Bartha Albert

Kolozsvár, 1877. augusztus 12. – New York, 1960. december 2.

székely katonatiszt, politikus, honvédelmi miniszter

A Bécsi Hadi Iskolán tanít 1906 és 1910 között. Az első világháború alatt 1917-től a balkáni 11. hadsereg vezérkari főnöke, majd az erdélyi II. hadsereg vezérkari főnöke volt. 1918-ban Temesváron teljesített szolgálatot, s neki kellett a Bánság ellen várhatóan bekövetkező szerb-francia támadást meggátolni, ami Szerbiának a térségre vonatkozó igényeit elégítette volna ki. Rövidesen a szerb-egyesülést ellenző vezetők kikiáltották a Bánáti Köztársaságot, amelynek fegyveres erejét Bartha Albert irányította. A rövidesen bekövetkező szerb-francia együttes támadást Bartha Albert kis létszámú és gyengén felszerelt csapatai nem tudták feltartóztatni, így az állam 1918. november 25-én megsemmisült. Bartha Albert a trianoni békediktátum után az új nemzeti hadseregben szolgál tovább.

Gyökeresen szakított elődje, Linder Béla pacifista politikájával, kiáltványt adott ki a adott ki a magyar határok védelméről, megkezdte az ország számára akkor engedélyezett létszámú hadsereg szervezését (november végére mintegy 30 ezer főt sikerült besoroznia), s megpróbálta fenntartani a bomlófélben lévő egységek fegyelmét. Szakály Sándor hadtörténész szerint:

„Legfőbb érdeme, hogy felismerte a katonai kiszolgáltatottságot, és kijelentette, hogy az országot minden támadás ellen meg kell védeni”.

Az őszirózsás forradalom után, előbb a Bánáti Köztársaság kormánybiztosa, majd 1918. november 9. és december 12. között a Károlyi Mihály-kormány hadügyminisztere. A kommunisták az ellenőrzésük alatt lévő Katonatanáccsal folyamatosan akadályozzák hadügyminiszteri munkáját, majd az 1918. december 12-ei fegyveres katonatüntetéssel kikényszerítik Bartha Albert leváltását. A Tanácsköztársaság alatt bebörtönözték, majd ennek bukása után kizárták a hadseregből.

1922-ben alapító tagja volt a Függetlenségi 48-as és Kossuth Pártnak, melynek 1925 és 1944 között vezetői közé tartozott. 1922 és 1925 között Törökországban teljesített katonai diplomáciai megbízatást. A Horthy-korszak idején „minden vád alól” felmentették, és 1930-tól kezdve miniszteri nyugdíjat is kapott. Fontosabb szerepet csak akkor játszott ismét, amikor a második világháború alatt bekapcsolódott a polgári ellenállási mozgalomba. 1943 nyarán a széthulló Országos Kossuth Párt folytatásaként megalapította a Független Magyar Polgári Pártot, melynek elnöke is lett, és 1943. augusztus 5-én csatlakozott a kisgazda-szociáldemokrata koalícióhoz, 1945 február elején pártját beolvasztja a Független Kisgazdapártba, amelynek színeiben 1945–1947 között nemzetgyűlési képviselő.

A Vörös Hadsereg megérkeztekor már legyengült, beteg, az ostrom során egy bombarepesz megsértette bal szemét. 1945.október 1-jén vezérezredesi rangot kapott. Tombor Jenő halála után, 1946. augusztus 21-én honvédelmi miniszterré nevezik ki, mely tisztséget 7 hónapig, 1947. március 14-éig viselte, meglehetősen korlátozott hatáskörrel. 1949-ben Farkas Mihály minisztersége alatt elvették rendfokozatát.

Egy ideig ő látta el a hadsereg igazoló eljárásaiban részt vevő, illetve a kisgazdapárt katonapolitikáját koordináló Véderő Bizottság elnöki tisztét. Tombor Jenő halála után, 1946.augusztus 21-én honvédelmi miniszterré nevezik ki, mely tisztséget 7 hónapig, 1947. március 14-éig viselte, meglehetősen korlátozott hatáskörrel. Szakály Sándor hadtörténész szerint akkoriban:

„jóformán még egy főhadnagyot sem nevezhetett ki a honvédelmi miniszter a szovjetek vagy a Katonapolitikai Osztályt vezető Pálffy György beleegyezése nélkül”.

1947 márciusában a kommunisták egyre erősödő nyomására mondott le hivataláról, de csak a „fordulat éve”, 1948 végén emigrált. A Mindszenty József hercegprímás letartóztatását követő napon – emlékiratai szerint úgy tudta, a főpappal közös perben szándékoznak vele is leszámolni – feleségével Sopron közelében átszökött a vasfüggöny egy, az erdőirtás miatt, szabadon hagyott résén.

1949 és 1956 között a Magyar Nemzeti Bizottmány tagja volt. Mivel kommunistaszimpátiával vádolták, nem kapott azonnal menedékjogot az USA-ba, ezért először Belgiumban élt és utána Venezuelában, de később megadták neki a bevándorlási engedélyt, és haláláig az Amerikai Egyesült Államokban lakott. A családja és a leszármazottjai a dél-amerikai országban élnek mai napig.

A Honvédelmi Minisztérium rehabilitációs bizottsága 2005-ben a több évtizede Bécsben élő Haas György író és újságíró 2003-as kezdeményezésének eleget téve, posztumusz visszaadta Bartha Albert vezérezredesi rendfokozatát.

Fontosabb művei

• Az aradi 13 vértanú pörének és kivégzésének hiteles története. Kellner és Kiss könyvnyomda. Budapest, 1930;

• A lég- és gázvédelem kézikönyve. Budapest 1938;

• Kétszer szemben a kommunizmussal. (Kézirat, Hadtörténelmi

  Levéltár)