Péterfy Emilía

Homoródalmás, 1915. november 15. – Kolozsvár, 2000. június 13.

író, tanítónő, irodalmár, tankönyvszerkesztő

A kolozsvári tanítóképzőben szerzett oklevelet 1934-ben. Tanítónői pályáját 1938-ban Szamosköblösön kezdte, 1939-től Drágon, 1941-től Dióson, 1943-tól Kolozsváron folytatta, ahol 1948-tól a tanítóképző gyakorló iskolájában tanított. A bukaresti székhelyű Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó kolozsvári szerkesztője 1951-57 között, majd lektor (adjunktus) a Pedagógiai Továbbképző Intézetben 1972-ben történt nyugalomba vonulásáig. Munkássága elismeréseként megkapta az „érdemes tanítónő” címet 1964-ben.

Munkássága mind pedagógiai, mind szépirodalmi téren a gyermekneveléshez fűződik. Már az iskolák romániai államosításakor, 1948-ben új ábécéskönyvet szerkesztett az elemi iskolások s külön a felnőtt analfabéták számára. Számos elemi iskolai olvasókönyv és nyelvtan, helyesírás-tanítási útmutató, ének-, rajz-, testnevelési és kézimunka-oktatási módszertan társszerzője-szerkesztője; A tanító kézikönyve című sorozatban a fogalmazástanításról (1974), az olvasástanításról, az irodalmi (1976) és az anyanyelvi nevelésről (1969, 1977) jelentek meg könyvei, részben társszerzésben Kuszálik Piroskával. Magyar gyermekek számára a román nyelvtanítást szolgáló elemi iskolai tankönyveket is szerkesztett 1958-83 között, sőt E. Morărescuval és D. Bendorfeanuval a kisebbségi elemi iskolákban folyó román nyelvtanítás módszertani segédkönyvét is elkészítette (1967, újabb kiadása: 1970, 1976). 1956-80 között a Tanügyi Újságban kb. 110 szakcikke jelent meg; a magyar iskolai hagyományokra támaszkodva, Kisiskolásokról régen és ma, avagy az oktatás ábécéje című tanulmányában (A Hét Évkönyve, 1979) felidézi többek között Szőnyi Nagy István 1695-ben Kolozsvárt írt ábécéskönyvét, kiemelve annak hangutánzáson alapuló módszerét.

Mint szépíró elsősorban népi ihletésű meséket, mesés történeteket írt, ezek a Cimbora, Dolgozó Nő, A Haza Sólymai, Jóbarát, Napsugár, Szivárvány hasábjain jelentek meg. Mély líraiság, mókára hajló kedvtelés, szelíd humor, a gyermek és a természet szeretete, féltése jellemzi kisiskolások számára írt-összeállított köteteit. Könyveinek hangulatát a legtöbb esetben Soó Zöld Margit illusztrációi is erősítették.

„Mindent gondozni kell, ami fiatal. És gondozni kell az idősebbeket is, az idősebb fákat, madarakat és embereket. Mert ettől lesz szép a világ. ~ szerényen, szelíd női kézzel egy ilyen szép világért dolgozott” – írta róla Bajor Andor (Utunk 1975/48).

A meséken, állat- és gyermektörténeteken, gyermekregényeken át jutott el a nagyobb lélegzetű regény műfajához, hogy a felnőtteknek is szóljon. Fenyő és folyondár (1968) című regényében két rokonszenves hős, Zsuzsika és Ádám egymásra találását meséli el; öngyötrő vívódások árán kristályosodik ki számukra a boldogsághoz vezető út. Kuszálik Piroska a róla írt cikkében a külön kiemeli az író „ízesen gyöngyöző, olykor ritmusban lüktető, az udvarhelyi nyelvezet tövéről metszett” prózáját (Előre 1968. június 30.). Írt egy hangjátéksorozatot is Erdei képeslapok címmel, amelyet a kolozsvári és a marosvásárhelyi rádió magyar adásai sugároztak.

Művei

Irodalmi munkái

• Kincset ér (ifjúsági regény), 1955;

• Csicseri Csincsi (gyermekregény), 1956;

• Erdőn innen, hegyen túl (gyermekregény), 1957;

• Ághegyen cinke (gyermekregény), 1958;

• A kis szekér és más elbeszélések, 1962;

• Csippenfütty (egy vízirigó regénye), 1963;

• Fenyő és folyondár (regény), 1968;

• Aranyágon búbos cinke (versek, mesék, mondókák), 1981;

• Óka, Nóka, Anóka, három kópé manóka (gyermekregény), 1978;

• Nyitva van az aranykapu (versek, mesék, játékok óvodásoknak. Gyűjtemény; társszerzők Bócz Irma, Jancsik Pál, Selmeczi Marcella, Farkas János, 1982;

• Tiritarka madárka (nyelvi játékok, játékos fejtörők), Kolozsvár, 1984;

• Baka Judit–Péterfy Emília: Tarkabarka bokréta. Nyelvi játékok, fejtörők, tréfák kicsiknek és nagyoknak; Kriterion, Bukarest, 1995;

Tankönyvek, módszertani segédkönyvek

• Ábécéskönyv (Auer Ferenccel), 1948;

• Petőfi emlékére (Kolozsvár) 1948;

• Ábécéskönyv felnőtt analfabéták részére, 1949;

• Olvasókönyv és nyelvtan az I. osztály számára (Kuszálik Piroskával, 1964; 1978-ig összesen 12 kiadásban);

• Magyar nyelv. Tankönyv a II. osztály számára (Kuszálik Piroskával, 1965; 1984-ig összesen 16 kiadásban);

• Gyakorlati útmutató a nyelvtan és helyesírás tanítására az I-IV. osztályban (Kuszálik Piroskával, 1969; 1975);

• Magyar nyelv. Tankönyv a III. osztály számára (Kuszálik Piroskával, 1970; 1991-ig összesen 19 kiadásban);

• Magyar nyelv. Tankönyv a IV. osztály számára (Kuszálik Piroskával, 1971; 1991-ig összesen 18 kiadásban);

• Vers, ének, játék, mese az óvodában. (Selmeczi Marcellával és Maxim Évával, 1971; javított kiadás 1976);

• A tanító kézikönyve. Fogalmazás az I-IV. osztályban (1974; 1976);

• A tanító kézikönyve. Anyanyelvi nevelés az I-IV. osztályban (Kuszálik Piroskával, 1969, 1977);

• A tanító kézikönyve. Olvasás – irodalmi nevelés az I-IV. osztályban (1976);

• Módszertani alapfogalmak a természetismeret, matematika és földrajz tanítására az I-IV. osztályban (Tankönyv a pedagógiai líceumok számára. Reményi Sándorral és Vofkori Lászlóval, 1979);