kolozsvár, 1957