Borsos Miklós

Nagyszeben, 1906. augusztus 13. – Budapest, 1990. január 27.

székely szobrász, éremművész, grafikus

Az erdélyi Nagyszeben városában látta meg a napvilágot 1906. augusztus 13-án.Családja a román betörés elől 1916-ban Győrbe menekült. Győrben, a helyi bencés gimnáziumban végezte tanulmányait, mialatt művészeti órákat is vett Pandur Józseftől és Békéssy Leótól is. 1922-ben családja végleg úgy döntött, hogy a városban telepednek le. Sikertelen főiskolai felvételije után Firenzébe utazott, ahol behatóan megismerkedhetett a reneszánsz művészettel. 1929-ben néhány hónapig hallgatója volt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának, de abbahagyta tanulmányait és helyette barátjával, Pohárnok Zoltánnal inkább újabb vándorútra indult, ezúttal a francia Riviérára.

Festőként 1924-ben mutatkozott be először, egy győri kiállításon. 1932-ben a Nemzeti Szalon csoportkiállításán vett részt, utána több helyi kiállításon is, mígnem 1941-ben a Tamás Galériában rendezett tárlata feltűnően nagy sikert aratott. Hamarosan tagja lett a Képzőművészek Új Társaságának, megbízásokat kapott, műveit sorra vásárolták a gyűjtők. 1943-ban az Ernst Múzeumban szerepelt egy csoportos kiállításon Barcsay Jenővel, Dési Huber Istvánnal, Gadányi Jenővel és Pálffy Péterrel. 1945-ben beválasztották a Művészeti Tanácsba, s ezért a fővárosba költözött. 1946 és 1960 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt, tanítványai közé tartozik Schrammel Imre is. Oktatott, de mellette mindvégig cselekvő egyénisége maradt a kor művészeti életének. Számos tanulmányutat tett, amelyek egyikén találkozott Henry Moore-ral is.

„Borsos Miklós úgy vált a magyar és egyetemes művészet nagy alakjává, hogy mindvégig megőrizte csomafalvi, székely gyökereit, amelyből származik, ahogyan azt az életrajzi kötetében is megfogalmazta” - Fertőszögi Erzsébet

1966-ban a velencei biennálén képviselte szobraival, domborításaival a magyar művészetet. Több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival, miközben 1968-ban a Győri Műcsarnokban, 1976-ban és 1986-ban pedig a Múzeumi Képtárban is volt önálló tárlata. 1976-ban a Magyar Nemzeti Galéria termeiben nyílt nagyszabású gyűjteményes kiállítása. 1979-ben a Győr városának ajándékozott műveiből, a Káptalandombon állandó kiállítás nyílt, és még ebben az évben a város díszpolgárává avatták. Több száz könyvet illusztrált rézkarcaival, rajzaival. 1989-ben jelent meg a munkásságát bemutató reprezentatív kötet, amelynek szerzője L. Kovásznai Viktória művészettörténész. Borsos Miklós 84 éves korában érte a halál.

Ismertebb művei, szobrai

• A „0”, vagyis nulladik kilométerkő (Budapest, Clark Ádám tér)

• Balatoni szél (Balatonfüred, 1958)

• Munkácsy Mihály (Békéscsaba, 1959)

• Anya gyermekével (Budapest, 1981)

• Bartók Béla mellszobra (Zalaegerszeg, 1962)

• Kanizsai Dorottya (Siklós, 1970)a siklósi vár előtt

• Janus Pannonius (Pécs, 1972)

• Szent István (Pécsvárad, 1968)

• Liszt Ferenc (Szekszárd)

• Thury György (Nagykanizsa)

• Heltai Jenő síremléke (Kerepesi temető 34/1-3. sarok)

• Nagy Balogh János (Kerepesi temető 34/2-1-11)

• Krúdy Gyula sírja (Kerepesi temető 34/2-1-17)

• Karinthy Frigyes sírja (Kerepesi temető 41-1-35)

• Uzonyi Géza sírja (Kerepesi temető 41-1-47)

• Bartók Béla és családjának síremléke Budapesten. Farkasréti temető: 60/1-főút-9/12.

Megjelent kötetei

Írásai

• Visszanéztem félutamból (Budapest, 1971)

• Toronyból (Budapest, 1979)

Rajzai

• Borsos Miklós rajzai (Budapest, 1985)

• Borsos Miklós vallomása 77 képben (Budapest, 1994)

Díjai

• Munkácsy Mihály-díj (1954)

• Kossuth-díj (1957)

• Érdemes művész (1967)

• Kiváló művész (1972)

  Elnyerte Carrara város (Olaszország) szobrászati díját a Premio Carrarát

• Sopronban érmeivel az első Országos Érembiennálen nagydíjat (Ferenczy Béni-díj, 1977) nyert.

• Magyar Örökség díj (1997) /posztumusz/